„Szent tehenek”: ki nem fizet adót Szerbiában? Hogyan lehetett volna elkerülni a nyugdíjasok és a dolgozók sanyargatását?
Ha a szerb állam megadóztatná az ún. esztrádművészeket („turbocelebeket”), az ügyvédeket, a pravoszláv egyházat, valamint az úgynevezett regisztrált offshore övezetben üzletelő nagytőkéseket, eszébe sem kellene, hogy jusson a dolgozók rabszolgaságba kergetése vagy a nyugdíjasok jövedelmének embertelen lefaragása.
Persze „érthető”, hogy miért kímélik meg pont az említett kategóriákat.
A különböző turbolfolkos „pevaljkák” számos politikusnak a szeretői, és egyúttal a nagyrészt primitív nép imádott szórakoztatói, akik szükség esetén nyíltan kiállnak valamelyik erős politikai opció mellett, ily módon befolyásolva a közéleti erőviszonyokat. Ők tehát „szent tehenek”.
Az ügyvédek sokat tudnak, szerteágazó kapcsolatokkal rendelkeznek, tehát veszélyesek. Ugyanakkor valamilyen „váratlan felfordulás” esetén még szükség lehet rájuk, mint jogi képviselőkre. Ezért nem éppen egészséges dolog piszkálni őket – gondolhatta magában a kormány.
Bármennyire is lejáratta magát, a pravoszláv egyház még mindig elég nagy tömegeket képes befolyásolni, és ezáltal alaposan beleszólni a politikai életbe (is). Emiatt a megadóztatása szóba sem jöhet.
Miután lezajlott a választás előtti színjáték: néhány ismertebb nagytőkést látványosan letartóztattak, máris mindegyik szabadlábon van, sőt, óriási adókedvezmények mellett nyugodtan bővíthetik fényűző birodalmukat. Ennek is megvan az oka. Ők pénzelték a legnagyobb pártok választási kampányát és továbbra is kiadós tőkeinjekciókat fecskendeznek a szerb politikumba.
Dragovan Milićević, a Szerbiai Pénzügyi Elemzők Egyesületének tagja, a Kurir napilapnak nyilatkozva, kiemelte, hogy teljesen értelmetlen pl. csökkenteni a nyugdíjakat, hiszen az állam a fenti kategóriák megadóztatásával (amelytől az említettek nem halnának éhen) sokkal nagyobb pénzeket tudna megtakarítani, mint a nyugdíjasok megrövidítésével.
Ha a kormány a pravoszláv egyházi üzletekben árult könyvek és különböző kellékek után megfizettetné az áfát, csak ezzel az egy tétellel évi szinten máris 100 millió euróval tudná feltölteni az állami költségvetést.
Az ügyvédek havonta átlagosan 2 500 eurót keresnek, az államnak viszont csak ún. átalányadót fizetnek, amely havonta 200-tól 500 euróig terjed. Ha áfát fizetnének, az állam évente 45 millió eurót inkasszálna.
Azoknak a (különben állam által finanszírozott) civil szervezeteknek a megadóztatásával, amelyek bevételt valósítanak meg (tehát nem non-profit szervezetek), az állami kassza évente 35 millió euróval „hízna”.
Az esztrádművészek (vagyis többnyire elit prostik) papíron ugyan adókötelesek, de sohasem fizettek adót, s ily módon az államot évente 87 millió euróval rövidítették meg. Borítékolható, hogy ez a jövőben sem változik majd.
Ha csak a felsorolt tételeket vesszük figyelembe, ez mintegy 260 millió eurós profitot jelenthetne az államnak. És akkor még nem is szóltunk a nagytőkések esetleges megadóztatásából eredő potenciálias bevételről, amelynek nagyságát senki sem tudná megjósolni, de az biztos, hogy nem „kikirikiről” lenne szó.
A haladók-szocialisták-VMSZ összetételű kormánynak azonban a fentiek megadóztatásánál egyszerűbb rabszolgaságba kényszeríteni a dolgozókat és teljesen kisemmizni a nyugdíjasokat.
K. P.
