„Isten akarta, hogy Milošević legyen Szerbia elnöke!”
A címben szereplő mondat egy istentelen komcsi száját hagyta el, aki manapság ugyan a becsületes embereket (szintén) kisemmiző neoliberális kapitalizmust bálványozza.
A kilencvenes években Slobodan Milošević boszorkány feleségének nagy kedvence volt. Példaképét, a tömeggyilkos Che Guevarát éltette és lelkesedéssel propagálta a véres szerb hódító háborúkat.
Egyes olvasóink nyilván kitalálták, hogy Aleksandar Vulin munkaügyi miniszterről, az egykori Jugoszláv Egyesült Baloldal (vagy ha úgy tetszik: JEB) tisztségviselőjéről, ma pedig a Szocialisták Mozgalma nevű (sokak szerint) egyszemélyes párt elnökéről van szó.
Noha új imádott főnökét Aleksandar Vučićnak hívják, a régiről sem feledkezett meg.
Vulin ugyanis részt vett Milošević halálának kilencedik évfordulója alkalmából megtartott egyházi szertartáson és megemlékezésen, amelyre a diktátor szülővárosában, Požarevácon került sor.
Ott nyilatkozta, hogy Szlóbót maga a Teremtő varrta a nyakunkba. Na, meg a piszokul nagy demokrácia. Vulin szavai szerint egy demokratikus rendszerben a nép sohasem tévedhet. Márpedig szerinte Miloševićet (kétszer is) demokratikusan választották meg. Hozzáfűzte: Slobodan legnagyobb hibája az volt, hogy rosszul válogatta meg barátait és munkatársait.
Ha már a munkatársaknál tartunk, a megemlékezésen részt vett Milorad Vučelić, a megboldogult balkáni mészáros propagandafőnöke, az egyik legnagyobb háborús uszító káder is, aki mellesleg komoly jelölt a „Vučić-tévé”, vagyis az RTS igazgatói posztjára.
Milošević sírjánál megjelent Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke is, aki Szlóbóval együtt raboskodott a hágai börtönben. Szavai szerint szégyen, hogy Szerbia nem egy ilyen hős emléke előtt hajol meg, hanem ehelyett a „maffiózó és áruló” Đinđićre emlékezik. Annyit mondott még, ma valószínűleg helyettesét, Nemanja Šarovićot Đinđić sírjához küldi, hogy karót döfjön a 2003. március 12-én meggyilkolt kormányfő szívébe.
Szerb média nyomán K. P.
