Beszennyezzük a Naprendszert
Anyabolygónk körül egyre több az űrszemét, de ennél sokkal veszélyesebbek azok a szennyeződések, melyeket űreszközeinkkel küldünk szét a szomszédos bolygókra. A NASA tehetetlen.
A Curiosity marsi utazására való felkészítésének során a NASA alkohollal „locsolta át”, illetve 110 Celsius fokos hőmérsékletnek tette ki a járművet, hogy eltávolítsa róla a földi mikrobákat. Ennek az 1950-es évek óta bevett eljárásnak a célja, hogy az emberiség ne fertőzze meg saját, földi baktériumaival az idegen világokat, például a Marsot.
Ugyanakkor kiderült, hogy annyit ér a fertőtlenítés, mint halottnak a csók: a kilövés előtt nem sokkal leellenőrizték a rovert, és ennek során 377 baktériumtörzs több mint 56 ezer példányát találták meg rajta. Normál földi körülmények között ez talán az egyik legtisztább felületnek számítana (például az emberi bélben soktízmillió számra hemzsegnek a baktériumok), de akár egyetlen példány is elég lehet ahhoz, hogy „űfertőzést” hozzon létre egy másik bolygón.
Tudják ezt jól a NASA mérnökei is, ezért még durvább „fegyvereket” vetettek be a parányi lények eltüntetése érdekében. A Curiostiy-nek át kellett esnie egy ultraviola sugárzási eljáráson, bekerült egy magas pH-értékű környezetbe, valamint dehidratálták. Az első módszer a sugárzás élő szervezeteket roncsoló hatása végett került a palettára, a második a túlságosan savas környezet révén pusztította a baktériumokat, míg a harmadik eljárással a létfontosságú vizet vonták meg az élő szervezetektől.
Mit gondolnak, mi lett az eredmény? Teljes siker? Hát nem… Javuk túlélte a „kínzásokat”. „Bármivel is próbálkoztunk, [a mikrobák] kitalálták, hogyan védekezhetnek ellene” – árulta el Stephanie Smith, az Idaho-i Egyetem mikrobiológusa. Vagyis az eddigi, más bolygókra irányuló űrküldetésekkel mi magunk szennyezhettük be a helyi klímát, azaz, ha ott élet nyomára bukkanhatunk, nem lehetünk benne biztosak, hogy nem mi hurcoltuk azt oda.
De hogyan üthet ez vissza a földiekre? Több módon is. Például a hosszú űrutazások során az asztronauták immunrendszere legyengül. Ha ételükbe vagy vizükbe E. coli baktérium kerül, az pusztító hatással járhat rájuk nézve. Ez azonban csak pár embert érint, de képzeljük el, ha az olyan, folyékony közeggel is bíró helyek, mint az Európa hold, ideális környezetet biztosíthatnak a baktériumok egyes fajainak a szaporodáshoz.
Például az igencsak ellenálló Geobacillus stearothermophilus, ami a földi óceánokban és talajban egyaránt megtalálható, gyorsan meghódíthatná az új életteret, adott esetben kiszorítva a helyi fajokat (már ha azok léteznek). Ezzel akár a magasabb szintű létformákat is kiirthatjuk, akaratunk ellenére – gondoljunk csak az amerikai őslakosokra: zömük nem az európai fegyverektől, hanem a nátha miatt költözött az örök vadászmezőkre.
Van azonban jó is a „sterilizálhatatlanságban”. A NASA protokolljait túlélő organizmusok között olyanokat fedeztek fel a kutatók, melyekről korábban tudomásunk sem volt. Ilyen például a Tersicoccus phoenicis, mely baktériumfaj képviselőit csak az űreszközök összeszerelésére használt tisztaszobákban lehet fellelni.
(ma.hu nyomán)
