„A Nagy-Albánia szerb termék”!

– A Nagy Albánia szerb termék, amely voltaképpen álcaként szolgál a Nagy-Szerbiáról szőtt álmok megvalósítására – jelentette ki Edi Rama albán kormányfő, majd hozzáfűzte, hogy a hivatalos Tiranának nem célja, hogy mindenáron létrehozza Nagy-Albániát. Továbbá kiemelte, hogy Szerbiával ellentétben Albánia sohasem folytatott háborút azzal a szándékkal, hogy visszaállítsa az 1913 előtti határokat.  

Koço Danaj befolyásos albán történész a montenegrói sajtónak adott nyilatkozatában kevésbé volt diplomatikus, mint az albán kormányfő. Kijelentette, hogy ő ugyan nem gondolkodik Nagy-Albániában, de természetes Albániában igen. Ennek értelmében levelet küldött Montenegró, Szerbia, Görögország és Macedónia kormányainak, amelyben az albánok nevében követeli az említett országok területeinek egy-egy részét, de kizárólag azért, hogy az albánok egyesülhessenek. Mint mondta, Albánia az egyetlen európai ország, amely határain túl is „saját magával találkozik”. (Ebben nincs igaza.)

Danaj szavai szerint, amennyiben a Boszniai Szerb Köztársaság egyesül Szerbiával, még inkább jogos lesz az amlített albán követelés.

– Ha a nemzetközi közösség békét és stabilitást akar a régióban, tiszteletben kell tartania az egész albánság egységének megteremtésére irányuló kezdeményezéseket – szögezte le Danaj.

Eközben egyes szerb médiumok nem hivatalos értesülései szerint az eredeti terv ellenére Tomislav Nikolić szerb elnök nem hajlandó találkozni sem Edi Ramával, sem más albán politikusokkal és diplomatákkal, mindaddig, amíg nem hagynak fel a Nagy-Albániára vonatkozó médianyomással.

(Áder Jánost és a magyar kormány tagjait viszont nyilván bármikor szívesen látja, hiszen nekik a délvidéki magyar területi autonómiával sem jutna eszükbe előhozakodni. Ők semmit sem kérnek, semmit sem követelnek.)

Több forrás nyomán K. P.