Topolya: gazdagok terrorizálják a szegényeket?
A szabadkai Távfűtőművek Kommunális Közvállalat, amely az elmúlt években Topolya Község környékén is fűtött lakásokat és irodákat, az elszegényedett lakosság csökkenő érdeklődése miatt úgy döntött, kivonul erről a terepről.
Nem hivatalos információk szerint a „Toplana” szolgáltatásait eddig igénybe vevő topolyai polgárok több mint fele kérelmezte, hogy kapcsolják le a hálózatról. Ez teljesen érthető, hiszen az említett cég brutálisan magas, teljesen irreális díját a becsületes munkából élő átlagpolgárok immár képtelenek megfizetni.
Egy közepes nagyságú lakás esetében a szabadkai vállalat eddig havonta mintegy 16 ezer dinárt fizettetett meg a fűtésért. Pontosabban lehetővé tette, hogy a fogyasztók 8 ezer dinárt fizessenek havi szinten, azzal, hogy a tavaszi és a nyári hónapokban (tehát a fűtési idényen kívül) is ugyanannyit tejeljenek. (Így jött ki a havi 16 ezer dinár.)
A Távfűtőművek kivonulásának beharangozása a topolyai emberek zömét cseppet sem viselte meg, legtöbben beszerezték a számukra megfelelő fűtőtestet, amelynek használata minimum kétszer olcsóbb, mint a szabadkai távfűtés.
Igen ám, csakhogy egy topolyai intézmény képtelen volt elviselni ezt a változást. Nem nehéz kitalálni, melyikről van szó. A luxushoz és fényűzéshez hozzászokott VMSZ-esektől hemzsegő községi önkormányzat irgalmatlan cirkuszt csapott. Hogy nézne ki, ha egy VMSZ-es bürokrata vagy – ne adj Isten – tisztségviselő kapcsolgatná a termokályhát, netán más fűtőtesttel bíbelődne? Hiszen felsőbbrendű lényekről van szó, akik a klotyóban is szaunázni akarnak.
Be is indult a politikai nyomás, amely (nyilván a mindenható koalíciós partnernek köszönhetően) olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a Távfűtőművek egyik napról a másikra visszatáncolt Topolyára.
Ez még önmagában véve nem lenne akkora baj, ha a szóban forgó cég és az önkormányzat nem kezdett volna el nyomást gyakorolni az emeletes házak lakóira, hogy ismét írják alá a távfűtésről szóló szerződést. Azoknál az épületeknél, ahol a gazdag VMSZ-esek és/vagy szerb „biszniszmenek” (maffiózók?) is viszonylag nagyobb számban laknak, ez eleinte látszólag nem okozott gondot, hiszen az ilyen személyeknek mindegy, hogy mivel fűtenek, mindent meg tudnak fizetni.
A csóróbb szomszédaik, akik nem kérnek a „Toplanából” viszont a „rendszer zavartalan működtetése” érdekében az ár 25 (!) százalékát kötelesek kinyögni minden hónapban (attól függetlenül, hogy nem tudnak élni a távfűtés szolgáltatásával). Magyarán: büntetik őket, mert szegények.
Léteznek ennel is rosszabb esetek.
Egyes emeletes házak szegény lakóinak egyszerűen nem engedélyezik, hogy lekapcsoltassák magukat a hálózatról, más szóval megpróbálják őket rákényszeríteni a horribilis árszabású távfűtés használatára és persze teljes árának fizetésére, csak azért, hogy a „Toplanának” kilegyen a „kvótája”.
Olyan esetről is tudok, hogy egy 25 400 dináros nyugdíjból egyedül élő nyolcvanéves néni, aki ebből a járandóságból nyilvánvalóan nem tudja magának megengedni a havi (minimum) 16 ezer dináros távfűtést, természetesen nem akarta aláírni a szerződést. Szerencsétlenségére szomszédai többségében gazdag szerbek, akik közölték vele: márpedig ha nem írja alá a szerződést, tessék elköltözni más helyre.
A helybeliek azt mesélik, több családra gyakorolnak ilyen nyomást, rájuk akarják erőszakolni az említett, számukra megfizethetetlen költséget, vagy ha ez nem megy, elűznék őket otthonaikból. Úgy hírlik, általában magyarokat vegzálnak. Miért nem csodálkozom rajta?
Az áldozatok egy része ügyvédet akart fogadni, de bármennyire is hihetetlen, egyetlen topolyai ügyvéd sem meri vállalni a védelmüket (legalábbis ezt mondják a helybeliek), mert félnek a VMSZ-től és a haladóktól, akiknek érdeke, hogy a Tavfűtőművek mindenáron Topolyán maradjon.
Szomorú történet.
K. P.
