“Klubpolitikánk az, hogy helyi fiataloknak adjunk lehetőséget” – Interjú Vajda Attilával a tornyosi FK Radnički labdarúgóklub játékosával és utánpótlás-edzőjével

A tornyosi FK Radnički labdarúgócsapat 1947-ben alakult, és azóta két rövid időszakot leszámítva, folyamatosan működik. Jelenleg a Tisza-menti ligában rúgják a bőrt, de megjárták már a Szabadkai ligát, sőt egy idény erejéig a Vajdasági ligát is. A csapat jelenlegi helyzetéről és a délvidéki magyar labdarúgók kilátásairól Vajda Attilát, a klub legtapasztaltabb játékosát és utánpótlás-edzőjét kérdeztük meg.

Kik, és milyen feltételek mellett játszanak nálatok?

A csapat főleg helyi erőkből áll, (kb. 80 százalékban tornyosiakból) de van néhány vidéki játékosunk is. Fizetést nem kap senki, amatőr alapokon működünk.

Jellemző, hogy délvidéken még a magyar többségű településeken is többnyire szerb nemzetiségűek fociznak a helyi csapatban. Nálatok mi a helyzet?

Jelenleg a csapatot magyar fiatalok alkotják, ami hűen tükrözi falunk etnikai összetételét.Nincs ebben semmi nemzeti kizárólagosság, egyszerűen a klubpolitikánk az, hogy a tornyosi fiataloknak kell lehetőséget adni és továbbra is helyi fiatalokat kinevelni.

-Hogyan értékelnéd a csapat teljesítményét az idei szezonban?

Nagyon fiatal gárdánk van, keretünk háromnegyede tizenéves és a húszas éveinek legelején járó ifjakból áll, akik folyamatosan fejlődnek és egyre jobb teljesítményt nyújtanak. Az őszi botladozás után, a szezon tavaszi részében egyre magabiztosabb teljesítményt nyújtunk és jelenleg a 15 csapatos liga középmezőnyében(8.hely) tartózkodunk.

Látsz-e reális lehetőséget arra, hogy a csapat a közeljövőben magasabb osztályban futballozzon?

Ha a fejlődés töretlen lesz és együtt marad a csapat gerince, akkor látok esélyt arra, hogy 1-2 éven belül a bajnoki címért és a feljutásért küzdhessünk.Ehhez rendezettebb anyagi viszonyok és több edzés kell.

Ha már szó esett az anyagiakról, hogy álltok a szponzorokkal ?

Néhány helyi vállalkozó -lehetőségeihez mérten- támogat bennünket, de az anyagi eszközeink így is szerények és a versenyeztetés nagy nehézségekbe ütközik.

Mennyire szolgálhat a tornyosi csapat ugródeszkaként más, magasabban jegyzett csapatok, esetleg külföldi csapatok felé?

Van néhány kivételes képességű játékosunk, akik viszont még nem tudnak tartósan húzóemberekké válni, egyrészt fiatal koruk, másrészt a nem megfelelő edzésmennyiség miatt. Ha alázatosak lesznek kedvenc sportjuk iránt, akkor el tudnak jutni a klubunknál lényegesen erősebb egyesületbe is. Ehhez jó ugródeszka lehet a magas szinten versenyző zentai vagy topolyai labdarúgó klub is.

Tudnál említeni olyan játékosokat, akik régebben nálatok rúgta a bőrt, de ma már egy nagyobb csapatban focizik?

Ami a már „pályára állított” tehetségeinket illeti, megemlíthetem a magyar U20-as válogatott és a Kaposvár kapusát, a tornyosi Rusák Edvárdot, valamint a zentagunarasi Fehér Bencét, aki a budapesti Honvéd utánpótlásában pallérozódik és aki szintén nálunk kezdte kibontakoztatni tehetségét.

Mit gondolsz, mennyire tud érvényesülni a szerbiai közegben egy magyar nemzetiségű labdarúgó? Érdemesebb itthon, a Délvidéken, Szerbiában próbálkoznia, vagy inkább Magyarország a jobb választás?

Véleményem szerint, aki tehetséges az itthon is érvényesül, de valahogy a délvidéki magyar labdazsonglőrök könnyebben befutnak Magyarországon. Egy itteni 3.-4. ligából is sokra viheti valaki az NB1-ben, lehet meghatározó ember a magyar első osztályban, míg ha valaki top-ligába vágyik, nagyobb esélye van Szerbiából oda bekerülni. Viszont a két nagy belgrádi klubban már emberemlékezet óta nem játszott magyar nemzetiségű labdarúgó.

Így a végén még térjünk vissza a tornyosi klubhoz. Várható valamilyen jelentősebb változás a csapat háza táján a közeljövőben?

Annyit elmondanék, hogy ősztől – ha minden jól megy – csapatunk új neve a rosszul hangzó Radnički helyett a szépen csengő Tornyos lesz.

M.B.