A KMKSZ szerint nincs szükség magyar-magyar kerekasztalra
Szávay István a Jobbik alelnöke a következő beszámolót tette közzé a Facebook oldalán:
Tegnap kaptuk meg Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének válaszát arra a levélre, amelyet Vona Gáborral közösen éppen ma három hete küldtünk el. Ebben azt javasoltuk, hogy a kárpátaljai magyarság melletti egységes fellépés érdekében mihamarabb üljön össze egy magyar-magyar kerekasztal.
Három pozitív választ kaptunk csupán: az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), Gajdos István kijevi magyar parlamenti képviselő, valamint az LMP jelezte, hogy megfelelő feltételek és előkészítés esetén fontosnak tartanák részvételüket. Az MSZP-től hivatalos válasz ugyan nem érkezett, de Szabó Vilmos volt képviselőjük az alfahirnek nyilatkozva elmondta, hogy „a létező struktúrákat, tehát a Külügyi és Nemzeti Összetartozás Bizottságát, valamint a Magyar Állandó Értekezletet használná a konfliktus megoldására.” A magyar kormány, valamint a két kormánypárt képviselői még csak válaszra sem méltatták megkeresésünket. Minden magyar számít, ugye?
Annál, hogy az MSZP mit gondol az ügyről, sokkal szomorúbb az, hogy válaszlevelében meglehetősen hasonlóan érvel a KMKSZ elnöke is, aki szintén nem tartja sürgősnek, hogy az általa képviselni szándékozott magyar közösség érdekében valamiféle nemzeti minimumot kialakíthassunk. Az általunk javasolt kerekasztalra utalva Brenzovics László ezt írja: „Ennek az együttműködésnek megvannak a működő fórumai: Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, ahol ezeket a kérdéseket meg lehet vitatni.” Ezek szerint a KMKSZ-nek egyáltalán nem sürgős az ügy. Szerintük bizonyára akkor minden oké Kárpátalján, háború sincs, az emberek is nyugodtan és boldogan élnek, és attól se kell félni, hogy megindulnak az ukrán menekültek a magyar falvak irányába. Bizonyára nem arról van tehát szó, hogy a Jobbik kezdeményezte az egyeztetést, ezért utasítják azt vissza, dehogy!
Szóval ráér a dolog, majd pár hónap múlva összeül a MÁÉRT vagy a KMKF és „megvitatjuk ezeket a kérdéseket”. Ja, persze, mindenki bólogat majd a Fidesznek, kajálunk egy jót a Gobelin teremben, aztán aláírunk egy korábbi három ülésről összeollózott zárónyilatkozatot, amiben majd „aggodalommal tekintünk a kialakult helyzetre”, meg „reményünket fejezzük ki”, hogy minden jó lesz majd. Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy Brenzovics elnök urat hogyan, milyen minőségében fogják majd ezekre a találkozókra meghívni, október 26. után ugyanis ő Porosenko ukrán elnök pártjának parlamenti képviselője lesz, mivel elfogadta az elnök választási listájának felkínált befutó helyet. A MÁÉRT és a KMKF elveinek és eddigi gyakorlatának megfelelően tehát NEM minősül majd magyar képviselőnek – mint ahogyan Gajdos István vagy Bugár Béla sem minősültek eddig annak –, mivel nem magyar párt színeiben szerzett mandátumot. Persze a Fidesz túllép majd ezen, de azért meg kell majd indokolnia, hogy mitől más ez, mint a már említett esetek, és hogy miért nem hívják meg továbbra sem pl. a Híd honatyáit vagy a szerb pártok magyar képviselőit ezekre a fórumokra. Nem mintha a Jobbik ezt különösebben szorgalmazná, és nem mintha az érintettek erre vágynának, mindenesetre kíváncsi vagyok rá, milyen magyarázatot tud majd a Fidesz kiizzadni magából. Mi lesz így a nemzetpolitikában meghirdetett etnikai elv kizárólagosságának magasztos eszményével, tisztelt forradalmi-nemzeti kétharmad?
Nem lesz tehát magyar-magyar kerekasztal, és nem lesz nemzetpolitikai konszenzus sem a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban. Talán kicsit naiv dolog is volt a részünkről, de legalább megpróbáltuk.
Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke
