Jó üzlet a világ lenyúlása!

„Mennyit ér havi 1200 dinár? Hány gyereknek tudnánk ebből az adományból: gyermekbénulás elleni oltást adni, tanszert biztosítani, katasztrófa helyzetben segíteni? Segíts, hogy segítő kezet nyújthasson az Unicef a rászorulóknak!”

Ilyen és ehhez hasonló, szívhez szóló felhívásokkal gyűjtik az adományokat Afrika megsegítésére. Évtizedek óta. Az első reakcióm, természetesen, az együttérzés volt és áthatott a segíteni akarás érzése. De azután elgondolkodtam, hogy mi is lesz, az én kis pénzecskémmel? Valóban oda kerül, ahová szánom? Valóban megkapják az éhező, tanulni vágyó, szomorú szemű kis fekete lurkók? Ha van pár percük, kérem, olvassák el a nyomozásom eredményét és döntsék el, hogy mi is van itt a háttérbe – s ennek megfelelően nyissák vagy zárják pénztárcájukat.

A külső segélyezés Afrikának csak rosszat tesz: növeli a szegénységet, lassítja a gazdasági fejlődést, és teret ad a mindent elborító korrupciónak – írja a Wall Street Journal internetes oldalán megjelent cikkében Dambisa Moyo közgazdász.

Korunk egyik legfontosabb ügye Afrika segélyezése: milliók tüntetnek, világsztárok kampányolnak érte, a kormányokat ennek alapján ítélik meg. Dambisa Moyo azonban valóságos politikai, gazdasági és humanitárius katasztrófának tekinti a segélyezést, amely miatt a szegények még szegényebbek lesznek, nem fejlődik a gazdaság, Afrika nem vonzó a befektetők számára, és emellett növeli a polgárháborúk és a zavargások veszélyét.
Vannak helyzetek, amikor a humanitárius segélyezés szükséges és hasznos: ilyen volt például 2004-ben az ázsiai cunami idején. Azonban tudnunk kell, hogy mi az, amit el lehet érni a jótékonysággal, és mi az, amit nem. A segélyek kétségtelenül lehetővé tették, hogy sok afrikai lány magasabb iskolákba járjon – csak éppen az már senkit nem érdekelt, hogy munkát így sem fognak kapni.
Az elmúlt 60 évben a gazdag országok legalább egytrillió dollárt (a trillió a legtöbb nyelven milliárdszor milliárdot jelent: 10¹⁸. Kiírva 1 000 000 000 000 000 000) adományoztak Afrikának a fejlődés előmozdítása érdekében. Ennek ellenére az egy főre eső jövedelem ma kevesebb mint a 70-es években, és a népességnek több mint a fele, 350 milliónyi ember, napi egy dollárnál kevesebből él – 20 éve még csak feleennyien voltak ilyen szegények.
A segélyezéssel szembeni legnyilvánvalóbb érv a korrupció. Az afrikai országokba ömlő pénz nem oda jut, ahová szánják, hanem a kormányzati tisztviselők és a civil szervezetek nyelik el. Az Afrikai Unió 2002-es becslése szerint a korrupció évi 150 milliárd dollárt von el a kontinenstől, és az adományozó kormányok és szervezetek nem törődnek ezzel, a homokba dugják a fejüket. Zairében Mobutu Sese Seko elnök 1965 és 1997 között legalább 5 milliárd dollárt lopott el országától. Ma sem jobb a helyzet. Egy hónapja Malawi volt elnökét 12 millió dollár elsikkasztásával vádolták meg, Zambia volt elnöke pedig azért áll bíróság előtt, mert milliókat tett zsebre az egészségügy, az infrastruktúra és oktatás fejlesztésére szánt pénzből. 
Az „ingyen” pénz beáramlása hatalmon tartja a nem hatékony, vagy éppen rossz kormányokat. Nem kell semmit sem tenniük a gazdaság és a pénzügy terén, és amíg fenntartják a hadsereget, semmibe vehetik az állampolgárok véleményét. Ha fogyóban a pénz, csak felemelik a telefontkagylót, és többet kérnek az adományozóktól. Nem csoda, hogy Afrikában a költségvetés 70 százaléka külföldi forrásokból származik. Jellemző adat, hogy Etiópiában, ahol a költségvetés 90 százalékát adományok fedezik, az állampolgárok csak 2 százalékának van mobiltelefonja (az afrikai átlag 30 százalék).
Még a legjobb szándékú segítség is kártékony lehet. Vegyünk például egy afrikai szúnyogháló-készítőt, aki 10 embert foglalkoztat, és hetente 500 szúnyoghálót gyárt. Tipikus esetben minden alkalmazottja 15 rokont támogat. Egy gazdag ország nagylelkűen százezer szúnyoghálót adományoz az afrikai országnak. A szúnyogháló-készítő azonnal csődbe megy, és 10 alkalmazottja sem tudja tovább segíteni a 150 rokont. Pár év alatt az adományozott szúnyoghálók tönkremennek, de már senki sem gyártja ezeket az országban – nincs más lehetőség, ismét segélyt kell kérni. Hasonlóképpen teszik tönkre az élelmiszersegélyek a mezőgazdaságban dolgozókat is.
Afrika a világ leginkább instabil kontinense. Az 1990-es években több háború volt itt, mint a világ más részein összesen. 1996 óta 11 országban volt polgárháború. A felkeléseket nemegyszer az motiválja, hogy tudható, hogy a győztes fél fog rendelkezni a pénzforrások felett.

És most álljanak itt a nyers számok

Míg Szerbiában sokan havi 20 ezer dinárból kénytelenek megélni (ez kb. 185 dollár, vagy 160 euró), addig a különböző afrikai országok vezetői, parlamenti képviselői az alábbi fizetéseket, juttatásokat teszik zsebre:

Kenyában a képviselők havi fizetése 6300 dollár. A kenyai elnök éves fizetése meghaladja a 600.000 eurót, ami több mint kétszerese a német kancellárénak, sőt az amerikai elnöktől is többet keres.

Ugandában 8715 dollár a képviselők fizetése. Egy köztisztviselő fizetése 100 dollár körül mozog, tehát majdnem kilencvenszeres fizetést visz haza szegény politikus.

Dél-Afrika elnöke Jacob Zuma éves fizetése jelenleg 196200 euró. (Csak összehasonlításképpen: a brit miniszterelnök David Cameron 137 890 eurót visz haza évente, a francia elnök François Hollande csak 134500 eurót keres évente). Egy dél-afrikai képviselő 6000 eurót keres, míg az átlagpolgárok fele havonta 40 euróból éldegél!

Nigériában 189.000 dollár az évi fizetése egy képviselőnek, mint alapilletmény, s ehhez jönnek még az egyéb juttatások. Ez az összeg 116-szorosa az átlagos egy főre jutó jövedelemnek az országban.

Tanzániában 7266 dollár, Ghánában 1921 euró, Ruanda képviselőinek keresete 1271 dollár havonta.

Burkina Fasoban 3000 dollárt tesznek zsebre, míg az átlagfizetés 150 dollár körül mozog.

Benin elnöke igazán csórónak mondhatja magát a havi 2000 eurós fizetésével.

Nagyon sok helyen ezeken az alapbéreken túl, egyéb juttatások is járnak a honatyáknak, nem egyszer havi több ezer eurós összegnek megfelelően.

Ezek után, bizony Isten, felmerül bennem a kérdés: van azon a boxos képükön bőr segítségért könyörögni a szegény polgáraik számára? Ahelyett, hogy ők segítenének rajtuk? Azután rájöttem, hogy nem is csinálják rosszul. Ha a világ olyan hülye, hogy ezt elnézi és tovább pumpolja a pénzt beléjük – csinálják. De hogy tőlem egy vasat sem fognak látni – az is biztos. Bár egyes barátaim úgy nyilatkoztak, hogy nem kell messzire menni, hogy hasonlóan vérlázító dologra bukkanjak.

(Gye nyomán)