Mit ivott Petőfi a Pilvaxban?
Ihattak a márciusi ifjak Unicumot? Mivel öblítették le a szónoklatoktól kiszáradt torkukat?
Unicumot?
Az Unicumot, azaz a ma ismert gyomorkeserűt a cég által is lelkesen ápolt hagyomány szerint dr. Zwack, II. József családi orvosa alkotta meg 1790-ben. Ezzel a gyógynövénylikőrrel az uralkodót is megkínálta. A legenda úgy szól, hogy ő elismerésében felkiáltott: „Das ist ein Unicum!” – innen a későbbi márkanév.
Ihatott fél évszázaddal később egy budapesti forradalmár Unicumot? Sajnos nem, pedig a Zwack J. és Tsa. már 1840-ben létrejött, székhelyük a budapesti Marokkó udvarban volt. A máig ismert ital azonban csak 1883-ban került védjegyoltalom alá – ekkor kezdték gyártani a keresztes címkével ellátott likőrt. A városi legenda tehát nem igaz.
És a sör?
A Rákóczi-féle szabadságharc leverése után számos vidéki, uradalmi sörfőzde – akkori nevén sernevelde – szűnt meg. Az első, a főváros területén dokumentált főzdenyitás a Bajorországból ideköltözött Proberger Jakab nevéhez fűződik. Az egykori felcser 1687-ben indította az Első Pesti Serfőző Házat. A mestereket összefogó Pesti Magyar Serfőző Céh Alapítólevele viszont csak 1696-os.
Az 19. század elejére a szomjúság olyan méreteket öltött, hogy a városi tanács két új serfőzde felépítését engedélyezte 1813-ban. A piacot végül az 1843-hoz kötött Pesti Serrendtartás liberalizálta – ezután újabb és újabb intézmények nyíltak szerte a városban.
Érdekes mellékszál, hogy pont az 1840-es években kezdett kialakulni a kőbányai sörfőzés. A térségben már a középkorban is építőkövet termeltek ki, így rengeteg kisebb-nagyobb üreg és pince alakult ki. Ezek egyikében rendezte be sörraktárát Schmidt Péter, a Magyar Serfőző Céh alcéhmestere – az állandó klíma pont megfelelt az italnak. 1855-ben már a sörgyára is ott állt, Kőbányai Serház Társaság néven: ezt a részvénytársaságot később idősebbik Dreher Antal ügyesen bekebelezte.
A kérdés, hogy Petőfi és társai ittak-e sört? A válasz nem egyértelmű, de a Pilvaxban feltehetőleg nem. Ennek egyik oka az volt, hogy a reformkori felvilágosult úri társaságban nem volt divat a túlzott italozás – ezzel is a korábbi mulatozós időkkel és a számukra elavult eszmékkel próbáltak szakítani.
Petőfiről feljegyezték, hogy egyik kedvence az éti csiga volt, ehhez feltehetőleg ő is fehérbort fogyasztott – amúgy is ez volt az ország uralkodó itala, a legtöbben víz helyett is ezt itták, ezzel is csökkentetve a kutak és csatornák okozta fertőzésveszélyt. A Pilvax a szó szoros értelmében kávéház volt, ahol nem valószínű, hogy csapolták volna az akkoriban nem túl elegánsnak tartott sört.
Akkortájt kizárólag fahordóban szállítottak a vendéglátóhelyekre, és az italt csapon keresztül engedték ki. Ehhez fel kellett emelni a hordót, ami meghatározta a létesítmény látképét, így úri helyekre nem okvetlen tudott betörni a gabonából készült alkoholos ital. Korabeli források alapján a sör nem is volt divatban a budai és pesti értelmiség köreiben.
Kávé kell a nagy tervekhez
Ami a török korban még szokatlan és gyanús fekete leves volt, az a 19. század közepére már a teljes néprétegben elfogadott vagy legalább ismert itallá vált. 1800 körül a városokban a diákok és a polgári családok fogyasztották, az első paraszti kísérletek 1850-ből ismeretek.
Origo nyomán F.J.
