A boszniai árvíz és az aknamezők
Bosznia-Hercegovinában közel két évtizede vége van a háborúnak, de az országban még nagyon sok az aknamező. Ezek a területek jól látható módon körbe vannak kerítve, el nem téveszthető jelzésekkel, piros karókkal és sárga szalagokkal vannak ellátva, amiket most az árvíz és a fölcsuszamlások elsodorhatnak.
Erről beszélgetett az Al Jazeera újságírója a Bosznia-Hercegovina Aknamentesítő Központ vezetőjével.
A legnagyobb veszély az, hogy megváltoznak az eddig ismert aknamezők határai, illetve hogy a víz elsodorja a veszélyre figyelmeztető jelzéseket.
Ez nagyon komoly, valós veszély, ezért a Központ minden lehetséges módon és fórumon tájékoztatja a lakosságot, hogy mit kell tenni, ha taposóaknákkal, vagy bármilyen más robbanószerkezettel találkoznak.
Az aknamezők tekintetében a Központ információi szerint a legsúlyosabb a helyzet Doboj, Maglaj, Olovo városok környékén, az ország észak-nyugati részén fekvő Una-szanai (Unsko-sanski) Kantonban valamint az észak-keleten lévő Száva-melléki (Posavski) Kantonban.
A Központnak tudomása van arról, hogy mind a Boszna, mind a Száva folyók medrét és árterét aláaknázták. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy a háború után rengeteg fegyvert, robbanószerkezetet, kézigránátot egyszerűen a folyókba dobáltak. Ezeket most az árvíz kisodorja a lakott területekre, illetve elsodorja az aknaveszélyre figyelmeztető jelzéseket.
Földcsuszamlás
A Központ vezetője többször is hangsúlyozta, hogy senki ne essen pánikba, ha ilyen robbanószerkezettel találkozik, értesítse a Védelmi Bizottságot, a rendőrséget és az aknamentesítőket, hogy azok le tudják zárni a területet.
Földcsuszamlás
Minden nap érkeznek a szarajevói központba jelzések kisodródott aknákról, mindenkinek nagyon figyelmesnek és óvatosnak kell lennie. Ismételten fel kell hívni a figyelmet minden fórumon és minden lehetséges helyen erre a nagyon komoly életveszélyre, megmutatni, hogy ezek a szerkezetek hogy néznek ki, hogy mindenki felismerje őket.
Az aknamentesítők addig, amíg tocsog a föld a víztől annál sokkal többet nem tehetnek, mint hogy elkerítik a területet és kihelyezik az aknaveszély jelzéseket. Amikor a víz visszavonul, a Központ teljes kapacitásával a területekre fog vonulni, biztosítani fogja az aknamezőket, és megcsinálja az új feltérképezést, mert szinte biztosra vehető, hogy a nagy vízmozgás és földcsuszamlások miatt újabb, eddig tisztának vélt területek lesznek aknaveszélyesek.
Hogy ez mekkora veszély és mennyire fontos, hogy mindenki tisztában legyen a kockázatokkal, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy amikor a fiunk ott járt óvodába, igaz csak néhány évvel a háború után, már nekik is rajzokon, szemléltető ábrákon tanították, hogy milyen robbanószerkezetekkel találkozhatnak, mihez nem szabad hozzányúlni.
A kép felirata: ha fegyvert látsz, STOP! Ne nyúlj hozzá, menj tőle távol, szólj egy felnőttnek!
Sajnos, pont kintlétünk idején halt meg három kisgyerek Szarajevó egyik hegyen lévő kerületében, mert egy fel nem robbant aknával játszottak.
A Szarajevó melletti népszerű fürdőhely, Ilidzsa három kilométeres sétaútját is végig figyelmeztető táblák és szalagok szegélyezték. A betonútról lelépni tilos volt. Az út fölé magasodó Igman hegyen súlyos harcok dúltak a főváros ostroma idején.
A háború vége óta sok év eltelt. Felnőtt egy olyan generáció, akiknek már szerencsére csak történelem az 1992-95 közötti időszak. Talán lanyhult is a fegyelem, de ez a mostani árvíz, az ismét felszínre került aknák újra a figyelem középpontjába állítják a nagyon is komoly és potenciális veszélyét a háború utóéletének.
A háború után közvetlenül az aknák nagyon sok áldozatot követeltek. 2001-ben országszerte fekete óriásplakátok jelentek meg, rajtuk hatalmas számok: 1263. A háború vége óta eltelt öt év alatt ennyi halálos áldozata, vagy maradandó sérültje volt a Bosznia területén felrobbant aknáknak. Azóta is évente 4-5 áldozatot még szednek a taposóaknák.
Az ENSZ égisze alatt 1991-ben megindított taposóaknák elleni kampány ellenére Bosznia-Hercegovina területére kb. 3 millió aknát telepítettek. Az egyik legveszélyesebb a gyalogsági ugróakna, amelynek az a jellemzője, hogy 70 cm-re felpattan a földtől és ott robban.
Az aknamentesítést elsősorban hivatásos katonák végezték, akik tanfolyamokon képeztek ki civileket is erre a munkára, mert ekkora területet megtisztítani csak a hadsereg még a nemzetközi erők segítségével is képtelen volt. A munkának prioritása volt, elsősorban a sűrűn lakott területeket, a turisztikai célpontokat, a gazdasági érdekeltségű területeket tisztították meg.
A szarajevói repülőtér környéke természetesen kiemelt prioritású volt, a háború utáni szinte közvetlen négy éves ott tartózkodásunk alatt egyszer kellett a repülőteret aknarobbanás miatt lezárni, akkor is egy visszatelepülő akarta a földjét megművelni, nem várta meg, hogy a szakemberek kijöjjenek átvizsgálni a területet, és a kapájával eltalált egy aknát.
Ez volt a másik súlyos probléma, ami sok áldozatot követelt, mert azon túl, hogy a szerb hadsereg egy idő után a nemzetközi előírásokkal ellentétben egyáltalán nem készítette el a kötelező aknatérképet, visszavonulásukkor mindent aláaknáztak, amit azok az emberek, akik a háború idején más országokban, más városokban kerestek menedéket, ezt végképp nem tudták.
Bosznia-Hercegovina a világ egyik leginkább aknaveszélyes országának számít, becslések szerint mintegy 1400 négyzetkilométeres területen körülbelül 220 ezer máig rejtve maradt vagy elfeledett akna található. Ezen a területen körülbelül 100 ezer ember él. A legjelentősebb aknavonal az ország két entitásának, a boszniai Szerb Köztársaságnak és a Bosznia-Hercegovina Föderáció határán húzódik.
Ezeket hozza most elő súlyos figyelmeztetésként az árvíz. Az alábbi képen azok a robbanószerkezetek vannak, amit a Boszna folyó visszahúzódása után az utcán szedtek össze a lakók Zavidovicsban.
(balkanimozaik)
