Visszamlékezés: Karády Katalin Szabadkán és Palicson üdült
Palics üdülőhely felvirágzásával egyre szaporodnak a díszes lakóházak. A távolról is érkeztek tehetős vendégek népszerű üdülőhelye. Szabadka lakossága a korabeli Palicson élte nyári társasági életét. Egy korabeli szöveg szerint „…naponként délelőtt és délután 2-2 óráig tartó térzene, a gyakorta tartott táncmulatságok, a közhasználatra lévő zongora, 25-30 féle hírlap, a mindennapi csónakázás, tekéző, czéllövő, hinta helyek…” álltak a vendégek rendelkezésére. Az Osztrák-Magyar Monarchia híres zenekarai, énekesei, előadó művészei szívesen látogattak Palicsfürdőre, mint üdülni úgy előadni is.
Az ismertebb palicsi létesítményekről elég sok információval rendelkezünk, de arról nem igen esett szó, hogy a negyvenes évek első felében a palicsi Abbázia étterem messze földön ismert volt. Már az elnevezése is az Adriai-tenger partján fekvő Abbázia fürdőhely előkelőségét volt hivatott hangsúlyozni. Nem csak az elnevezés utalt a színvonalra, hanem az árakat sem a helybeliek pénztárcájához szabták. Polyák Kósa Sándor vendéglős mindent megtett annak érdekébe, hogy az étterem kitűnő konyhája és példás felszolgálása valamint színvonalas szórakozása messze földön híres legyen. A nyári hónapokban a városi elit társas élete Palicson zajlott. Az üdülő vendégek többnyire a budapestiek közül kerültek ki, akik Palicsfürdőn nyaraltak. A kényelmes és tágas Abbázia kerthelyisége nyáron minden időben zsúfolt volt. A vendéglős mindent megtett annak érdekébe, hogy színvonalas szórakoztatásáról is gondoskodjon: kitűnő zenekarokat és ismert énekeseket szerződtetett, leginkább Budapestről.
Amikor egy-egy híresség lépett fel, a palicsiak és a környékbeliek a kerítésen át kukucskáltak a kerthelyiségbe, ahol jobbnál jobb falatokkal és italokkal teli asztalnál ültek a vendégek. Így volt ez akkor is, amikor Mindszenti (Szvoboda) Ödön szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Mindszenti (1908–1955), operaénekes és zeneszerző volt. A középiskola után a Zeneművészeti Főiskola ének főtanszakén folytatta tanulmányait, majd egy ideig énektanár volt. Több évet Olaszországban töltött és közben képeztette a hangját. A későbbiekben, 1946-tól a budapesti Állami Operaház magánénekese, sikeres zeneszerző, aki a rádióban is gyakran énekelt népdalokat és magyar nótákat. Fellépése mindig szenzáció volt. Ilyen alkalmakkor a „közönség” zöme a kerítésen kívül volt, asztalhoz sem lehetett jutni, azokat már hetekkel előbb lefoglalták.
Palicsfürdő vendégei és fellépő művészei között volt Karády (Kanczler) Katalin (1910–1990), énekesnő, színésznő. Magyarország-szerte közkedvelt, főképpen budapesti színházakban lépett fel, gyakran énekelt a rádióban, hanglemezei jelentek meg és filmszerepeket is vállalt.(1951-től Brazíliában, majd az USA-ban élt, New York-ban hunyt el. ) Karády palicsfürdői nyaralásait gyakran a Hartmann-villában töltötte.
A palicsi Hartmann-villa
Nagy volt a sürgés-forgás a villában érkezése előtt. A személyzet gondoskodott a szobák előkészítéséről és takarításáról. A személyzet csak a művésznő távollétébent takaríthatott, egyébként jelenlétükkel nem zavarhattak meg a pihenését. A körülrajongott művésznő számára külön lakosztály volt biztosítva ahol baldachinos ágyat is volt, amelyben a körülrajongott művésznő pihenheti ki fáradalmait és álmodja rózsaszínű álmait. Amíg Karády Palicsfürdőn tartózkodott, éjjel-nappal egy rendőr posztolt a villa körül, és arra felügyelt, nehogy valaki a kapun vagy a kerítésen behatoljon a magánterületre, és megzavarja a művésznő nyugalmát. Elvégre pihenni jött Palicsra. A nap minden időszakában voltak, főképpen nők, akik a kerítésnél álldogáltak, lesték, mikor sikerül – akárha egy röpke pillanatra is – meglátniuk a híres sztárt a teraszon. Csodálói nem csak a nők soraiból ácsorogtak a kerítésnél, de az urak sokasága is ott ált és várta, hogy csak egy pillantást vethessen a csodálatos, bársonyhangú nőre. Ha netán megjelent, felmorajlott a tömeg. Aki nem juthatott a kerítés közelébe, annak az első sorban állók közvetítették, hogy mit látnak. Egy alkalommal arra hördültek fel a leselkedők, hogy Karády mezítelenül jött ki a teraszra. Volt is tolakodás-dulakodás, mindenki a kerítéshez akart kerülni. A rendőr azt sem tudta, mitévő tegyen. Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a búgó hangú díva, akinek megjelent hanglemezeit akkoriban gyorsan szétkapkodták, filmjeire pedig alig lehetett jegyet kapni. Szerencsésnek mondhatta magát, aki a jegyüzérek révén, feláron hozzájuthatott.
Háborús évek lévén, nem múlt el nap, hogy ne lehetett volna hallani Karády hangját a budapesti rádióban, leggyakrabban a „Valahol Oroszországban” című dalt énekelte.
1939-től Karády Katalin képviselte a nőt, mint fogalmat. Amikor elutazott Palicsfürdőről, az asszonyok, akik a villában takarítottak, újra megjelentek, hogy rendet tegyenek a művésznő után. Később boldogan újságolták, hogy belefeküdtek abba az ágyba, amelyben a művésznő feküdt, érezték a parfümjének az illatát. Ereklyének tekintettek minden apró tárgyat, sokan még hajszálat is, amit a művésznő maga mögött hagyott. Féltve őrzött kincs volt. Karádyt a Hartmann családhoz közeli baráti szállak fűztek. Azt még meg kell említeni, hogy a háborús években Karády többször is megfordult Szabadkán, úgyszintén a Hartmann család vendégeként. (A Hartmann-villát a család a XVIII. század kilencvenes éveiben építette később sokáig iskola is volt, most posta.)
Karády Katalin Szabadkán járt
A híres Abbázia étterem közvetlenül a háború után megszűnt. Polyák Kósa Sándorról csak annyit tudunk, hogy Bácskossuthfalván született, részt vett az első világháborúban. Az Abbázia étterem fennmaradt a második világháború végéig, amikor is felszámolták a szerbek. A vendéglős sorsa felől nincs információ. A palicsi létesítményeket és villák többségét államosították, ekkor kezdődött el hanyatlásul. Az Abbázia étteremből 1945 után mozi lett, majd egy ideig a birkózóosztálynak adott otthont. A régi szép idők és a pezsgő társasági élet már rég a múlté.
Grad Subotica nyomán
