Pintér József: Szennyes diadal – A szenttamási népirtás története

2015. február 20-án (pénteken) 18.00 órai kezdettel a temerini Lukijan Mušicki Művelődési Központ képtárában kerül bemutatásra a zentai Magyar Művelődési Intézet által a közelmúltban megjelent 560 oldalas monográfia a szenttamási magyarság 1944/45-ös tragédiájáról. Anyaga összegyűjtésén és könyve kéziratán a szerző közel két évtizedet dolgozott.

Részlet a kéziratról írt szakvéleményből:

A Bácskában az 1944-es hatalomváltást követően végrehajtott véres magyarellenes megtorlások feltárásában ez idáig „fehér foltnak” számított a Szenttamáson és környékén történtek dokumentálása. Az utókor e – lényegében objektív okokra visszavezethető – mulasztását igyekszik kéziratával pótolni Pintér József helytörténész, aki az 1990-es évek közepétől kutatja a témát: a közölt kézirat kitartó, aprólékos, minden mozzanatra kiterjedő kutatómunkájának gyümölcse.

A kézirat bevezető részében a szerző – széleskörű szakirodalomra támaszkodva – bemutatja Szenttamás történetét a kezdetektől. A szerb-magyar együttélés neuralgikus történelmi eseményeit, mint amilyenek 1848/49 történései, a két világháború közötti, illetve az 1941-1944 közötti időszak, különös részletességgel tárgyalja, hiszen – nem alaptalanul – ezekben véli felfedezni a „feszültségek gyökereit”.

Rámutat, hogy a szenttamási – akárcsak az egész délvidéki – magyarságot a királyi Jugoszláviában „másodrangú” állampolgárként kezelték: a jugoszláv hatalom kirekesztette az agrárreformból, politikai jogait csorbította, de – az elszlávosítás jegyében – jelentősen korlátozta oktatási és művelődési lehetőségeit is. Ebből egyenesen következett, hogy az anyaországtól elszakított, politikailag, gazdaságilag, oktatásilag és művelődésileg ellehetetlenített, kisebbségi sorsba taszított délvidéki magyarság nem érezhette sajátjának a délszláv államot. Mindennek az lett a következménye, hogy míg a magyarságot a királyi Jugoszlávia 1941 áprilisában bekövetkező felbomlása reménnyel töltötte el, és a bevonuló honvédcsapatokat a szenttamási magyarok virágesővel, felszabadítóként üdvözölték, addig szerb szomszédjaik ellenségként fogadták őket, és lőttek rájuk. A szerző részletesen tárgyalja 1941 áprilisának szenttamási eseményeit, különös tekintettel a honvédcsapatok bevonulása során történt súlyos atrocitásokat, amelyeknek számos katonai és polgári áldozata volt mindkét szemben álló fél részéről: megnevezi a résztvevőket és rámutat azok szerepére. Mint a későbbiekből kiderül, 1944 őszén döntően ezek az 1941-es események nyomták rá a pecsétet a szenttamási magyarság sorsára, és vezettek számos ember kínhalálához. (…)

A szerző a tanúvallomások, és a számára elérhető levéltári források alapján összeállította a szenttamási magyarság tragikus sorsáért felelősnek minősíthető személyek névjegyzékét.

Végezetül, mint esszenciát, a begyűjtött adatok alapján összeállította a szenttamási és környékbeli magyarság II. világháborús emberveszteségeinek névjegyzékét. Ez a névjegyzék a szenttamási és környékbeli magyarság nemzeti önazonosság-tudatának fontos elemét képezheti, hiszen nem az hal meg, akit eltemetnek, hanem akit elfelednek. Ezzel pedig Pintér József helytörténész tett róla, hogy az 1944/45-ben ártatlanul elveszejtett nemzettársainknak, ha csak virtuális, de méltó emléket állítson.

A polgári áldozatok mellett számba veszi a katonaként, illetve különböző fegyveres testületek, hadseregek tagjaiként elesetteket/eltűnteket, de közli a meghurcolt, valamint elmenekült magyar és német nemzetiségű polgárok névjegyzékét is.

A névjegyzékek nem teljesek, és valószínűleg nem is tekinthetők véglegesnek, de egy további – főleg levéltári forrásokon, anyakönyveken, bírósági iratokon alapuló – kutatás „nyersanyagát” képezhetik, melyek során pontosítani lehetne a rajtuk szereplő emberek személyazonosságát. Erre annál inkább is szükség van, hiszen több esetben kettős, esetleg hármas névazonosság jelentkezik, amit a szerző jelez is: ez azonban nem zárja ki azt, hogy külön-külön személyekről van szó.

Pintér József helytörténész Szenttamás, Turia és Nádalja 1944/45-ös történetét bemutató kézirata – noha lényegében csak erre kíván szorítkozni – túlmutat a témán: történelmi távlatba helyezi a vizsgált eseményeket, és ezzel sokkal szélesebb, aprólékosabb képet ad 1944/45 szenttamási történéseiről.

A kézirat – köszönhetően az idejekorán begyűjtött és lejegyzett tanúvallomásoknak – olyan fontos adatot és információkat hordoz, amelyek alapjait képezhetik egy későbbi, tudományos igényességű levéltári kutatásnak (…)

T. T.