Utazó cirkusz – Nem is gondolná, hogy mennyibe kerül az EP képviselők utaztatása
Miközben az Európai Unió megszorításokat, nagyobb pénzügyi fegyelmet követel tagjaitól, intézményei költségvetésében egyre nehezebben indokolható tételek szerepelnek.
Kétszáz millió euró évente. Ennyibe kerül az európai adófizetőknek az utazó cirkusz. Ami ráadásul cseppet sem szórakoztatja őket: a napokban nyilvánosságra került közvélemény-kutatás eredménye szerint többségük véget vetne neki.
A Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Lengyelországban végzett felmérés szerint csupán a megkérdezettek kevesebb mint ötöde szerint elfogadható az a helyzet, hogy az Európai Parlament jelenleg három helyszínen, Brüsszelben, Luxemburgban és Strasbourgban működik.
A legtöbb kifogás a strasbourg-i helyszínnel kapcsolatban merül fel: az Európai Parlament plenáris üléseit tartják itt, évente 12 alkalommal. Vagyis minden hónapban 4 napot, éves szinten 48 napot töltenek az elzászi városban a képviselők. A Parlament monumentális épületét azonban az év fennmaradó 317 napjában is kell fűteni, hűteni, takarítani, egyszóval fenntartani. Pedig, némi cinizmussal azt mondhatnánk, az európai közösség törekszik a költséghatékonyságra: korábban az EP bérelt épületeit Strasbourg városa jelentősen, mintegy 80 millió euróval túlszámlázta, erre jött a megoldás: 600 millió euróból elkészült a saját, vadonatúj épület. Ide zarándokolnak minden hónapban az európai honatyák – 751 fő. És az adminisztráció – több mint 3000 fő. Hozni kell a fontos iratokat, dokumentumokat, esetenként számítógépeket – ez havonta 8 kamion rakományát teszi ki. A Brüsszel és Strasbourg közötti 435 km-es út tehát nem csupán indokolatlan költségeket, de nem csekély környezeti terhelést is jelent, szakértők szerint 19 ezer tonna szén-dioxid kibocsátást évente. Hogyan indokolható mindez a pénzügyi megszorítások és úgy általában a környezettudatosság korában? Valljuk be, nehezen. De szó sincs arról, hogy európai képviselőink ennek létjogosultságát feltétlenül indokolni akarnák: többségük – a brüsszeli zsargonban Stresszburg-nak is nevezett – „kihelyezett” plenáris ülések megszüntetése mellett van, sőt tavaly jelentést fogadtak el annak előkészítésére, miként lehetne a jelenlegi helyzeten változtatni. Saját hatáskörükben sajnos nem sokat tehetnek. A strasbourgi ülésezés szabálya ugyanis kőbe van vésve: pontosabban alapszerződésbe, azon kizárólag az állam-és kormányfők egyhangú döntése változtathat.
Hiába a képviselők összefogása, az egyetlen parlamenti helyszín mellett érvelő kampány, a több mint egymillió támogató aláírás, az ötletnek nem kisebb ellenlába van, mint Franciaország. „Az újonnan érkezett klubtagok meg akarják változtatni a szabályokat”, „hátat akarnak fordítani a közösség alapelveinek” – érvelnek francia politikusok. Nem véletlenül. Az évekre előre lefoglalt szállodai szobákkal, a fizetőképes, miden hónapban visszatérő vendégekkel Strasbourg hatalmasat kaszál, érthető, hogy erről nem szívesen mondanak le. Pedig az utóbbi időben tanulmányok készültek az EP monumentális épületeinek más célú hasznosítására: ezek szerint, ha másik, folyamatosan működő EU-s intézmény vagy egyetemi campus költözne a helyszínre, a városnak nem kellene attól tartani, hogy jelentős bevételtől esik el. A második világháború utáni európai megbékélés szimbólumaként ráadásul Strasbourg nem csupán az EP plenáris üléseit, de az Emberi Jogok Európai Bíróságát és az Európa Tanácsot is magáénak mondhatja. Márpedig ez utóbbiak szintén jól jövedelmeznek, közgazdászok szerint évi 177 millió euró bevételt jelentenek a városnak. A pénzügyi érdekeket azonban egyelőre jól hangzó, magasztos(nak mondott) eszmék mögé rejtve védik francia politikusok. A XXI. században azonban ezek az érvek egyre halványabbak, a gyakorlat pedig a legkevésbé sem fenntartható. Kérdés, a mai, euroszkeptikus időkben felismerik-e, hogy az európai közösség alapelveinek, érdekeinek védelme mást jelent, mint hatvan évvel ezelőtt?
(valasz.hu nyomán)
