A Bíróság kimondta: Hollandia felelős 300 srebrenicai haláláért

Egy hágai kerületi bíróság kimondta: Hollandia részben felelős a srebrenicai népirtásért, felelős több mint 300 áldozat haláláért, akik a srebrenicai népirtásban haltak meg.

Az ítélet szerint a holland állam felelős azoknak a férfiaknak a haláláért, akik a békefenntartók potocsari bázisának területén tartózkodtak 1995-ben, Srebrenica ostroma idején, azaz felelős saját katonái tetteiért. Az ítélet polgári peres eljárásban született meg.

„Az állam felelős azoknak a családoknak a veszteségéért, akiknek férfitagjait a boszniai szerbek deportálták a holland ENSZ kontingens bázisáról Potocsariban 1995. július 13-án” – mondja ki az ítélet.

„A holland egységnek mérlegelnie kellett annak lehetőségét, hogy ezek a férfiak népirtás áldozatává válhatnak. Meglehetős biztonsággal kijelenthető, hogy életben maradtak volna, ha számukra a holland egység megengedi, hogy a bázison maradjanak. Az együttműködésük ezeknek az embereknek a deportálásában, a holland egység részéről törvénytelen volt” – áll az ítélet indoklásában.

A vádiratot hét évvel ezelőtt a „Srebrenicai anyák” egyesülete nyújtotta be 8000 srebrenicai áldozat nevében a holland állam, és katonái ellen, akik az ENSZ békemisszió tagjaként voltak jelen Boszniában 1995-ben, mert véleményük szerint a holland katonák nem védték meg a várost, annak lakóit a mészárlástól. A mostani ítélet részben helyt adott a keresetnek.

Az ítéletre különböző módon reagálnak a nemzetközi ügyvédi team tagjai és az érintett áldozatok hozzátartozói.

Csamil Durakovics, Srebrenica polgármestere szerint az ítélet csak részleges elégtételt ad. A polgármester személye és munkája is megérdemel egy külön posztot, néhány napon belül meg is írom. Most csak arról, hogy miként értékeli az ítéletet:

„Hollandia az ENSZ misszió vállalásával azt is vállalta, hogy megvédi az egész ENSZ biztonsági zónát, illetve Srebrenica minden lakosát, és nemcsak azokat, akik az egykori akkumulátorgyár területén voltak, ahol az alakulat a főhadiszállását berendezte, és ott menedéket találtak.

Az, hogy a srebrenicaiak nem vonultak be, vagy nem akartak bemenni, hogy menedéket kérjenek a volt akkumulátorgyárba, a mai Potocsari Emlékközpontba, nem jelenti azt, hogy a holland erők nem voltak felelősök értük, és azokért, akik megpróbáltak menedéket találni a környező erdőkben.

Hogy állapították meg egyáltalán az akkumulátorgyárban menedéket kérők számát? Ha valakinek van erről listája, akkor azt napvilágra kell hoznia. Nem lehet pontosan tudni, hogy 1995 júliusában a holland misszió bázisán hányan voltak, de hogy 239-nél sokkal többen, az biztos. Egyszerűen lehetetlen, hogy csak ilyen kevesen lettek volna” – véli Durakovics.

(Későbbiekben szó lesz róla, hogy valóban létezik egy lista, ami 239 bosnyák férfi nevét tartalmazza.)

A polgármester szerint a holland bíróság igyekszik az ügy jelentőségét kisebbíteni, illetve minél inkább csökkenteni Hollandia felelősségét a tragédiában.

„Tudjuk nagyon jól, hogy emberek ezrei maradtak Potocsariban, öregek és magatehetetlenek, gyerekek és felnőttek, akik mozgáskorlátozottak voltak. Senki azok közül az emberek közül nem menekült meg. Ők mind a holland egység asszisztálásával mentek a halálba.

Nem szabad elfogadni ezt az ítéletet, mert holnap ki fogja eldönteni, hogy ki tartozik a 300 fős csoportba és ki nem. Több mint 8300 ember tűnt el Srebrenicából, és akkor itt a kérdés: ki a felelős még 8000 ember haláláért?” – kérdi határozottan Durakovics. 

Azt mondja, hogy a nemzetközi közösségeknek és a holland kormánynak „előbb vagy utóbb szembe kell néznie a nyilvánvaló tényekkel, amik Srebrenicában történtek. A halogatás és a politikai kimerültség nem használ sem a megbékélésnek, sem a felelősség megerősítésének. Nem kell védeni a holland kormányt és a katonákat, akik igyekeznek lelkiismeretüket megnyugtatni, holott közvetlen bűnrészesei voltak az 1995 júliusában történteknek.”

A „Srebrenicai anyák” egyesülete mellett több civil szervezet is csatlakozott a vádirathoz, most az ítélet meghallgatása után szinte kivétel nélkül mind egyetértenek abban, hogy nem elégszenek meg egy olyan ítélettel, amelyik csak azok iránti felelősséget állapítja meg, akik az ENSZ bázison belül voltak.

Folytatják a harcot egészen addig, amíg ki nem mondják Hollandia felelősségét a srebrenicai népirtásban. Ha kell, más bíróságokon fogják keresni igazukat, elmennek egészen Strasbourgig, mert, hogy lehetséges olyan ítéletet hozni, hogy Hollandia egyik emberért felelős, a másikért meg nem? – teszik fel a kérdést.

A „Srebrenicai anyák” egyesületének elnökasszonya, Hatidzsa Mehmedovics szerint a bírósági döntés botrányos.

Emlékeztetett rá, hogy egész Srebrenica, nem pedig csak a potocsari ENSZ bázis volt védett zóna.

„Megáll az ész, hogy csak azokat ismerik el áldozatnak, akik a bázis területén voltak. Ez botrányos. Azok, akik a bázison kívül meghaltak, mintha nem lennének fontosak, nem lennének értékesek, és értük senki nem felelős. Ezt soha nem lehet megbocsájtani, nem fogunk ebbe belenyugodni”- mondta Mehmedovics.

És most néhány szó arról a bizonyos listáról, amit állítólag felvettek a potocsari bázison.

Az elmúlt évben a holland legfelsőbb bíróság elítélte Hollandiát három srebrenicai muzulmán férfi halálában való felelősségükért, és áldozatonként 20 ezer euró kártérítés megfizetésére kötelezte az államot az áldozatok hozzátartozóinak.

A pert Hasan Nuhanovics, az ENSZ erők srebrenicai tolmácsa indította és nyerte meg. A mostani ítéletet hallva megerősítette, hogy abban az időben valóban létezett egy lista, amin 239 férfi neve szerepelt, akik az ENSZ bázison tartózkodtak.

„Az én családom is a bázison volt. Akkor tanúja voltam, hogy létezik egy lista 239 férfi nevével, de az igazsághoz tartozik, hogy sokan félelemből nem akarták, hogy felkerüljenek a listára. Később mindenkit, a 239 embert is, akik rajta voltak a listán, és azokat is, akik nem, kilakoltattak a bázisról.”

Emlékezetes, hogy a Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet a boszniai háború után betekinthetett egy listába, amin 239 férfi neve szerepelt.

„Az a lista a holland külügyminisztériumban volt, a Human Rights Watch szervezet később azt használta a saját vizsgálatában, amit a Srebrenicában történtekről folytatott. Azt a listát sok vizsgálat alkalmával használták”- mondta Nuhanovics.

Ugyanakkor arra is emlékszik, hogy a háború után eljutottak a Vöröskereszt listájáig is, amin „pontosan 1889 személy volt, akiket utoljára Potocsariban láttak. Ez azt jelenti, hogy voltak emberek a bázison és a bázis körül.”

Ezen a Vöröskeresztes listán szerepelt a pernyertes Hasan Nuhanovics is.

Semir Guzin, a srebrenicaiak ügyvédje azt mondta, hogy ilyen ítéletre számítottak, de az ügyvédi team nem elégedett.

„Ez egy történelmi jelentőségű ítélet, amely szerint Hollandia indirekt módon felelős a srebrenicai genocídiumért. Nem erősítették meg Hollandia felelősségét abban a tekintetben, hogy népirtás történt, de megerősítették felelősségüket a bázison belül tartózkodó emberek halálában. Ezért, ha ezeknek az embereknek a haláláért felelősek, akkor indirekt módon felelősek a népirtásért is.

A bíróság gyakorlatilag három kategóriára osztotta az áldozatokat és a mi vádiratunknak megfelelően azoknak a férfiaknak a tekintetében hozott ítéletet, akik a bázison belül voltak Potocsariban.

Az egyik csoport, akiket a holland katonák július 13-án gyakorlatilag a szerb agresszorok kezére adtak. A másik, akik a bázis körül maradtak, és a legnagyobb csoport azok, akik az erdőbe menekültek a városból. A bíróság elutasította a vádirat azon részét, amelyik a második és harmadik csoportra vonatkozott volna, mert úgy látta, hogy a holland katonák az ő esetükben nem tettek semmi törvénytelent, tevékenységük nem hozható összefüggésbe a halálukkal”- mondta Guzin.

Az ügyvéd felidézte, hogy a keresetük azt tartalmazza, hogy valamennyi áldozatnak meg kell kapni az elégtételt, és hogy Hollandiának vállalnia kell a felelősséget az áldozatoknak okozott károkért.

A 200 oldalas polgári peres ügyben azt állították a középpontba, hogy a holland katonák, az akkori ENSZ békefenntartók nem védték meg a bosnyákokat a kelet-boszniai enklávéban az ENSZ által kijelölt védett zónában akkor, amikor a boszniai Szerb Köztársaság hadserege elfoglalta a várost. Ezután gyilkoltak meg több mint 8000 muzulmán férfit és fiúgyermeket. 

A hágai bíróság ítéletét három hónapon belül lehet megfellebbezni, amit meg is tesznek. „Fellebbezünk a másodfokra, az a tárgyalás eltarthat akár két évig is”- mondta Guzin.(balkanmozaik)