A magyar Országgyűlés elnökének „szívmelengető” szavai a délvidéki magyarság jövőjéről

Derűlátóbb jövőt remél a délvidéki magyarság számára a magyar Országgyűlés elnöke, aki vasárnap járt a Délvidéken, és interjút adott a Pannon RTV-nek. Az örök bajszos Kövér László kifejtette, hogy a magyarországi helyzet változásával a délvidéki magyar közösség életkedve és bizakodása is kezd visszatérni. Jelentette ki ezt úgy, hogy talán évi három napnál nem szokott többet eltölteni szülőföldünkön.

Reményét fejezte ki, hogy négy év múlva a mérleg még jobb lesz, az optimistább jövőkép pedig egyúttal azt is jelenti majd, hogy az ott élő fiatalok a mainál kisebb arányban hagyják el szülőföldjüket. És konkrét intézkedések vagy támogatások nem kerültek szóba, csak „reményét” fejezte ki a fideszes politikus.

Hozzátette, hogy a demográfiai probléma Magyarországon is égető kérdés, de egy olyan közösség esetében, „amelyet még az asszimiláció is sújt, a természetes fogyáson túlmenően az emigráció nagyon súlyos következményekkel járhat”. Ezzel a gondolatával sem okozott túl nagy megrökönyödést, mert aki képes háromig elszámolni, tisztában van a helyzettel.

A múlttal kapcsolatban kifejtette, hogy „amikor Magyarországon reménytelennek tűntek a viszonyok, akkor egy olyan közösségnek az élete, amelyik nem nagyon tud meglenni önállóan az anyaország hathatós támogatása nélkül, még reménytelenebbnek tűnt”. Hozzáfűzte: „azokban az években az volt a feladatunk, hogy a reményt tartsuk életben, és az itteni vezetőknek is az volt a feladatuk, hogy ezt megpróbálják”. Ez az eszmefuttatás viszont már elég homályos. Lehet, hogy megint a „közös elnök fő(l) hajtásra gondol, ami messze nem nevezhető megbékélési folyamatnak, csak porhintésnek.

A vajdasági magyarság kulturális autonómiájára és az azt megvalósító vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsra (MNT) utalva úgy fogalmazott: a remény megtartásán túl a vajdasági magyarok „elértek valami olyat, amit egyelőre a Kárpát-medencében, a Magyarországgal határos országokban a magyar közösségeknek még nem sikerült elérni”. Szerinte az MNT „a vágyainkhoz képest keveset, a lehetőségekhez képest viszont elfogadható eredményeket ért el”. Tegyük hozzá, az MNT költségvetésének kétharmadát a magyar kormány adta eddig. Ez lenne a nagy délvidéki példa és eredmény?

Szerbia európai uniós csatlakozásáról úgy nyilatkozott, hogy Budapest mindenben szeretne segíteni Belgrádnak ezen az úton, „nem csak abban, hogy ez a törekvésük minél rövidebb idő alatt megvalósuljon, hanem abban is, hogy azokat a hibákat is sikerüljön Szerbiának mint államnak elkerülnie, amiket mi nem kerültünk el”. Ha Kövér úr viszont ismerné a balkáni politikai mentalitást és a legújabb „reformintézkedéseket”, rájönne, hogy a szerbek minden olyan rossz lépést meghúznak, ami a polgárok sanyargatásához vezet, mindezt az „európai értékek és irányvonalak” szent képviseletének köntösébe bújva.

(Dőlt betűkkel a szerkesztő megjegyzései.)

MTI nyomán T. T.