Erkölcsi fertő: egyre többen árulják a testüket Újvidéken; a férfiak drágábbak, mint a nők (+ videó)
Újvidéken fénykorát éli a prostitúció. Becslések szerint jelenleg több mint háromszázan árulják a testüket a város utcáin. Ugyanakkor semmi kétség, hogy sokan a saját otthonukban vagy illegális bordélyházakban űzik a „legősibb foglalkozást”. Nemrég cikkeztünk egy újvidéki erotikus „masszázszalonról”, amely a közösségi oldalakon és az újságokban megjelenő apróhirdetések által közli, hogy egyebek között a férfi nemi szerv masszírozása is a szolgáltatásai közé tartozik.
Az utcai „kéjhölgyek” – tekintettel az áldatlan gazdasági helyzetre és a (potenciális) kliensek csökkenő vásárlóerejére – alaposan engedtek az árakból. Általában négytől (!) 30 eurós áron kínálják bájaikat – ami állítólag a kuncsaft korától is függ.
Az utcai prostik között egyre nagyobb számban találhatók kiskorú lányok és felnőtt férfiak.
A nemi aktusokat autókban, útszéli kiserdőkben, parkokban, parkolókban, hidak alatt vagy éppen a városi temetőnél bonyolítják le.
Még mindig sokkal több a női, mint a férfi prostituált. Ez úgymond az árakon is meglátszik, ugyanis a nők már 500 dinártól kezdve hajlandóak áruba bocsátani a testüket, míg az „utcai csődörök” több mint 2 000 dinárt is elkérnek.
Az újvidéki J. Z. (28) több mint egy éve hímringyóként keresi meg a kenyerét. Elmondása szerint – miután nem tudott tisztességes munkához jutni – idősebb kollégája rábeszélésére kezdett el prostitúcióval foglalkozni. Nála a „komplett élvezet” 2-3 ezer dinárba kerül – mondta, majd hozzáfűzte, hogy leginkább a kaminsofőröket kedveli, mert adott a hely, ahol nyélbe üthetik a „bizniszt”. Strici nélkül dolgozik, az egész bevételt a kollégájával osztja. Szavai szerint szerencsésebb napokon 10 ezer dinárt is tud keresni. Kedvezményt senkinek sem hajlandó nyújtani, még a nyugdíjasoknak sem, akik szintén igénybe veszik a szolgáltatásait.
Az utcai hímringyókkal szemben a lakásokra (férfiakhoz, nőkhöz egyaránt) járó férfi prostik egy óráért kb. 70 eurót kérnek el. A kuncsaftokat otthonukban fogadó nők szintén drágábbak, mint az utcán tevékenykedő lányok.
Szabadkán furcsamód a fordítottja érvényes. A Petőfi Sándor utcában, a gimi közvetlen közelében esténként gyülekező, többnyire cigány nők 30-50 eurót is képesek elkérni azoktól az idiótáktól, akik pont velük közösülnének (nyilván a stricik számára is jó kis százalékot kell kiválasztani). A saját lakásukon „rendelő” nem cigány (hanem szerb, horvát és sajnos magyar lányok) fél óráért 2 000 dinárt fizettetnek meg. Ez amolyan általános ár.
Visszatérve Újvidékre, a prostitúció elterjedésére való tekintettel, egyfajta szálláshely, vagy ha úgy tetszik, befogadóhely nyílt a testüket áruló személyek számára, amely 16 és 20 óra között áll rendelkezésükre. Naponta mintegy tizen veszik igénybe. Ezen a helyen megfürödhetnek és akár főzhetnek is maguknak kaját.
A helyet a Jazas civil szervezet működteti, amely különböző tanfolyamok beindításával próbálja jobb útra téríteni a prostikat, segíteni nekik, hogy továbbképzés révén esetleg normális munkához jussanak. Az érdeklődés azonban a nullával egyenlő. Még a műveltebb prostik sem akarnak változtatni a megszokott életstílusukon, mert – ahogy mondják – az mindenképpen több pénzt hoz a konyhára, mint egy tisztességes meló.
Akinek netán van kedve megismerkedni egy délvidéki (homokbálványosi) prostituált történetével, megnézheti a mellékelt szerb nyelvű videót (érdekes pl. a zsarukkal kapcsolatos rész – 27. perc).
Alo és egyéb források nyomán K. P.
