Nem pihennek eleget a magyarok

A munkavállalók közel felével előfordult már, hogy nem tudott szabadságra menni, csak papíron, 2 százalék pedig egyáltalán nem vett ki szabadságot. Egy felmérés szerint a felső vezetők és az egyéni vállalkozók azok, akik egyáltalán nem, vagy csak alig pihennek.

Bár a magyarországi munkavállalók 40 százaléka kevésnek találja az adott évben kivehető szabadnapok számát, a profession.hu állásközvetítő oldal négyezer dolgozó megkérdezésével készült felmérése szerint a munkaadók a jog szerint járó fizetett szabadságot sem adják ki. Minden második dolgozóval előfordult már, hogy csak papíron ment pihenni, valójában dolgoznia kellett, ha meg akarta tartani az állását. (Mintha ismerős lenne ez a mi vidékünkön is!). Ezek a munkavállalók tehát nem tudják kivenni az összes napjukat, ahol pedig elmehet szabadságra az alkalmazott, ott a tervezett távollétet általában jó előre be kell jelenteni a főnöknek.

A felső vezetők, cégtulajdonosok, vállalkozók, maguk dönthetnének szabadságolásukról, ám szabadnapjaik több mint fele bennragad adott évben. Nem csak a betöltött pozíció, hanem a nemek szerint is különbség figyelhető meg a dolgozók között: inkább a nők elégedetlenek a szabadnapjaik hivatalos számával, ám ők azok is, akik kevésbé tudják kivenni az összeset. Az anyagi helyzetüket tekintve magukat átlag alattinak érző személyek esetében szintén az átlagnál több szabadság marad bent, körükben jellemző, hogy inkább ledolgozzák ezeket a napokat is.

Az is legalább a megkérdezettek felével előfordult, hogy elment szabadságra, de a munka miatt idő előtt meg kellett szakítani a pihenését. A munkajog szerint, a szabadság fogalma azt jelenti, hogy adott időszakban a munkavállalónak nem csak a munkavégzési, hanem a rendelkezésre állási kötelezettsége is szünetel.

Az elterjedt szóhasználattal ellentétben, a szabadságot soha nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Ennek a jogi jelentősége, hogy a szabadság időpontját mindig a munkáltató határozza meg, illetve azt minden esetben engedélyeznie kell. A szabadságigényét a dolgozónak legalább tizenöt nappal korábban jeleznie kell , illetve engedélyeztetnie.

Miközben azonban az emberek jó része nem mer vagy nem tud szabadságra menni, a megállás nélküli munkavégzésnek következményei vannak a pszichikai és a testi állapotra is. A munkaadónak is érdeke lenne, hogy kiadja a szabadságot, ez kellene ahhoz, hogy a munkavállaló hosszú távon is képes legyen jól dolgozni. A szakemberek szerint viszont az nagyon különböző, hogy ki mennyi idő alatt tudja kipihenni magát. Van, akinek egy hét is kevés ehhez, de talán többen vannak olyanok, akiknek a két hét pedig már túl sok. Azt lehet tehát mondani, és erre vannak bizonyos adatok is, hogy a többség egy hét alatt képes úgy regenerálódni, hogy utána új erővel tudjon nekilátni a munkának.

“Hat hónap szabadságra szeretnék menni. Évente kétszer.”

(hirado.hu nyomán)