Seselj puszta jelenléte botrányt kavar

A szélsőséges politikus megakasztotta a balkáni megbékélési folyamatokat

Még egy hónap sem telt el azóta, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék ideiglenesen szabadlábra helyezte a háborús bűntettekkel vádolt Vojislav Seseljt, a szélsőséges politikus máris nemzetközi szintű botrányt kavart. Szerb kormányzati politikusok egyenesen azt tartják, hogy Seselj hazaküldésével Szerbiát bünteti a nemzetközi közösség, amiért nem sorakozott fel az Európai Unió Oroszországgal szemben szankciókat foganatosító országai mögé.

Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke nem egész tizenkét évi hágai vizsgálati fogság után súlyos betegségére való tekintettel térhetett ideiglenesen haza Belgrádba. A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnökkel foglalkozó hágai bíróság azzal érvelt, hogy a fogságban nem biztosítható a szükséges gyógykezelése. Áttétes vastagbélrákja azonban nem akadályozta meg abban, hogy már repülőgépe földre szállása pillanatában belevesse magát a szerb belpolitikába. „A politika a prioritásom, azután jöhet a gyógykezelés” – jelentette ki Belgrádba való megérkezésekor, egyértelműsítve, hogy a regnáló kormány hatalmának megdöntésére fog törekedni. „Nem nyugszom, amíg meg nem döntöm Tomislav Nikolic és Aleksandar Vucic hatalmát, az árulókét, akik szakítottak a szerb nacionalizmus ideológiájával, és a nyugati hatalmak szolgálatába szegődtek” – mondta első, nyilvánossághoz intézett beszédében.

Az első sajtótájékoztató a Szerb Radikális Párt vezérkarával a szabadulást követően

A radikális pártvezér november 13-i hazatérése óta gyakorlatilag folyamatosan jelen van a szerb közéletben: sorra adja az interjúkat, nyilatkozik mindenfelé. És minden szavával a kedélyeket borzolja. A minap például az Eszéki Televízió élő adásába kapcsolódott be, ahol kijelentette: Horvátország mindaddig nem tekinthető szabad államnak, amíg nem vonul ki a „megszállt szerb területekről”. „Remélem, hogy ezt Horvátország szép szóval teszi meg, de ki tudja, lehet, hogy más módszerekhez kell folyamodni” – mondta Seselj, aki azt is leszögezte: nagyon büszke arra, hogy a horvát parlament, a Szábor őt elítélő határozatot fogadott el, s még büszkébb lesz majd, ha az Európai Parlament is megszavazza azt a határozatot, amely „ellene és politikai tevékenysége ellen” irányul. Azt is leszögezte, hogy noha ideiglenesen helyezték szabadlábra, önként nem fog visszatérni Hágába. „Lehet, hogy Tomislav Nikolic és Aleksandar Vucic úgy dönt, hogy erőszakkal szolgáltatnak ki. Ebben az esetben le kell tartóztatniuk, ami engem örömmel tölt el, hiszen ez azt jelentené, hogy legfőbb tettestársaim az esetleges háborús és emberiség elleni bűncselekményekben tartóztatnak le és adnak ki Hágának. Mi többet kívánhat az ember?”

 Az egykori harcostársak, a mai esküdt ellenségek: Aleksandar Vucic, Vojislav Seselj és Tomislav Nikolic még a „hágai kaland” előtt

Ugyanis Seseljnek alig három hét alatt, amit szabadlábon töltött, sikerült elérnie, hogy a horvát Szábor egyhangúlag fogadja el november 26-án azt a határozatot, amely felszólítja az ENSZ-et, hogy vizsgálja felül a hágai törvényszék döntését. „Seselj hazatérését követően folytatja a fenyegetőzést, a riogatást, az etnikai és nemzeti gyűlöletszítást, sértegeti és megalázza az áldozatokat, egyértelműen területi követelésekkel lép fel egy uniós tagállammal, Horvátországgal szemben” – olvasható a határozatban. Egy nappal később, november 27-én az Európai Parlament is elfogadott egy rezolúciót, amely felszólítja a hágai törvényszéket, hogy vizsgálja felül Seselj szabadlábra helyezésének körülményeit, a szerb hatóságokat pedig arra, hogy határolódjanak el a radikális vezér kijelentéseitől. Az EP-dokumentum egyúttal arra is figyelmeztet, hogy Seselj provokatív megnyilvánulásai háborús sebeket téptek fel és veszélyeztethetik a regionális megbékélési folyamatokat a Balkánon.

Hága is gyorsan meggondolta magát: a hét elején az ügyészség hivatalosan kérelmezte az ideiglenes szabadlábra helyezés megszüntetését, mondván, hogy a hazatérése óta tanúsított magatartása aláássa szabadon bocsátásának alapjait.

A belgrádi kormány meglehetősen tehetetlen az elszabadult ágyúgolyóként viselkedő „nagybeteggel”. Seselj érkezésekor a kabinet igyekezett minimalizálni az eset jelentőségét, mondván, hogy a radikálisok vezére a politikai múltat képviseli, nem tudja megingatni a kormány támogatottságát. Mára változott a kormányzati retorika, és több tisztségviselő is azt állítja: az ügyészség követelése, hogy küldjék vissza Seseljt, újabb próbatétel Szerbia számára. „Seselj szabadlábra helyezésének célja a politikai nyugtalanságkeltés volt” – állítja Ivica Dacic külügyminiszter, aki azzal érvel, hogy nem Belgrád kérte Seselj hazaküldését, s ha már elengedték, most vigyék is vissza ők maguk. „A cél Szerbia destabilizálása. Mondtam, hogy eljön a pillanat, amikor megüzenik nekünk, hogy tartóztassuk le, ami nagy veszedelmet hordoz” – mondta Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter, aki azt üzente Hágának, hogy ha már hazaküldte, hagyja békén Seseljt, ne okozzon még nagyobb gondokat Szerbiának.

Tomislav Nikolic államfő, Vladimir Putyin orosz elnök és Aleksandar Vucic kormányfő az őszi belgrádi vizit alkalmával

 A hágai ügyészség követelése lényegében nyomásgyakorlás Szerbiára, amely az ország és az Egyesült Államok között elhidegülő kapcsolatok következménye, amelyeket viszont az okozott, hogy Vladimir Putyin orosz elnök a közelmúltban Belgrádba látogatott, állítják egyes elemzők. „Ha a szélesebb összefüggéseket vizsgáljuk, amelyek a Balkánon mindig politikaiak is, látszik, hogy a cél a Déli Áramlat megépülésének megakadályozása volt. Emiatt minden olyan államot támadtak, amelyen ennek a gázvezetéknek át kellett volna haladnia” – jelentette ki Branko Radun politikai elemző a vesti-online.com portálnak. Radun úgy látja, a horvátországi felháborodás, az EP határozata, a hágai ügyészség követelése mind-mind arra utal, hogy az Egyesült Államok figyelmezteti Szerbiát és igyekszik rá nyomást gyakorolni Oroszországgal való remek kapcsolatai miatt, büntetésképpen. „A cél nem az, hogy Seseljt visszaküldjék Hágába, hanem az, hogy Szerbiát destabilizálják és megfegyelmezzék annak érdekében, hogy hátat fordítson Oroszországnak” – értékelte az elemző.

A belgrádi kormány tehát kétszeres kutyaszorítóban van: egyfelől kapott egy Seseljt, akit semmiképpen sem szeretett volna a határain belül látni (annál is inkább, mert a kormányfőt, Aleksandar Vucicot és az államelnököt, Tomislav Nikolicot a radikális vezér személyes ellenségének tekinti korábbi szövetségük elárulása után), másfelől pedig most ugyanaz a nemzetközi közösség, amely hazaküldte, most a letartóztatását és kiadatását követeli. Miközben a kormány leginkább azt szeretné, ha Vojislav Seselj eltűnne, hiszen a puszta jelenléte is fenyegetés. Elvégre az egykori alelnökeiről (Nikolicról és Vucicról) senki sem tud többet, mint éppen Seselj. És ha figyelembe vesszük, hogy mi mindennel vádolták Seseljt Hágában, nem lehet kétségünk, hogy a valamikori harcostársakról szóló információi több mint kellemetlenek lehetnek. Még akkor is, ha politikai szempontból nem jelent valóban komoly veszélyt a nagyhangú visszaérő. Az Ipsos közvélemény-kutatói azt állítják: a Szerb Radikális Párt népszerűsége három százalék körül alakult Seselj érkezése előtt, közvetlenül a hazatérést megelőzően és néhány nappal a leszállást követően drasztikusan megugrott ugyanez a mutató, és nyolc százalékon állt, míg az első hosszabb nyilatkozatait követően, november végén ismét csak három százalék szavazna a radikálisokra.(Magyar Hírlap)