Vajon a „mieink” küzdenek-e az RTS-sarc ellen?

Mint ismeretes, a haladó kormány egyik első ígérete az úgynevezett közszolgálati szerb tévé (RTS) előfizetési díjának eltörlése volt.

Ez azonban a hírhedt Aleksandar Tijanić halála után sem következett be. Tijanić, az RTS igazgatójaként minden rezsimet kiszolgált és minden vezérnek (Milošević, Koštunica, Tadić, Vučić) hófehérre nyalta a talpát. Sokan azt gondolták, kizárólag szolgalelkűségének köszönhetően maradt meg „közszolgálati” tévé előfizetési díja. De nem. Hiába távozott a másvilágra, a brutálisnak mondható ötszáz dináros RTS-sarc továbbra is folyamatosan terheli a kisemmizett polgárok családi költségvetését.

A 13 ezer dináros munkanélküli segélyből vagy a 21 ezer dináros minimálbérből tengődő-kínlódó polgároknak ez hatalmas tétel, főleg, ha figyelembe vesszük a kábeltévé-díjat is, amely legtöbb helyen ezer dinár körül mozog.

Slobodan Marković, az RTS igazgatóbizottságának elnöke kijelentette, hogy az előfizetési díj mindenképpen meg kell, hogy maradjon, mégpedig nem a villanyszámla keretében, hanem külön illeték formájában. Elvárja az államtól, hogy hatékony megfizettetési mechanizmus révén mindenáron hajtsa be a pénzt a polgároktól. (A közelmúltban már szó esett arról, hogy elkobozzák a fizetésképtelen polgárok bútorát és egyéb értékeit.)

Miután a jelenlegi kormánytól megszokhattuk, hogy csak a „jövő nemzedékek jólétére” gondol, a mostaniak nyugodtan megdögölhetnek, aligha kétséges, hogy meghagyja az RTS-díjat. Hacsak…

Mint már írtunk róla, a haladók hűséges szövetségesének, a VMSZ-nek államtitkári hely jutott egyebek között a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociális Minisztériumban. Ezt a posztot a magyarkanizsai Csikós László tölti be. Feltételezzük, hogy nem csak azért van ott, hogy bólogasson. Nagy kihívást és kiváló bizonyítási lehetőséget jelenthet számára, hogy sikeresen megküzdjön az RTS-sarc eltörléséért legalább a délvidéki magyarok esetében, akiknek többsége nem is nézi az említett csatornát.

K. P.