„Budapest elárulja a határon túli magyarokat” – exkluzív nagyinterjú Gyöngyösi Mártonnal, Magyarország leendő külügyminiszterével

A kecskeméti születésű Gyöngyösi Márton a Jobbik egyik meghatározó egyénisége, Magyarország leendő külügyminisztere. A rendkívül gazdag tapasztalattal és szerteágazó tudással rendelkező markáns politikus gyermekkorát Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte. 1996-ban érettségizett a budapesti Tamási Áron Gimnáziumban.

Egyetemi diplomáját 2000-ben Dublinban, a Trinity College-ban szerezte közgazdaság és politikatudomány szakon. Egy évig a nürnbergi Friedrich Alexander Universitätenis tanult ösztöndíjjal.

Írországban részt vett a brit könyvvizsgálói kamara okleveles könyvvizsgálói képzésén. 2004 decemberében hazaköltözött Magyarországra. 2006 őszén kapcsolódott a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz.

A 2010-es választások előtt a Jobbik Gyöngyösit jelölte külügy- és külgazdasági miniszternek. 2010-ben a Bács-Kiskun megyei területi listán szerzett országgyűlési képviselői mandátumot.

Parlamenti felszólalásaiban rendszeresen (és jogosan) bírálja az Orbán-kormány külpolitikáját, megkérdőjelezi, hogy a kormány egyaltalán nemzeti érdekeket képviseli-e.

Szívügyének tekinti a külhoni magyarság sorsát.    

Gyöngyösi Márton a Jobbik Magyarországért Mozgalom külügyi kabinetvezetője, a Jobbik országgyűlési frakciójának helyettes vezetője, illetve az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke.

Készségesen állt portálunk rendelkezésére. Nyílt, konkrét és tanulságos válaszokat adott a magyarság sorsát közvetlenül vagy közvetve érintő tíz kérdésünkre.

*Milyennek látja a jelenlegi magyar kormány hozzáállását a határon túli magyarság ügyeihez?

– Továbbra is azt látjuk, hogy a kettős állampolgársággal a Fidesz a maga részéről „letudottnak” tekinti nemzetpolitikai feladatait és felelősségét. Mindenhol meghátrálást, szervilizmust, mosolydiplomáciát tapasztalunk. Ez vegyül azzal a naiv és teljesen elhibázott külpolitikával, amit töretlenül követnek a rendszerváltás óta regnáló kormányzatok, aminek a lényege, hogy az Európai Unió és térségünk integrációja az euroatlanti közösségbe az egyedüli biztosítéka a határon túli magyarság megmaradásának és a kulturális identitás megőrzésének. Rendületlenül él kormányainkban az a hit, hogy az Unió a határok légiesítésével gyógyírt jelent a trianoni sebekre és a nemzet újraegyesítését mozdítja elő. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy ez egy hamis tévképzet: az Unió – bár folyamatosan az emberi és közösségi jogokra hivatkozik – szemrebbenés nélkül megtűri a durván diszkriminatív Benes dekrétumokat, és a szlovák nyelvtörvényt a közösségen belül. A tagjelöltségért folyamodó, tehát még a közösségen kívül található Szerbia vagy Ukrajna esetében sem érvényesíti Brüsszel azokat az elvárásait, amelyek deklarált feltételei a tagságnak. Sokat elárul az Unióról, hogy szemet huny a délvidéki magyarverések, és az Ukrajnában zajló szisztematikus népirtás, a kárpátaljai magyarok jogainak lábbal tiprása felett. A magyar kormányról viszont még többet árul el az, hogy vétó és komoly nemzeti érdekképviselet helyett feltétel nélkül támogatja ezen országok EU csatlakozását. A külhoni magyarságért való kiállás így a Jobbikra marad, amely viszont jelenleg sajnos ellenzékben kénytelen politizálni, ráadásul újabb 4 évig kétharmaddal szemben.

*Mi a véleménye arról, hogy a Fidesz az elcsatolt területeken kizárólag azokat az áruló magyar pártokat támogatja anyagilag és politikailag egyaránt, amelyek összepaktáltak az ottani rezsimekkel, és amelyek ellenzik a magyar területi autonómiát, miközben a nemzeti pártokkal legtöbb esetben szóba sem áll?

– Ez is bizonyítja, hogy a Fidesz nem érdekelt a fennálló korrupcióra és megalkuvásra épülő rendszer megváltoztatásában, jelenleg külhonban is a rendszerváltás második elsikkasztása zajlik. Az elmúlt évtizedek eseményeit figyelve az a gyanúnk támadhat, hogy a nyugati hatalmi központokból kiválasztott, legitimált és irányított hatalmi elitjeink feladata, hogy megakadályozzák a globalizáció és központosításra törekvő nyugati hatalom útjában álló önrendelkezési törekvéseket. A határon túli magyar közösségek tragédiája, hogy amíg az anyaország irányából, Budapestről elfojtják a nemzeti érdekek előmozdítását, önrendelkezést célul kitűző törekvéseket, addig a szomszédos országokban tomboló magyarellenes, soviniszta erők gond és akadály nélkül folytathatják az asszimilációra, megfélemlítésre és ellehetetlenítésre épülő politikájukat. Ezzel Budapest elárulja a határon túli kisebbségeket, kiszolgáltatja őket a környező országok elnyomásának. Ezzel szemben a Jobbik nem szól bele a helyi magyarság politikai küzdelmeibe, azzal működünk együtt, aki a nemzeti ügyek mentén politizál.

*Kinek köszönheti a külhoni magyarság az egyszerűsített honosítási eljárást: a Fidesznek vagy a Jobbiknak?  

– A kedvezményes honosítás 2010-ben a Fidesz első törvényei között volt, de biztosak lehetünk abban, hogy ha a Jobbik nem kerül be a Parlamentbe, ez soha nem történik meg, és még mindig a státusztörvényt foltozgatnák. Az egyszerűsített honosítási eljárás, az állampolgárság kiterjesztése egyedül a Jobbik programjában található meg, így nem kérdés, hogy melyik politikai erő hatására, nyomására valósult meg ez az intézkedés.

*Hogyan vélekedik a honosítási visszaélésekről, konkrétan arról, hogy meglehetősen sok magyarul nem beszélő szerb (kis pénz ellenében) játszi könnyedséggel hozzájut a magyar állampolgársághoz és útlevélhez, miközben magyar hazafiak, akik a Fidesz szerint „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek, elutasításra találnak? Vajon a Jobbik szorgalmazná-e az egész honosítási folyamat felülvizsgálását?

– Amint arra a DélHír portál is több oknyomozó riportban rámutatott, óriási visszaélések vannak a kettős állampolgárság megszerzése körül. A helyzet egyébként hasonlóan lesújtó Kárpátalja esetében, de szinte minden elcsatolt régióból érkeznek hozzánk hírek a visszaélésekről. Ez nem csak azért jelenthet problémát, mert szerbek, ukránok és románok magyar állampolgárságot szerezhetnek, és azon keresztül az EU és Schengen területére léphetnek, és ezáltal illetéktelenül jogokhoz és lehetőségekhez juthatnak. Ez – mint ahogy nagyon helyesen említette – valóban nemzetbiztonsági kockázatot is rejt, azonban nem a nemzeti érzelmű hazafiak jelentenek veszélyt, hanem azok, akiket a környező országok titkosszolgálatai mozgatnak és használnak fel Magyarország gyengítésére. Négy év tapasztalatával a hátunk mögött észre kell venni végre, hogy a honosítási eljárás dilettáns kivitelezésével a Fidesz-kormány egy kibiztosított fegyvert nyújtott át a magyarság legádázabb ellenségeinek. A Jobbik a honosítás feltételeit sokkal szigorúbban ellenőrizné, az ügyintézést azonban magyar nemzetiségű honfitársainknak meggyorsítanánk.

*Ön a 2012. november 26-i parlamenti felszólalásában kiemelte, hogy fontos lenne tudni a képviselők között kik azok a kettős izraeli-magyar állampolgárok, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek Magyarországra. Önt emiatt a liberális média lenácizta. Sikerült-e azóta megtudni, hány izraeli-magyar kettős állampolgár ül a parlamenti padokban?

– Sajnos nem, pedig azóta írásban is fordultunk 386 képviselőhöz, akik közül kizárólag a Jobbik képviselői nyilatkoztak. Úgyhogy ma csak annyit tudunk biztosan, hogy a Jobbik soraiban nem ülnek kettős állampolgárok. No, meg annyit, hogy az MSZP-ben volt egy magyar-bissau-guineai kettős állampolgár Simon Gábor személyében. A Simon-ügynek minden abszurditása mellett volt annyi pozitív hozadéka, hogy miután az MSZP a Hitgyülivel karöltve egy éven át nácizott és tüntetett ellenem Magyarország minden megyeszékhelyén, nyilvánosan beismerte, hogy a kettős állampolgárság nemzetbiztonsági kockázatot rejthet magában. Ráadásul az MSZP-s Molnár Csaba mondta ezt, aki az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. Nem tudom, mire derült fény a szupertitkos nemzetbiztonsági bizottság ülésén, hogy az MSZP prominense szembement pártjának korábbi véleményével, csak találgathatunk… Mindenesetre továbbra sincs előrelépés ebben a kérdésben, holott ma már jól látszik, hogy ilyen szálakon keresztül miképpen szüremkedhetnek be idegen érdekek és hogyan áshatják alá egy ország szuverenitását. Ha Izraelben kettős állampolgár nem lehet a Knesszet tagja, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miért van ez így…

*Az Ön elképzelése szerint Magyarország külpolitikájában a Kínával, Oroszországgal, Kazahsztánnal és Törökországgal való kapcsolatoknak kellene meghatározó szerepet játszania. Kérem, fejtse ki röviden az okokat.

– A rendszerváltást követően a magyar kormányok, még ha politikai ideológiájukat tekintve különbözőek is voltak, kizárólagos euroatlanti irányultságú külpolitikát folytattak, hátat fordítva a Keletnek. Tették ezt úgy, hogy a szocializmus időszakában – de már az azt megelőző évszázadokban is – Magyarországnak kiváló kulturális, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai voltak Kelettel. És tették ezt egy olyan időszakban, vagyis a rendszerváltást követő évtizedekben, amikor a világ, még ha lassan is, de jól körvonalazhatóan egy többpólusú világrend kialakulása irányába mozdult el. Mindenki láthatja, hogy ma a Nyugat ezer gonddal, bajjal küszködik, politikai, gazdasági, katonai, demográfiai súlya relatív értelemben csökken, miközben más hatalmaké arányosan nő. Egy ilyen kiegyenlítődés időszakában csak az ostobák és rövidlátóak, no meg a más érdekek által mozgatott bábkormányok képesek egyetlen hatalmi centrum felé orientálódni. Ráadásul pont a süllyedő hajó árbocához láncoltuk oda magunkat. Nemcsak a praktikus szempontok szólnak amellett, hogy Kelet felé nyissunk, hanem az érzelmiek is, hiszen mi, turáni népként keleti nép vagyunk, akiket egy több százmilliós turáni nemzetközösség tart számon. Ez a közösséghez tartozás élménye pedig óriási energiákat képes felszabadítani nem csak a kulturális gyökerek ápolása, és a kereskedelmi és gazdasági érdekek előmozdítása, hanem a kollektív tudat- és lelkiállapotunk gyógyítása révén. Most talán minden eddiginél sürgetőbb a keleti nyitás, hiszen ez a politika fontos ellensúlyát is képezheti az elmúlt 25 évben kormányaink által előkészített nyugati gyarmatosításunknak, ez adhat új reményt nemzetünknek a szuverenitásának visszaszerzésében.  

*Mi a véleménye az Eurázsiai Unióról?

– Az Eurázsiai Unió Oroszország válasza a Nyugat egyre gátlástalanabb nyomulására, amellyel egyre több országot szippant be Oroszország érdekszférájából vagy környezetéből. Mivel ez még egy gyerekcipőben járó struktúra, nehéz róla bármit is mondani, általában az idő szokta megmutatni, hogy mennyire életképes egy ilyen közösség. Az azonban bíztató jel, hogy Oroszország felismerte a veszélyt, és az Eurázsiai Unió életre hívásával élére állt egy alternatív kezdeményezésnek, amelyhez ha hozzávesszük a többi regionális együttműködést, mint amilyen a BRICS, az ASEAN, a Mercosur vagy a Shanghaji Együttműködés, akkor jól látszik, hogy erősödik a többpólusú világrend, ami nekünk is elemi érdekünk.  

*Önt kitiltották Ukrajnából, mert megfigyelőként jelen volt a luhanszki választáson. Hogyan élte meg ezt a kitiltást?

– Gondolhatja, mennyire lesújtott a hír… Szomorúan konstatáltam, hogy nem léphetek egy soviniszta állam területére, amely nyugati támogatással jelenleg azzal foglalkozik, hogy a Szvoboda és a Pravij Szektor szélsőséges alakulataival szövetkezve miképpen tisztítsa meg területét a nemzetközi jog által tiltott fegyverek bevetésétől sem visszariadva a különböző őshonos kisebbségektől, miután már minden jogától megfosztotta. Most éppen a dél-kelet ukrajnai orosz kisebbséggel vannak elfoglalva, de – ne legyenek illúzióink – a közel 200 ezres kárpátaljai magyarság is sorra kerülhet. Úgy tűnik, hogy Kijevnek, és az Ukrajna területének megszerzéséért puccsot és polgárháborút titkosszolgálati eszközökkel kirobbantó Nyugatnak semmi sem drága.

*Mennyire tartja reálisnak egy nagyobb méretű regionális (vagy annál is szélesebb) konfliktus kialakulásának veszélyét?

– Nem szeretnék riogatni, de nem túlzás, hogy még soha ilyen közel nem álltunk ahhoz, hogy egy regionális, sőt világméretű konfliktusba torkolljanak az események. A hidegháború vége óta az USA azon tevékenykedik, hogy miképpen valósítsa meg az egypólusú, Nyugat-központú világrendet, aminek jelenleg egy gazdasági, és egy politikai-katonai nagyhatalom áll útjában, jelesül Kína és Oroszország. Éppen ezért Amerika szorgalmasan építi a bekerítő falat az Eurázsiai kontinens köré. Erről szól az USA jelenléte a csendes óceáni szigeteken, Afganisztánban és Irakban, szövetségi rendszerén keresztül pedig Japánban, Koreában és számos más térségbeli országban, valamint a másik végen az euroatlanti politikai-katonai szövetség területén Törökországtól a Baltikumig bezárólag. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy zárul a hurok, ezáltal talán Oroszország frusztrációja is érthető. Főleg úgy, hogy már közvetlenül a küszöbén, sőt már néha a területén belül is folyik a geostratégiai csata, még ha az nem is fegyverekkel, hanem titkosszolgálati eszközökkel, ártalmatlannak tűnő alapítványok és nem-kormányzati szervek tevékenységén, vagy éppen a média propagandáján keresztül nyilvánul meg. Ilyen eszközökkel a Nyugat Grúzia és Kirgizisztán után már Ukrajnában is puccsot hajtott végre, megpróbálva érdekszférájába bevonni ezeket az országokat. Ez a küzdelem még nem ért véget, Grúzia után talán most, Ukrajna esetében vált nyilvánvalóvá, hogy Oroszország ingerküszöbét is elérte a Nyugat gátlástalan hadjárata és szembeszegül. Mi pedig, kicsiny közép-európai országként, a felettünk összecsapó nagyhatalmi konfliktus keresztmetszetében csak abban reménykedhetünk, hogy az utolsó előtti pillanatban a világtörténelem legsötétebb birodalma észreveszi, hogy a tűzzel játszik. Ezen a belátáson múlik jelenleg a régió és talán a világ békéje is.    

*Milyennek látja Magyarországot, valamint a külhoni magyarság helyzetét tíz év múlva?  

– Bár a helyzet minden fronton nehéz, bízunk a magyar nemzet évezredeken keresztül átívelő példamutató kitartásában és túlélési képességeiben, amely a széthúzás és a burkolt vagy alig burkolt elnyomás ellenére is optimizmusra ad okot. Ehhez persze kemény és kitartó munkára van szükség nem csak a választott vezetők, hanem minden külhoni magyar közösség részéről. Az utóbbi évszázad megmutatta, hogy egy szuverenitását elveszített anyaország nélkül a határon túli magyarság is sorvadásra van ítélve. Egyszerre kell tehát most a határokon innen és azokon túl élő testvéreinknek küzdeni a szuverenitásunkért és a megmaradásért.

-n