Lejtmenetben a Magyar Ifjúsági Konferencia (is)

A majálisozások utáni első hétvégén tartotta következő ülését a Magyar Ifjúsági Konferencia, mely a Kárpát-medence és a világ magyar ifjúságának egyeztető és konstruktív fórumaként működött valaha. Azt, hogy ez hogyan változott meg, és ki ezért a felelős, Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai vezetője vette górcső alá Facebookon közzétett jegyzetében:

Hétvégén, a felvidéki Dunaszerdahelyen tartotta soros ülését a világ magyar ifjúsági ernyőszervezeteinek egyeztető fóruma, a Magyar Ifjúsági Konferencia. 2007 óta veszek részt ennek munkájában, bár a Fidesz a többi nemzetpolitikai fórumhoz hasonlóan (Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága) ezt a testületet is egyre jobban kiüresíti és saját politikájának kiszolgálójává degradálja. A mostani ülés viszont már minden eddiginél értelmetlenebb volt.

Kezdődött azzal, hogy legutóbbi, Kaposváron tartott ülésünkön megpróbálták átvinni, hogy a mostani találkozó is Magyarországon legyen, ezt akkor néhányan felszólalva meg tudtuk akadályozni. Van ugyanis a MIK-nek egy korábbi döntése, amely szerint az ülések félévente felváltva Magyarországon, illetve az egyik elszakított területen vannak, eszerint most Felvidéknek kellett következnie. Erre pár hónappal ezelőtt a kormány ismét elővette ezt a tervet, és nyomásgyakorlásba kezdett annak érdekében, hogy törjük meg a hagyományt (és menjünk szembe saját korábbi döntésünkkel), és mégis Budapesten legyen a következő ülés, ráadásul a választások előtt. Nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy miután évekig rá se bagóztak a MIK-re, a választások előtt néhány nappal majd felvonultatnak boldog-boldogtalant – talán még maga Semjén Zsolt is belovagolt volna közénk –, hogy eljátsszák, mennyire fontos számukra az ifjúság- és a nemzetpolitika. Végül a felvidéki tagszervezetek határozott és egységes fellépése meghátrálásra kényszerítette az önös érdekeit előtérbe helyező kormányzatot.

Mindezek ellenére a szokott jókedvvel érkeztem a helyszínre, bár a baljós előjelek már rosszat sejtettek. A konferenciára ugyanis egy olyan dunaszerdahelyi szállodában került sor, amely a Most-Híd szlovák-magyar vegyes párt egyik közismert politikusa, a magát magyarnak valló Nagy József országgyűlési képviselő érdekeltségébe tartozik. A szállodában – amely ráadásul egy olyan városban található, amelynek több mint 80%-a még ma is magyar nemzetiségű – ennek ellenére egyetlen magyar feliratot sem találtunk. A bejelentőlap szlovák és német nyelvű volt (biztos több a német vendég Dunaszerdahelyen, mint a magyar), de például az étkezésekkor már csak államnyelven olvashattuk, hogy éppen mit találunk az egyes tálakon. A legdöbbenetesebb élményben a szobámban volt részem, a feliratok és a tájékoztatók háromnyelvűek voltak: szlovák, német és angol. Olyan emberek képviselik tehát a felvidéki magyarságot, akik saját maguk, a saját cégükben sem tisztelik a magyar közösség nyelvi jogait. És a MIK komoly pénzeket hagyott ebben a szállodában, természetesen a magyar állam által az adóforintokból biztosított (egyébként nem túl vaskos) költségvetéséből.

Ilyen körülmények között kezdődött tehát a konferencia, és sajnos a folytatás sem adott okot több örömre. A mindössze egynapos (érdemi részét tekintve kb. hatórás) program első bő órája nem kevesebb, mint nyolc köszöntővel telt el, kiválóan jelezve, hogy az ülésterv összeállítóinak elsődleges célja – saját embereik futtatása mellett – az volt, hogy valamivel kitöltsék az időt. Fogalmam sincs, hogy mit keresett az ifjúsági szervezetek konferenciáján az előadók között pl. egy felvidéki pártelnök, illetve az sem világos, hogy miért kellett meghallgatnunk az eddig a pénznyelésen kívül vajmi kevés érdemi tevékenységet felmutató Nemzetstratégiai Kutatóintézet képviselőjét.

Az viszont legalább érthető, hogy Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár is eljött, és ha el is szundított ugyan egy rövid időre az előadói asztalnál, de legalább maradt egy keveset, és nem járó motorral várta a szolgálati Audija, mint legutóbb Horvátországban. Azt is örömmel konstatáltam felszólalása kezdetén, hogy kivételesen papír nélkül fog minket megörvendeztetni közismerten lebilincselő előadásmódjával. Aztán persze kiderült, hogy elsiettem a lelkesedést, mert gyakorlatilag szó szerint azt mondta el, amint négy éve mindig (állampolgárság, szavazati jog, jajdekiállunkahatárontúliakért), ezért ment tehát ilyen könnyen fejből. A visszajelzések alapján egyébként messze nem én voltam az egyetlen küldött, aki arra is kíváncsi lett volna, hogy mik a kormányzat tervei a következő négy évre, erről azonban egy árva szó sem esett, mint ahogyan a MIK-ről és úgy általában a magyar ifjúságról sem. Ráadásul a matek se ment túl jól az államtitkár asszonynak, szerinte az 560 ezer új magyar állampolgár kétharmada regisztrált, és ezek kétharmada részt is vett a voksoláson. Valójában 180 ezer érvényes regisztráció történt, és ebből 120 ezren szavaztak, de mindegy, írjuk ezt is a kétharmad-fétisük számlájára.

A köszöntőket követően jól jelezte a hangulatot és a résztvevők érdeklődését az elhangzottak kapcsán, hogy csak két hozzászólás érkezett, azok is a Fidelitas egymás mellett ülő küldöttjeitől. Mindkettejük mondanivalója csupán annyi volt, hogy nagyon hálásak a kormányzatnak és nagyon köszönik az eddigi kiváló munkát. Különösen röhejes volt ez a Fidelitas Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetője részéről, aki nagy ívű felszólalásában még ki is hangsúlyozta, hogy annak ellenére köszöni a MIK-kel kapcsolatos tevékenységet, hogy most van itt először. Eredetileg szerettem volna én is hozzászólni, kérdezni ezt-azt, de ezek után letettem róla, mert sokkal szánalmasabb volt így, mintha velem kellett volna vitatkozniuk bármiről is.

Aztán jöttek az előadások, én pedig egyre szomorúbban vettem tudomásul, hogy a hosszú évekkel ezelőtt még kiváló munkát végző MIK mára végképp elveszítette minden értelmét és komolyságát. Amikor az egyik alibi előadás alibi előadója azzal indított, hogy feltette a kérdést a Kárpát-medence magyar ifjúsági vezetőinek, sőt hosszasan el is kezdte megválaszolni, hogy miért élnek magyarok a mai Szlovákia területén, akkor döntöttem úgy, hogy keresek magamnak más elfoglaltságot. Sajnos vagy szerencsére nem voltam egyedül, ahogy múlt az idő, úgy lettek egyre többen a szálloda egyéb részeiben, mint a konferenciateremben, beleérve ebbe a szervezőket és a minisztérium képviselőit is. De így legalább volt valami értelme annak, hogy a hétvégét Dunaszerdahelyen töltöttem: külhoni barátainkkal ismét hasznos és előremutató beszélgetéseket tudtunk folytatni.

Elgondolkodtató pillanat volt, mikor a kormányzatot képviselő Téglásy Kristóf főosztályvezető (ráadásul még viszonylag józanon) megdorgálta azon szervezeteket, akik el sem jöttek a MIK-re (ami egyébként csupán egyetlen szavazattal volt határozatképes). Ebben elvileg igaza volt, de szerintem nem ártana neki és a konferencia szervezéséért felelős többi illetékesnek dorgálás helyett inkább azon elmerengeni, hogy mi lehet az oka az ilyen nagyarányú távolmaradásnak, miért nem érdekli a magyar ifjúsági vezetőket az, ami a MIK-en történik.

Hogy mennyire előremutató, a korábbi találkozókra konkrétan építő, hatékony és szakmai munkavégzés folyt a magyar ifjúság érdekében, azt szemléletesen jelzi a zárónyilatkozat egyik veretes bekezdése, amit végezetül bemásolnék ide. „A stratégiai feladatok és a jövőbeni cselekvések előkészítése megkezdődött, a jelenlevő képviselők a vajdasági eredmények alapján folytatták a munkát, melynek eredményeit az Állandó Bizottság a soron következő ülésig összegez.”

Sic transit gloria mundi.

Szávay István

Nemzetgyűlési képviselő

A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke