Szenzáció: a Magyar Szóban támadják a VMSZ-t!
A neten keresgélve belebotlottam egy üdítő színfoltként ható írásba, amely a Magyar Szó nevű napilaban (vagy pártközlönyben?) látott napvilágot. No, nem mostanában, de nem is olyan nagyon régen: 2007-ben.
Ma már egy ilyen cikk nem jelenhetne meg következmények nélkül a VMSZ-es lap hasábjain. A szerzőt azonnal kirúgnák, és nagy valószínűség szerint soha többé nem dolgozhatna újságíróként Délvidéken. Nemcsak azért, mert bírálatnak vetette alá a színházromboló VMSZ-es szabadkai önkormányzatot, hanem azért is (vagy elsősorban azért), mert negatív kontextusban említette azt, akinek a nevét egy földi halandó sem mondhatja ki (engedély nélkül).
Az alábbi írás szerzője Kabók Erika, a Magyar Szó veterán újságírója.
Csúsztatás
A szabadkai önkormányzat kapkodása a Népszínház felújításával kapcsolatban már csaknem szánalmas. Abban az igyekezetében, hogy minél „alaposabban” tájékoztassa a közvéleményt, hibát hibára halmoz, s értelemszerűen nemcsak a kellő hatást nem éri el, hanem ezzel ellentétben gerjeszti a félinformációk terjedését, azaz okot ad a további találgatásra, gyanúsítgatásra.
Elhibázott ötlet volt az 1998-ban a Népszínház állapotáról készült videofilmet levetíteni. Nem csoda, hogy senki sem volt kíváncsi a 9 évvel ezelőtt készült filmre. Ha tájékoztatni akartak, akkor most készült képekben kellett volna bemutatni, milyen is a vén matrónának nevezett, több mint 150 éves épület. A lakosság joggal érezte úgy, hogy odadobnak neki valamit, csakhogy elhallgasson.
Nyilvánvalóan ezt a hibát igyekeztek kiküszöbölni a hétvégi filmvetítéssel. Remek ötlet, hogy a város főterén folyamatosan pergett a Dinovizija által készített 9 perces kisfilm, hiszen nem kellett sehova beülni, még csak különösen tájékozottnak sem kellett lenni, hogy mikor, hol vetítik a filmet. Ha az ember a belvárosban járt, akarva akaratlanul belekukkanthatott, esetleg meg is állhatott arra a néhány percre, és megnézhette azt, amit csak kevesen láttak, hogy valójában hogy is néz ki a színháznak az a része, ahova a néző nem juthat be. Azonban felfoghatatlan számomra, miért kellett ezt a roppant jó akciót agyoncsapni azzal, hogy hazugságokat látunk a filmben. A sajtóhírekben ugyanis az áll, hogy a kisfilm a színház jelenlegi állapotáról szól. Nos, az a kisfilm, amelyet Lovas Ildikó, az önkormányzat művelődési megbízottja szerkesztésében láthat a lakosság, az nem a mostani állapotot tükrözi. A leszakadt mennyezetről készül képsorok 2004-ben készültek. Azóta a színháznak ezt a részét már felújították.
Nyilvánvalóan az a szándék vezérelhette a szerkesztőt, hogy minél rosszabbnak mutassa be az épületet, hogy a polgárok belássák, itt valóban szükség van a felújításra. Csakhogy a csúsztatással, a hamis információkkal több kárt okozott, mint hasznot. Ugyanis hitelét vesztette a film, és a kitűnő ötletből önmegsemmisítő vállalkozás lett. Pedig ezt a lehetőséget végképp ki lehetett volna használni. A következő kisfilmnek például a felújított színházépületről kellett volna szólnia, hogyan is néz majd ki, milyen szép is lesz, ha majd elkészül. Igazából ezzel lehetne meggyőzni a lakosságot. Bízunk benne, hogy hamarosan ez a kisfilm is elkészül. Igaz, Radivoje Dinulović belgrádi főépítész néhány héttel ezelőtt még azt nyilatkozta, azért nem készült a tervekből háromdimenziós film, mert az önkormányzat azt mondta, nem kell, mert drága. És makett sem készült, pedig ha ott állna a Városháza vagy a Jadran épületének előcsarnokában, mindenki gyönyörködhetne benne, s feleslegessé válna mindenféle ellenkezés, hiszen láthatnánk, hogy mi is készül.
Ha a Népszínház felújítása és újjáépítése az évszázad beruházása Szabadkán, hát akkor igazán megérdemelné az adófizető polgár, hogy ne hamis információkat, hanem valóságos tényeket és a lehető legkézenfekvőbb és legemészthetőbb tájékoztatást kapja.
Kabók Erika
(Magyar Szó, 2007. április 24.)
A képen: Kabók Erika