Skócia: a kényelmet választották a szabadság helyett

A többség úgy gondolta, egyszerűbb és kényelmesebb maradni, hiszen akkor is kapnak egy kis szabadságot, míg ellenkező esetben szabadok és függetlenek lesznek, ami szép és jó, de a jövő bizonytalan, és a gyerekeket is etetni kell valamiből – gondolatok a skót népszavazásról. 

Mint ismeretes, a múlt héten tartották Skóciában azt a népszavazást, amely nem kevesebbről szólt, mint hogy a skótok kiválnak-e az Egyesült Királyságból, amelynek 1707 óta tagjai, és ezzel születik-e új európai független állam.

A magyar sajtó folyamatosan tájékoztatta a nézőket a legfrissebb eredményekről, véleményekről, a közhangulatról és arról, mit jelent mindez az európai nemzetiségek hasonló irányú függetlenségi törekvései szempontjából. Mindenki érezte, hogy Skóciában márpedig nagy dolgok vannak készülőben.

Az eseményt őszinte izgalommal vártam, egyrészt mert az egyetemen anno szakdolgozatom témájául is a skótok önállósági törekvései szolgáltak, másrészt ugye manapság nem mindennap születik új állam Európában. Az embernek egyébként is a William Wallace-féle harciasság jut eszébe a skótokról, folyamatos törekvésük a szabadság irányába, így nem is tehettem mást, minthogy én is az IGEN mellett adjam le képzeletbeli voksomat. Sajnos az elmúlt két év „AYE” kampánya nem hozta meg a várt sikert.

De miért? Miért nem akart megválni Skócia az 1707 óta tartó uniótól? Hol volt tegnap az a harcos skót szellem?

Tény, hogy a negatív kampány is erősen jelen volt, amely főleg abban merült ki, hogy ha Skócia elszakad, gazdaságilag képtelen lesz az önállóságra. Hiába mondta el újra és újra Alex Salmond skót miniszterelnök, hogy márpedig ott van sok más mellett az Északi-tengeri kőolaj, amely Skócia tulajdona, ez nem volt elég meggyőző érv a font elvesztése és a gazdasági instabilitással való – burkolt vagy kevésbé burkolt – fenyegetőzésekkel szemben. Az államadósság átvállalás, valamint a fizetőeszköz, az EU-tagság és a királyi család elvesztésének réme inkább a maradásra ösztönözte a skótokat. Ezt támasztja alá, hogy amikor az embereket megkérdezték, mit választanak majd, sokan azt válaszolták, hogy ha a szívükre hallgatnak, akkor IGEN-nel, ha a pénztárcájukra, akkor NEM-mel voksolnak.

A brit kormány ráadásul már előzetesen bejelentette, hogy a skótok, walesiek és angolok jogait is szélesíteni óhajtja, tehát igazából teljesen felesleges kiválni és a bizonytalant választani a biztos helyett. A többség úgy gondolta, egyszerűbb és kényelmesebb maradni, hiszen akkor is kapnak egy kis szabadságot, míg ellenkező esetben szabadok és függetlenek lesznek, ami szép és jó, de a jövő bizonytalan, és a gyerekeket is etetni kell valamiből. 

A skótok a kényelmet választották a szabadság helyett, és inkább a biztosra mentek: a kiszámítható jólét és a viszonylagos önállóság még mindig jobb, mint a korlátlan lehetőségek és a vele járó bizonytalanság.

A függetlenedni vágyó több mint másfélmillió ember viszont egyáltalán nem elhanyagolható kisebbség, és a 45 százaléknyi IGEN azt mutatja, hogy az Egyesült Királyságnak változtatnia kell a helyzeten. David Cameron rögtön ki is jelentette, hogy nemsokára törvénytervezetet terjesztenek elő, amely előirányozza a skót parlament jogainak szélesítését.

A mostani népszavazás eredményét a szoros végeredmény ellenére sem lehet elvitatni. Hogy Skócia képes lenne-e önállóan is stabil állammá formálódni, ezt jó ideig nem fogjuk megtudni. A harcias skót szellem felébredt, de ez most ennyire volt elég. Sajnálom, és őszintén csalódott vagyok.

Lumiere – Jobbegyenes blog nyomán

T. T.