Nem az ő harcuk volt – A kilencvenes évek délvidéki magyar katonaáldozatai

Szabó Angéla csantavéri újságírónő az elmúlt években több, mint negyven, a délszláv háborúban elhunyt férfi családját kereste fel és interjút készített a még élő családtagokkal (ahol lehetett). A munka egy részét támogatás nélkül végezte, ami becsülendő, hiszen „szabadúszó”, azaz nincs állandó bevétele. A könyv megjelentetésének gondolata még csak kirajzolódni látszott, amikor felkerestem Csantavéren és – jellemzően – még ő adott egy nagy láda almát az Apáczai Diákotthon lakóinak.

Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz, ahol Szabó Angéla támogatást nyert a könyv befejezéséhez. A következő évben pedig ugyancsak a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott támogatást a kiadáshoz. Mivel az összeg nem fedte a teljes költséget, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének köszönhetően színes képekkel, szép kiadásban nyomtathatta ki az újvidéki Danielprint nyomda a Holt-szezont. Nagy örömmel vettem a kezembe a július második hetében elkészült kiadványt, amelyből az Apáczai Nyári Akadémia Történelem és Magyarság továbbképzésének előadói és résztvevői haza vihettek egy-egy példányt. A könyv 1000 példányban jelent meg.

A katonatörténetek előszavát Márton Attila újvidéki újságíró készítette. A borítóterv Markulik Balázs csantavéri (Szegeden élő) grafikus munkája.

A szerző alábbiakban vall a könyvéről:

A Holt-szezon egy kísérlet a bácskai és a bánáti férfiak végtelenségig lecsupaszított katonatörténeteinek sallangmentes, díszítések nélküli közreadására – lejegyezve úgy, ahogy azt az általam felkeresett családtagok/hozzátartozók a visszaemlékezéseikben elmondták. 
Eddig 65 olyan áldozat neve került elő, aki a horvátországi és a bosznia-hercegovinai etnikai összetűzésekben, illetve a NATO Szerbia elleni légitámadása idején vesztette életét. 

Vannak közöttük olyanok, akik épp csak betöltötték a 18. életévüket, máris megkapták a katonai behívót, majd pedig (a békeidőben normálisnak számító féléves katonai kiképzés helyett) alig háromheti laktanyáskodás után a harctérre kerültek. Például a szinte még gyereknek számító, topolyai Becskei Sándor, aki jóformán fel sem ocsúdott a katonaélet okozta meglepetésekből, máris a lőporfüstös Eszéken találta magát, ahol szinte esélye sem volt az életben maradásra. Holttestét éveken át hiába keresték a szülei, mert azt egy belgrádi jeltelen sírba eltemették, és csak 16 év múltán bukkantak rá, amikor már a szülők sem éltek. 

(…) Nem ritkán a családi házból elővezetve tuszkolták be egyenesen a katonai rendőrség terepjárójába a kiszemelt áldozatokat. (…) Ugyancsak szívbemarkoló a Kishegyes község területéről Baranyába szállított 3 autóbusznyi tartalékosnak a sorsa, akiket rossz és hiányos hadi felszerelés nélkül szinte tálcán kínált fel a horvátoknak a saját katonai vezetésük. A Bácskából elhurcolt tartalékosok lövészárokba és bunkerokba beásva magukat, egyedül igyekeztek tartani a frontot, miközben a feletteseik egész éjjel az egyik városi vendéglőben szórakoztak. Akkor két kishegyesi, egy kúlai és egy sziváci magyar tartalékos katona halt meg. 

A Holt-szezon az első olyan könyv, amely e fiatal áldozatok sorsáról emlékezik meg. Köszönet érte Szabó Angélának.

Nagy Margit – NM

A könyv – ó Szabó Angéla: Holt szezon – Katonaáldozataink