Szerbia közelít a csődhöz

Szerbia talán történetének legsúlyosabb megszorítása előtt áll. A belgrádi kormánynak szinte példátlanul súlyos válsággal kell szembenéznie, amit elmélyített a tavaszi, legalább 1,5 milliárd eurós kárt okozott árvíz. Bár előzőleg két pénzügyminiszter is amiatt mondott le, mert szerintük Aleksandar Vučić kormányfő nem akar valódi reformokat elfogadni, most már nincs menekvés, kemény intézkedéseket kell hozni.

Egy a minap közzétett felmérés szerint Szerbia lakosságának negyedét fenyegeti a teljes elszegényedés veszélye. Ez azt jelenti, hogy Európa államai közül itt a legalacsonyabb az életszínvonal. A Köztársasági Statisztikai Hivatal közlése szerint a munkanélküliek és a nyugdíjasok számára különösen nehéz a megélhetés. Egyelőre nem várható javulás.

A hivatal igazgatója, Miladin Kovačević ugyanis úgy véli: amennyiben átfogó, a lakosságot nagyon érzékenyen érintő reformokat fogadnak el, abban az esetben is csak három év múlva lehetne várni bármiféle változást.  Az ENSZ 2013-as jóléti mutatója a világ 187 országában mérte fel az életszínvonal helyzetét. Szerbia ebben a felmérésben a 77. helyet foglalta el.

Az egy főre jutó GDP 6000 dollár, ami 1400-zal kevesebb, mint az unió legszegényebb államában, Bulgáriában. A leggazdagabb uniós tagországban, Luxemburgban például 112 ezer dollár az egy főre jutó GDP, vagyis a szerbiainak több mint 18-szorosa.

Ami a vásárlóerőt illeti, a legtehetősebb jugoszláv utódállamban, Szlovéniában ez két és félszer magasabb a szerb értéknél. A statisztikai hivatal szerint az országban a munkanélküliek 48 százalékát, illetve a több mint három gyermeket nevelő családok 44 százalékát fenyegeti elszegényedés.

Szerbiában egyszemélyes háztartás esetén a szegénységi küszöb 13680 dinár (117 euró), háromtagú család esetén pedig 24 624 (211 euró). A nettó átlagfizetés januárban 37 966 dinár (326 euró) volt, ami egy hónapos összehasonlításban is visszaesést mutatott.

Hogy a szerb gazdaság milyen messze van még a válságból való kilábalásból az is mutatja: a néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott adatok szerint a második negyedévben 1,1 százalékkal csökkent a GDP a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva. Bár a részletes adatokat csak szeptember 30-án teszik közzé, az már ismeretes, hogy az import-export aránya 73,5 százalékra nőtt a tavalyi 67,2 százalékról.

Kedvező viszont, hogy a külkereskedelmi deficit 13,7 százalékkal csökkent január és június közötti viszonylatban. Ez elsősorban az export 16,6 százalékkal való növekedésének volt köszönhető. Ezzel együtt azonban az import is nőtt, 6,7 százalékkal az év azonos időszakához viszonyítva. Belgrád legfontosabb külkereskedelmi partnere Olaszország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Oroszország és Románia volt.

A szerb dinár helyzete is felettébb siralmas. Július legvégére az idei évben a legalacsonyabb szintre süllyedt az euróval szemben. Egy hónap alatt 0,8, egy év alatt pedig 2,5 százalékot veszített értékéből. Hasonló értékvesztést szenvedett el a dollárral szemben. Igaz, ez esetben éves összehasonlításban csak 1,7 százalékos volt a visszaesés.

Jelenleg egy euróért 114 dinárt adnak. A szerb jegybanknak többször is be kellett avatkoznia a nemzeti valuta védelmében, eddig összesen körülbelül 1,3 milliárd eurót kellett költenie erre a célra. Közben egyébként a központi bank májusban és júniusban 50-50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, amely jelenleg 8,5 százalékos szinten áll.

Az infláció májusban 2,1 százalék volt, jelentősen kisebb, mint a központi bank által meghatározott 2,5-5,5 százalékos célsáv.
Aleksandar Vučić tavaly tavasszal, akkor még kormányfőhelyettesként úgy nyilatkozott, rémálmok gyötrik a szerb gazdaság állapota miatt. A 2013-as kormányalakításkor a párton kívüli Saša Radulovičot nevezte ki a gazdasági tárca élére.

Utóbbi sokkterápiát javasolt. Mint egy ízben fogalmazott, a szerb gazdaság megmentéséhez először is az szükséges, hogy mindenki szembesüljön az igazsággal. Sokan azonban nem voltak hajlandóak erre, inkább elodázták a megoldást, így január végén lemondott tisztségéről. Radulovič szerint az a legnagyobb baj, hogy hiányzik a politikai akarat a kemény intézkedések véghez viteléhez.

Ezután Aleksandar Vučić a fiatal, Amerikában végzett Lazar Krstićet nevezte ki a reformfolyamat legfőbb felelősének, de ő sem maradt sokáig hivatalában, s hasonló okok miatt mondott le, mint Radulovič. Azt közölte, világosan látszik, hogy a megoldást illetően különbség van a szakértők és a politikusok véleménye között.

Szavai szerint a múltban voltak becslések, számadatok, számítások, a politikusok viszont semmi ilyesmit nem voltak hajlandóak elfogadni, mert ezt akár politikai karrierjük is bánhatta. Egyelőre nincs végleges döntés a reformokról, pedig szinte minden perc számít. Ha nem hoznak kemény intézkedéseket, Szerbiát a totális csőd fenyegeti.

A független pénzügyi szervezet, a Fiskális Tanács néhány hete a szerb parlamentben tette közzé javaslatait. A patinás testület által készített elemzés szerint a legfontosabb feladat az államháztartás hiányának lefaragása, ami 2014-ben elérte a GDP 8,3 százalékát, 2,6 milliárd eurót. 2017-re azonban három százalékra kellene csökkenteni a büdzsé hiányát.

A leginkább kézenfekvő megoldásnak a bérek és nyugdíjak 15 százalékkal való csökkentése tűnik – állapította meg a szakértői csoport. Ez körülbelül 800 millió eurós megtakarítást jelentene. Felmerült az áfa két százalékkal való emelése is. Ha minden maradna a régi kerékvágásban, úgy Szerbia évente ötmilliárd eurós hitelre szorulna.

A kormány kutyaszorítóba került, hiszen mindenképpen rosszul jár: a bércsökkentéssel aligha szerez jó pontokat a választók körében, de a megszorítások további elodázásával csőd közeli állapotba kerülhet Szerbia.

(nepszava.hu nyomán)