Bozóki Antal: Gondolatok Ágoston Pásztorhoz intézett leveléről
Ágoston András, a Magyar Demokrata Párt (VMDP) korábbi elnöke, most a temerini Kisebbségi Fórum (KIFO) civilszervezet vezetője, március 27-i keltezéssel levelet intézett Pásztor Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökéhez.
A magánszemélyként aláírt terjedelmes (7409 karakterből álló) levél a KIFO Hírlevelében olvasható.[1]
Annak ellenére, hogy a levél nem váltott ki nagyobb érdeklődést (még a hírportálokra sem került fel), több olyan (személyes) meglátást tartalmaz, amelyek a jelenlegi politikai és közállapotokat is tükrözik.
Mi késztet(het)te Ágostont most a levélírásra?
A levél első – talán általános helyzetértékelésre mutató – részében Ágoston a „Vajdaságra nehezedő belgrádi nyomásról” ír, amivel kapcsolatban kifejti, hogy a tartomány „közjogi helyzete bennünket, magyarokat alapvetően nem érint (? – B. A.), de a felfújt jelképválság következtében az itteni nemzetek közötti viszonyok (bizonyára romlásai – B. A.) újra előtérbe türemkednek”.
– Látni kell, hogy növekszik a hatalmi, nemegyszer nemzeti alapú nyomás a vajdasági magyar közösségre – írja Ágoston, majd hozzáteszi: „Ideje lenne kimondani, hogy a mindinkább politikai leszámolásszerű vitákban nem kívánunk részt venni.”
A foglalkoztatással kapcsolatban kifejti, hogy „a vállalkozások gyakorlatilag bezárkóztak. Az átlagosnál nagyobb szakértelemmel rendelkező magyarok csak-csak kapnak munkát. Jobb fizetést, vezető beosztást azonban – mert az már bizalmi állásnak számít – nem. A közigazgatásban, a művelődésben és az oktatásban továbbra is a számarányunkon aluli a magyarok száma. A viszonylag kisszámú fizetett tisztségviselő sem ficánkolhat. A ’híd szerep’, ’a leépítésnek kevésbé kellene érintenie a vajdasági magyar oktatást’ és a hasonló megnyilvánulásokból nincs hiány, de a további romlás jól látható és szinte elkerülhetetlen. A tisztánlátást nagyban akadályozza a romlás mértékére vonatkozó adatok hiánya. Egyre többen indulnak közülünk útnak úgy, hogy visszatéréssel nem is számolnak.”
A levél második részében Ágoston arra keresi a választ, „mit tehet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), s egyáltalán a magyar politikum, hogy politikai térvesztés közepette, a helyzet valamelyest mégis megváltozzon?”
Kifejti, hogy „a VMSZ Szerb Haladó Párttal (SNS) létrehozott koalíciója, az udvarias tisztelgések ellenére, az egyik fél számára sem hozza meg a várt konkrét eredményeket”, valamint, hogy a VMSZ az SNS politikai ellenfeleivel vajdasági szinten létrehozott koalíciója „ma már zavarólag hat”. Ezt követően rámutat, hogy „elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a vajdasági magyar pártok, elsősorban a VMSZ, rá kell, hogy ébredjenek: a vajdasági magyarság nemzeti közösségként történő megmaradásáról van szó”.
Ágoston szerint „ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség politikai súlya helyre álljon, a vajdasági magyar pártokra három feladat megoldása vár”. Ezek közül az első a „hadra fogható értelmes autonómiamodellel” való „kirukkolás”. A második, a „koalíciós” partnerekre vonatkozik, akik számára „világossá kell tenni, hogy megmaradásunk érdekében a vajdasági magyar pártok már a következő választások során egyeztetett autonómiamodellel, egy hadoszlopban kívánnak felvonulni”. A harmadik feladat pedig egy „új alapvetően érdekvédelmi indíttatású kampánystratégia” kidolgozása, „a fiatalabb nemzedék bevonásával”, amelynek lényege, hogy „a magyar pártok, a vajdasági magyar szavazók elé érthető, vonzó jövőképet vázoljanak fel”.
Levele harmadik részében Ágoston úgy értékeli, hogy „a perspektíva-váltás kivitelezését”, jelenleg, egyedül „a Pásztor István vezetett VMSZ képes kezdeményezni és a többi magyar párttal együtt megvalósítani”.
Végül felteszi a kérdést: „Mi motiválhatja a kétpólusú vajdasági magyar politikai elitet arra, hogy eddigi eredménytelen csatározásaival felhagyva, újra a vajdasági magyar közösség megmaradását, autonómiatörekvésének érvényesülését helyezze előtérbe?”
Ágoston szerint a „magatartásbeli fordulat” legfontosabb oka, hogy „a VMSZ csak valamelyik szerb párt oldalán maradhat meg a politikai porondon, természetesen, csak a fegyverhordozó szerepében. Ami a többi vajdasági magyar kispártot illeti, számukra egyedül a közös politikai fellépés jelenthet kiutat. Az új, a közös távlatok megnyitásában való aktív részvétel mellőzésével, magukat navigálják a politikai a további vegetálás, esetleg a megsemmisülés útjára.”
***
Se a levél, se a tartalma nem jelent meglepetést, hiszen Ágoston már korábban is több alkalommal fordult Pásztorhoz. Például, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabadkán a VMSZ aktivistái a Magyar Koalíció nevében gyűjtenek aláírásokat a helyi közösségi választásokra előzetes megállapodás nélkül,[2] vagy a kisebbségi választói névjegyzék bevezetés ügyében,[3] stb.
Pásztor ezeket a leveleket általában ignorálta, aminek az lett a következménye, hogy a magyar pártok között a mai napig nem jött létre egyezség a hatalom iránti közös fellépés érdekében.
A legújabb levelében ismét a VMSZ és a többi magyar párt közös fellépése buzdít: „Lépni kell” – írja Ágoston, „amíg ezt minden érdekelt önállóan megteheti”.
Ágostonnak viszont, nyugalmazott politikusként, le kellett volna már vonni a tapasztalatot, hogy a VMSZ jelenlegi vezetésével való egyezkedés eddig semmilyen eredményt, sem a pártok közötti együttműködés, de a vajdasági magyarság helyzetének javulása tekintetében sem hozott. Márpedig az a politika, amelyik eredményt nem tud felmutatni, nem lehet sikeres. Ezért fel kellene hagyni a Pásztorhoz és a VMSZ-hez mindenáron való ragaszkodással. Éppen „a megmaradásunk érdekében”. Az eddig sikeretlen politikának ugyanis már túl nagy az ára, ami miatt Pásztornak és (párt)társainak mielőbb távozni kellene a politikából.
Végezetül felvetődik a kérdés: A levél tartalmát illetően Ágoston egyeztetett-e a VMDP vezetőségével? Alig egy héttel ezelőtt ugyanis a párt elnöke még azt írta a VMSZ-ről, hogy „magyar párt nagyszerb érdekek védelmében”, hogy „kokettálása a mindenkori szerb hatalommal vörös fonálként végighúzódik egész eddigi történetén, Miloševićtól Nikolićig”.[4] Lehet együttműködni az ilyen párttal?
Hogyan fér meg ez a két ellentétes politikai irányvonal ugyanazon a párton belül? Vagy már elveszettük volna az iránytűt is? Nem inkább a többi magyar párttal való együttműködés felé kellene „navigálni”?
Újvidék, 2015, március 29.
BOZÓKI Antal
[1] Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 77. szám, 2015. március 27.
[2] VMSZ-es aláírásgyűjtés Szabadkén az MK nevében: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11604/Agoston-levele-Pasztorhoz-VMSZ-es-alairasgyujtes-Szabadkan-az-MK-neveben.html, 2011. április 20. [20:19]
[3] Újabb négypárti egyeztetést lát szükségesnek Ágoston. http://www.vajma.info/cikk/tukor/1430/Ujabb-negyparti-egyeztetest-lat-szuksegesnek-Agoston.html, 2007. július 15. [17:13]
