A hálapénz sem segített: egy délvidéki kismama kálváriája
Az alábbi történetet eredeti formában, minimális lektorálással közöljük.
Az eset egy zömében magyarlakta délvidéki helység szülészetén történt meg egy fiatal anyukával.
„Szeptember 22-én délelőtt ellenőrzésre vitt be anyukam a … kórházba. Az orvosomat a várandósságom 8. hónapjában kérdeztem meg, bent lenne-e a szülésnél. Elmosolyodott és közölte, hogy természetesen, de extra szolgálatért extrát is vár.
Egy fiatal szülésznő vizsgált meg a doktornőm felügyelete mellett. Megjegyezném: eredetileg 28-ra voltam kiírva, de mivel a doktornő 23-ától nyaralt, ezért 22-ére rendelt be.
Mintegy 1,5 ujjnyira ‘voltam nyitott’. Elvégezték a szívhangellenőrzést, majd bekötötték az infúziót. Nem is sejtettem, hogy máris szülni fogok, hiszen nem éreztem fájdalmat, és a magzatvizem sem folyt el.
Délelőtt 10 óra volt.
Mint már említettem, anyukám vitt be, mert a férjem a munkahelyén tartózkodott. A doktornő megkérdezte, vár-e rám valaki. Mondtam, hogy anyukám. Anyu később mesélte, hogy a doktornő kiment hozzá a folyosóra és célzásokat tett a hálapénzzel kapcsolatban, mire ő odaadta neki a már elkeszített borítékot.
Csak ezután kaptam szülésindító injekciót és fájdalomcsillapítót.
A fiam 14 óra 40 perckor jött a világra.
Mivel nem ‘nyíltam ki’, a szülésznő 4 cm-es gátmetszést végzett, ami borzasztó fájdalommal és súlyos vérveszteséggel járt.
A fiam nem sírt fel, elkékült. Vákumozták az orrocskáját, szájacskáját…
Miután összevarrtak, a szobába toltak. Szoptatni nem tudtam, a melleim másnapra begyulladtak. Esténként sokat sírt a fiam, kértem, segítsenek, de amíg a tévében ment a Való Világ, egy nőver sem jött segíteni. Nemcsak engem, a többi pácienst is azonos bánásmodban részesítették.
Tíz napot töltöttünk a kórházban sárgaság miatt. Miután hazajöttünk, négy hétig nem tudtam sem ülni, sem állni, csak feküdni, mert úgy éreztem, ‘szétszakadok’. A bevarrt sebem iszonyúan fájt.
Anyu javasolta, hogy fotózzam le a sebem. Ekkor vettük észre, hogy elfertőződött. Felhívtuk az orvosom.
Négy hét után vizsgált meg. Sírva másztam fel az ágyra, ollóval szaggatta ki a cérnát a begyulladt sebemből. Sírtam a fájdalomtól. Ennyit a hálapénz hatásáról, a higiéniáról és az odafigyelésről.
Azóta, amikor megjön a havi vérzésem, a gátmetszés helye rettentően fáj!
Ezenkívül nem vált le rendesen a placentám. Két héttel a szülés után éreztem, hogy kellemetlen szagú a váladék. Placenta maradványok maradtak a méhemben, amitől fertőzést kaptam. Csak ezt követően írtak ki antibiotikumot és méhösszehúzó cseppeket.
A sok szörnyűség ellenére sikeresen szoptattam a fiam”.
Egy délvidéki magyar édesanya (babamama.rs)
