Amit tudni szeretnél a karácsonyi ünnepekről
A téli hagyományok java a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, mely advent első vasárnapjától vízkeresztig (január 6.) tart.
Ilyenkor azonban még nincs vége a télnek, s január 6-tól megkezdődik a farsang időszaka. (A farsang hossza a húsvét évenként változó időpontjától függ.) A téli hónapok nemcsak a karácsonyi ünnepkört és a farsangot foglalják magukba, hanem számos jeles napot is. Az ünnepekhez, jeles napokhoz időjárás-, termésjósló, termékenységvarázsló szokások és hiedelmek fűződtek a hagyományos paraszti életben.
December 24.: Ádám-Éva napja
Az adventi időszak utolsó napja, karácsony vigíliája (böjtje). Ezen a napon a téli napforduló, a középkori évkezdet és Jézus életével kapcsolatos hiedelmek és szokások együttesen találhatók meg a néphagyományban.
Az ún. karácsonyi asztalra vagy közelébe helyezett tárgyaknak, eszközöknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. A karácsonykor használt ünnepi abroszt később vetőabrosznak vagy sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, a kenyér megkeljen. Az asztalra és alá helyezett magvak a következő év jó termését, a bőséget biztosították. A szénát és a szalmát karácsony után az állatok alá tették, vagy megetették velük, hogy szaporák, egészségesek legyenek, a jobb termés reményében a gyümölcsfákra is kötözték. A gazdasági és házi eszközöket (ekevas, járom, lószerszám stb.) azért helyezték a karácsonyi asztal alá, vagy a közelébe, hogy azokkal is szerencséjük legyen. A karácsonyi asztalt gyakran aprószentek napján, ritkábban újévkor, vízkeresztkor szedték le.
A karácsonyi asztalra helyezett ételek – a szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma stb. – a néphit szerint a család tagjainak az egészségét biztosították. Minden ételnek meg volt a maga jelentősége: a méztől édesek, a borstól erősek, a fokhagymától egészségesek lesznek, a szentelt ostya pedig a lelki megtisztulást segíti. Úgy hitték, hogy ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos tésztát, újabban halat esznek, akkor a következő évben sok pénzük lesz. Főként palóc vidékeken a családfő egy almát annyifelé vágott, ahány családtag volt, mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család.
Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak. Karácsony éjjelén merítették az ún. aranyos vizet, melyről azt gondolták, hogy aki ebben megmosdik, az a következő esztendőben egészséges és szép lesz.
Karácsony éjjelén a gonoszelhárító zajcsapás általában a pásztorok feladata volt. Az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, a gonosz szellemeket, boszorkányokat kürtöléssel, trombitálással, ostorpattogtatással igyekeztek távol tartani. […]
Karácsonykor a pásztoroknak különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Sokfelé volt szokásban, hogy december 24-én a pásztorok járták a házakat vesszőkkel, melyekből a gazdasszony húzott egyet a kötényével, majd megveregette a pásztor lábát, akinek ugrálnia kellett, hogy ezáltal a rábízott állatok is egészségesek, fürgék legyenek. Ezzel a vesszővel hajtották ki azután tavasszal a jószágot először a legelőre.
Karácsonykor ma már elmaradhatatlan jelkép a karácsonyfa. A karácsonyfa Magyarországon a bécsi udvar közvetítésével az arisztokrácia, majd a városi polgárság, a falusi értelmiség, végül a parasztság körében terjedt el. A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye egyrészt a termékenységet, örök életet, fejlődést, növekedést jelképező karácsonyi életfa, termőág. […]
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, valamint a pásztorok, azok is ételfélét és egy kis pénzt. A karácsonyi napokhoz szervesen hozzátartoztak a házról házra járó ünnepköszöntő szokások, mint például az ostyahordás, kántálás, betlehemezés.
A karácsonyi vacsora része a karácsonyi ostya, melynek sütése a kántortanítók feladata volt. […]
A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt kántálásnak nevezték. Az énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is. Különböző korcsoportok jártak kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok, és késő este a házas emberek. […]
A karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka a betlehemezés. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amely többnyire házilag készül. A betlehemben a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák. […] Az elmúlt évtizedben újraéledt a betlehemezés, de már többnyire nem házról házra járó szokásként, hanem templomokban, iskolákban, esetleg színpadon mutatják be.
December 25.: Karácsony napja
A 4. század óta Krisztus születésének napjaként ünneplik. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt, még a szemetet sem vitték ki. Már előző nap odakészítették az állatoknak a takarmányt. Tilos volt e napon a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert ezzel kivitték volna a szerencsét a házból.
December 26.: Karácsony másnapja, István napja
Az egyik legkedveltebb névünnep. E napon volt szokás az ún. regölés, a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntője. […]
December 27.: Szent János evangélista ünnepe
A karácsonyi ünnepkör következő jeles napja. E naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely a borvidékeken máig él. Szólásként ismert a Szent János áldása a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.
December 28.: Aprószentek napja
Aprószentek napja azon betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A magyar néphagyományban két jellegzetes változata ismert az aprószentek napi vesszőzésnek: az egyik, amikor a legények a lányokat csapdosták meg korbáccsá font vesszővel, rigmus kíséretében, hogy egészségesek legyenek; a másik, amikor a gyerekeket küldték el a szomszédba „mustármagért”, hogy ott a háziak vesszőzzék meg őket. Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, néhol még (Erdélyben, Moldvában) ma is él. A vesszőzés termékenység- és egészségvarázslással, betegségelhárítással függ össze.
December 31.: Szilveszter
Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az új esztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást tartanak. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét.
A szilveszteri szokások egyik jellemzője ma is a zajcsapás, mellyel a gonosz, ártó hatalmakat, rossz szellemeket vélték elűzni, és ugyanakkor a termékenység szellemét is fel akarták ébreszteni. Az ún. gulyafordítás célja az volt, hogy nagy zajt csapva az állatok felébredjenek és a másik oldalukra forduljanak, ezzel biztosítandó a következő esztendőre az állatok egészségét és szaporaságát. A zajkeltés sajátos formája a harangszó. A kalotaszegi Nyárszón fél tizenkettőtől fél egyig húzták a harangokat: elbúcsúztatták az óesztendőt és összekötötték az óévet az újjal.
A varázserejű szilveszteri ételek ma sem ismeretlenek. Úgy tartják, hogy a disznó előre túrja a szerencsét, a szárnyas kikaparná. A bab, a lencse, a mák a pénzbőséget hivatott elősegíteni. […]
Óév estéjén, újév hajnalán és reggelén jártak köszönteni a fiúgyerekek, legények. Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, melyért jutalmul adományt kaptak.
Január 1.: Újév
Az ókori Rómában kezdetben március elsején ünnepelték az újévet. A Julius Caesar-féle naptárreform után kezdték csak január elsejével ünnepelni. A január hónap neve Janusnak, a kétarcú istennek a nevéből ered, akinek tiszteletére a rómaiak nagy lakomákat rendeztek, és megajándékozták egymást. A keresztény egyház ezt a napot Krisztus körülmetélésének és templomba való bemutatásának ünnepévé tette. A XIII. Gergely pápa-féle naptárreform (1582) a polgári év kezdetévé január elsejét tette, ám az egyházi év mindmáig advent első napjával kezdődik. […]
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Úgy tartották, hogy amit ezen a napon cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. Sokféle tiltás fűződik ehhez a naphoz. Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Általában munkatilalom volt, nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. […]
Újévi első látogatónak férfit várnak, akárcsak Luca napján, mert úgy vélik, hogy szerencsét hoz.
Január 6.: Vízkereszt
A karácsonyi ünnepkör zárónapja. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben a keleti egyház – a középkortól a nyugati egyház is – e napon szenteli a vizet a templomban. […] A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A római katolikus falvakban a pap, a kántor, két ministráns és az egyházfi kíséretében járta a falut. Megáldotta a házakat és a bennük lakókat. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen. Ilyenkor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak. […]
Vízkereszt (vagy háromkirályok) napjával zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsang.
ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A DÉLHÍR PORTÁL SZERKESZTŐSÉGE!
Historia.hu nyomán Gy. E.
