Ki lett Szabadka díszpolgára: Dudás, a komcsi vagy Dudás, a kommunistagyűlölő?
Mint ismeretes, Dudás Károly írót és újságírót, a Hét Nap volt főszerkesztőjét, a VMSZ egyik alapítótagját és (állítólag) Kasza József egykori beszédeinek szerzőjét Szabadka egyik díszpolgárává választották.
No, de vajon hány Dudás Károly létezik Szabadkán (illetve Csantavéren)? Ha ketten vannak, akkor teljesen érthető az álabbi gondolatok közötti súlyos ellentét. Abban az esetben viszont jó lenne tudni, melyiküket részesítették elismerésben.
Ha azonban a lentiek egy személy agyából pattantak ki, alighanem tudathasadásos jelenséggél állunk szemben. Kérem, olvassák el figyelmesen az alábbi szövegeket, segítsenek megfejteni a rejtélyt és eloszlatni a kételyeket.
A szülőházban (a Képes Ifjúságban megjelent írás)
Fiatalok százai, ezrei Tito szülőháza előtt. Előbb a kegyelet virágait, csokrait, koszorúit helyezik el Augustinčić Tito szobrához, csak aztán lépik át a küszöböt, hogy végigjárják a ház minden zugát, s a tilalom ellenére is legalább ujjheggyel hozzáérjenek a zibelkához, vagyis a bölcsőhöz, az ágy fölé akasztott vadászpuskához, egy összedrótozott cserépedényhez, vagy a megrepedt fedelű asztalkához.
Előbb a lopja, vagyis az előszoba, aztán a lentgerendás hiža: a szoba, a komen: a konyha, s a parányi štiblin, a tisztaszoba.
A sarkokban, a hófehér falakon mindenütt munkaeszközök: a sarló, a tokmány, a kaszakő, a metszőolló, a régi tányérosmérleg, a rokka, a vasaló, a hatalmas fonott kosarak, a szakajtók, az összedrótozott sötét cserépedények, a dagasztóteknő, a sütőlapát, a szénvonó, a lyukas fenekű rosta, a lyukas kövű kézi hajtású malom, a köpülő, a káposztagyalu, a balta: egy nehéz gyermekkor nehéz munkaeszközei. Használták őket, megkínlódtak velük.
Barna fakeretben a tükör, üvegét behomályosította, megvakította az idő. Fehér falon a Sárkányölő Szent György képe, alatta a sarokban körbe fut a pad, mint nagyanyáinknál valamikor. Üveg mögött régi szentkép, porcelánból a Szent család. Fehér falak, barna tárgyak, barna alakok.
A konyhában a szabad tűzhely: fejük fölött a fekete korom-sátor. A fehér tűzhelyen, a falba sülyesztett polcokon összedrótozott sötét cserépedények.
A falon egy lap az 1903-1904-es osztálynaplóból: a névsorban Josip Broz a hatodik. Magaviselete dicséretes, gimnasztika jeles, énekles jeles, kerti munka kitűnő, szépírás jó.
Titónak az elemiben hármasa volt, mondja a költő, végül mégis a történelem legszebb lapjait írta.
A körözvény, a 100 000 német birodalmi márkát ígérő vérdíj. „Annak, aki elárulja, minden bűne megbocsátatik.” Mégsem akadt senki, aki elárulta volna, mondja egy látogató.
Üveglapok között marsalli egyenruha, 1944-ből, Vis szigetéről, Tito használati tárgyai a népfelszabadító háborúból, öngyújtó, dózni, cigarettapapír, derékszíj, látcső.
Vonulnak a fiatalok, most május huszönötödike tájékán ötezren is elmennek itt naponta.
A falon a régi óra, ilyen volt nagyanyám tisztaszobájában is a szépen ütő festett falióra, most moccanatlan: ezután már mindig három óra öt percet mutat.
A ház előtt virágba borulva az öreg gesztenyefa.
Kumrovec, 1980. május 22.
Dudás Károly
Az alábbi sorokat Dudás Károly Tito halála alkalmából írta:
Nagyon fáj (részlet)
Arcok a színes képernyőn, arcok a televízió előtt. Könnyek a szemsarkokban ott is, itt is. Öklökben meggyűrött, nedves zsebkendők; fémmunkás ökölben, bányász ökölben, egyetemista ökölben meggyűröttek. Fiatalok arca premier planban: nyírott bajúszon csillanó könnycsepp, szemsarokból kézfejjel kitörölt könnycsepp. Elmosódik, csíkokra szakadozik a képernyő színes üvegfala. […] Soha többé lenyűgöző mosolya, súgja mellettem valaki a félhomályban, soha többé szemüvegének meleg csillanása.
Most pedig lássuk, mit mondott Dudás Károly a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tizedik évfordulója alkalmából
„Szégyenletes, hogy a Kárpát-medencében pont a délvidéki magyarság teszi az első helyre történelmi nagyságai között Titót, s azt hiszem, hogy sem Erdélyben, sem Felvidéken, sem Kárpátalján nincs olyan, hogy kommunista vezér vagy az államalkotó nép vezetője lenne az első helyen. Nyilvánvaló, hogy ennek mély gyökerei vannak. Abban, hogy Tito került az első helyre, abban az oktatási rendszerünknek, egészen az óvodától az egyetemig kemény szerepe volt”.
Ugye lehetetlen, hogy ezek egy személy gondolatai? Vagy mégis…
K. P.
