Fordított világ: a drogfesztiválra van pénz dögivel, a drogról leszokni akaró fiatalokra egyetlen fitying sem jut!
Mint ismeretes, a tartományi hatalom bőkezűen pénzelte az Exit mammutfesztivált, amelyből főleg a kábítószer-kereskedőknek származott hasznuk. Az előző évekkel ellentétben idén alig volt ellenőrzés a szélsőségesen liberális rendezvény bejáratánal, tehát gyakorlatilag bárki bármit bevihetett. Aztán volt, akit a zsaruk az Exit területén fülön csíptek, de a narkódílerek és a fogyasztók többsége nagy valószínűség szerint simán megúszott mindent. Az egyik ismerősöm, aki jelen volt a Pet Shop Boys koncerten, mesélte, hogy a nézőtéren úgymond késsel lehetett vágni a marihuánafüstöt.
Az „európai értékeket” propagáló péterváradi fesztiválra tehát volt pénz.
A topolyai toleranciatábor kiadós finanszírozása sem ütközött akadályba, pedig egy totálisan haszontalan rendezvényről van szó, amely sem a délvidéki magyaroknak, sem a velük élő más nemzetiségű átlagpolgároknak az égvilágon semmi jót nem hoz.
A szenvedélybetegek ellátásával és ápolásával foglalkozó nagyfényi Hozsanna otthon fenntartására viszont egy fitying sem jut a tartományi vagy a városi költségvetésből. Pedig olyan közösségről van szó, amely az elmúlt hét évben szimpla munkaterápiával kiváló eredményeket ért.
Minden évben több mint száz szenvedélybeteg fordul meg ezen a helyen. Többségük gyógyultan, munkaképesen távozik, pedig általában volt alkoholistákról és súlyos kábítószerélvezőkről van szó.
Kezelésük teljesen gyógyszermentes, kizárólag a munkán, a beszélgetésen és az imádságon alapszik. Ezt a módszert Olaszországban kezdték el alkalmazni 1983-ban. Azóta számos helyen, így a Hozsannában is nagyszerűen bevált.
A program három évig tart, ennyi idő kell a teljes gyógyuláshoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok utána általában nem esnek vissza, a függőségüktől legtöbb esetben teljesen megszabadulnak.
A terápia ideje alatt a betegek csak szombatonként találkozhatnak a hozzátartozóikkal.
Az idejük nagy részét munkával töltik: a kertben, a ház körül, sőt, a kenyeret is ők maguk sütik.
Az intézményt Marinko Stantić zombori plébános alapította, egyúttal ő az igazgatója.
A Hozsanna eddig nagyrészt adományokból tartotta fenn magát. Stantić szavai szerint eredetileg azt tervezték, hogy a hozzájuk forduló betegektől havi szinten 50 eurót kérnek el, de tekintettel a nagy szegénységre, azokat is befogadják, akik nem tudnak fizetni.
A költségek azonban egyre halmozódnak. A plébános saját zsebéből fizeti a számlákat, valamint Skofjanec András fiatalember szerény tiszteletdíját. Skofjanec, aki a Hozsannában gyógyult ki a drogfüggőségéből, maradt ebben az intézményben, ahol nagy lelkesedéssel és odaadással segít a többieknek.
Stantić plébános elmondása szerint Szabadka város korábban 200 ezer dinárt hagyott jóvá a Hozsanna számára, de eddig egy dinárt sem fizetett be.
Az egyre nagyobb költségek miatt az intézmény a megszűnés szélére sodródott.
Novosti és egyéb források nyomán K. P.
