Az agyunknak csupán a 10 százalékát használjuk?
Nem használjuk ki az agyi kapacitásunkat – ez lehet igaz. De igaz-e az, hogy az agyunknak csupán a 10 százalékát használjuk, és a maradék 90 százalék teljesen haszontalan?
Sokszor hallani, hogy az agyunknak csak a töredékét, egyesek szerint csupán a 10 százalékát használjuk. Ez az állítás már a laikus szemszögéből is több szempontból is gyanúsnak kell, hogy tűnjön.
Az ugyan igaz, hogy az agyról még mindig igen kevés a tudásunk, és sok működés agyi hátterét még csak most kezdik el megérteni az agykutatók. De például ha megnézünk egy felvételt az agyról, például egy MR-képet, akkor megláthatjuk, hogy a 10 százalékról szóló pletyka semmiképp sem lehet igaz.
Ezen kívül tudjuk, hogy annak ellenére, hogy az agyunk mérete és tömege az egész testünkéhez viszonyítva igen kicsi, az ott zajló folyamatok igen energia- és oxigénigényesek. Az agyunk az oxigén- és glükózfelhasználásunknak körülbelül a 20 százalékáért felelős. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy az evolúció során egy ilyen pazarló rendszer jöjjön létre: az energiának és az oxigénnek tetemes hányadát egy olyan szerv működésére költi, amely jórészt haszontalan.
Most arról nem is beszélve, hogy nem fordul elő olyan, hogy valakivel azt közölje az orvos, hogy „Önnek ugyan agytumora van, de ez nem veszélyes, mert olyan területen helyezkedik el, amely nem aktív”. Vagy gondoljunk az agyvérzésre, illetve más agyi traumákra: ha az agyunknak csupán 10 százalékát hasznosítanánk, ezeknek sokkal kevesebbszer lenne súlyos, végzetes következményük. Ráadásul a főbelövést is lenne esélyünk túlélni…
Tehát az ugyan elképzelhető, hogy nem használjunk egyszerre és minden pillanatban az összes agysejtünket, de egy nap folyamán biztosan mindegyik aktiválódik. Az pedig, hogy néha úgy érezzük (cikkírás közben), hogy az agyi kapacitásunknak a töredékét használjuk csupán, egészen más kérdés.
(nyest.hu nyomán)
