Egyéb 

Mímeljük a jogvédelmet? – Rosszabbodott a nemzeti kisebbségi jogok állapota

„A hatalom ellenőrzése az én politikám.”

/Saša Janković, szerbiai polgári jogvédő/

Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman április 2-án átadta a tavalyi éves munkabeszámolóját Pásztor Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének (a képen). A házelnök elmondása szerint „a jelentés hamarosan a parlament napirendjére kerül”.

A 137 oldal terjedelmű (8 oldallal kevesebb, mint a 2013. évi), szerb nyelven és cirill írással készült éves jelentés a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével is foglalkozik (74-81. o).

Egyébként a polgári jogvédő internetes honlapjának fejléce és az intézmény jele is csak cirill betűvel van kiírva. A honlapon egyetlen információ sem található a tartományban – papíron – egyenrangú hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveken (angol nyelven viszont igen). Annak az intézmények a honlapján, amelynek – egyebek között – a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatát kellene szorgalmazni.

A polgári jogvédő a jelentés kisebbségi jogok megvalósításával kapcsolatos részének bevezetőjében (74. o.) megállapítja, hogy „a 2014-es évben (a szerb–albán labdarúgó válogatott mérkőzése után) támadások történtek a tartományban élő albán (és a goranac)nemzeti kisebbséghez tartozók ellen” (a 74-75. o.), nem írja viszont, hol és hány ilyen eset volt, mi lett az elkövetőkkel, majd ezeket a támadásokat összefüggésbe hozza a szerb alkotmánybíróság döntésével, miszerint „megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény egyes rendelkezései nincsenek összhangban az alkotmánnyal”, és – teszi hozzá Muškinja – a nemzeti tanácsi választásokat tartottak.

A tejesen összefüggéstelen, értelmetlen és logikátlan bevezető mondat alapján – amelynek bizonyára helyzetértékelő szerepet szánt –, a jogvédő úgy értékeli, hogy „az említett etnikailag motivált incidensek és a nemzeti tanácsok csökkentett illetékessége miatt, a nemzeti kisebbségi jogok állapota a tartomány területén az előző évhez viszonyítva rosszabbodott”.

A kisebbségi jogok megvalósításával kapcsolatos panaszok száma – írja a jogvédő a jelentésben – hasonló, mint az előző években”.        

Az adatokból kitűnik, hogy a jogvédőhöz 2014-ben benyújtott 821 panasz közül 63, vagyis az összes panasz 5,84 százaléka vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogsérelmekre. Ezek közül a legtöbb a nemzeti megkülönböztetés (47,62%), a hivatalos nyelv- és írás használat (23,81), az oktatás (12,70%), a tájékoztatás (6,35%), a kultúra (6,35%) és az arányos képviselet (3,17) területéről.

A kisebbségi jogok sérelmével kapcsolatos panaszok azt a „benyomást keltik, hogy a nemzeti kisebbségek a háttérbe helyezik az őket a nemzeti hovatartozás alapján megillető jogokat és, a súlyos gazdasági helyzet miatt, az alapvető emberi jogok megvalósítására fókuszálnak” – véli a jogvédő.

 

Ami a jelentésben nem olvasható:

A tartományi ombudsman szerint a lakosok elvesztették bizalmukat az állami szervekbe és valójában mindenbe. Kilátástalanság, letargikus hangulat uralkodik – nyilatkozta Muškinja Heinrich Anikó.

Kiemeli, igaz, hogy a polgárok kevesebb panaszt tesznek a jogvédőnél, de ez nem a jobb helyzetre utal, hanem azért történik, mert az emberek bizalmatlanok, egyre nagyobb szegénységben élnek.

Önkormányzati szinten nincs kielégítő jogi támogatás, a lakosoknak pedig nincs arra pénzük, hogy kiharcolják az igazukat, hogy az összes lépcsőfokot megmásszák, és eljussanak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára. Sok községben nincs ingyenes vagy olcsó jogvédelem, pedig az megilletné a polgárokat – mondja a vajdasági ombudsman.

Pannon RTV nyomán T. T.

Közzétette: Terhes Tamás 2015. április 18. szombat, 18:21 

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/39197-2015-04-18-16-23-37

 

A 2014. október 26-i nemzeti tanácsi választásokkal (75-76. o.), a polgári jogvédő megállapítja, hogy a szavazásokat „alacsony részvétel” jellemezte („a választói névjegyzéken szereplő 456.444 nemzeti kisebbségi polgár közül a szavazáson 171.799, illetve 37,63% vett részt), míg a 201. évi választásokon a részvétel 54% volt”.

            – Részletes elemzés nélkül nehéz azonosítani az ilyen kis részvétel okait, de ide ezek közé tartozik „nehéz gazdasági helyzet, a nemzeti kisebbségek érdektelensége a választások iránt, a nemzeti kisebbségek felvilágosításának hiánya a nemzeti tanácsok illetékességről, valamint a választásokat kísérő gyenge sajtókampány” – olvasható az ombudsman jelentésben.

A nemzeti tanácsok négy évét felölelő kutatás alapján (77-78. o.) Muškinja az alábbi „konkrét ajánlásokat” fogalmazta meg:

1.  Az illetékes minisztériumnak olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet folytatni az önkormányzati egységek felé, amelyek az önkormányzatnak a nemzeti kisebbségek tanácsairól szóló törvényből eredő kötelezettségeinek felismeréséhez vezetnek.

2. Serkenteni kell nemzeti tanácsok egymás közi együttműködését, a tapasztalatcsere és az állami szervek előtti együttes fellépés érdekében.

3. A nemzeti tanácsoknak biztosítani kell a nemzeti kisebbségekhez tartozók folyamatos felkészítését a jogaikat illetően.

4. Olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet folytatni, melyek hozzájárulnának a nemzeti tanácsok erősödéséhez, kapacitásuk növeléséhez, hogy teljes egészében elláthassák meghatalmazásaikat.

5. Az államnak olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják a nemzeti tanácsok feletti politikai befolyás csökkentését

6. Az illetékes állami szerveknek biztosítani kell, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvű tájékoztatása független, tárgyilagos és a szerkesztési politikára való befolyástól mentes legyen. 

Ezek a kacifántosan megfogalmazott „ajánlások” nem jelentenek semmi újdonságot. Minden különösebb kutatás (és ezzel kapcsolatos költség) nélkül is nyilvánvalóak, csupán a jogszabályokat kell(ene) alkalmazni. És egyáltalán, mi lesz ezeknek az „ajánlásoknak” az eredménye?

A nemzeti kisebbségi jogok valamint szabadságok megvalósítására és védelmére vonatkozó jogszabályok módosítására a jogvédő a következőket javasolja (78-79. o.):

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó törvényt módosítani kell, „olyan módon, hogy előírja az illetékes miniszter meghatalmazását, hogy részletesebben rendezze azoknak az oktatási-nevelési és művelődési intézmények meghatározására vonatkozó mércéket, amelyek különösen fontosak a nemzeti kisebbségek oktatása, illetve identitásának megőrzése szempontjából”.

Módosítani kell a költségvetési rendszerre vonatkozó törvényt, éspedig, hogy „a nemzeti tanácsokat besorolják a költségvetési eszközök közvetett használói közé, a pénzelés átláthatósága és a költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű költésének megakadályozása érdekében”.

Megoldást kell találni, hogy azon nemzeti tanácsok határozataira, „amelyekkel túllépték a törvényes korlátokat, és amelyekkel iskolákat határoztak meg, olyan intézményekként, amelyek különös fontosságúak a nemzeti kisebbség számára, hatályon kívül helyezzék”.

A gyakorlatban észlelt egyes problémák, a valamint azok miatt, amelyek ez után követezhetnek be (pl. a nemzeti kisebbségek képviselőinek olyan intézmények igazgató bizottságaiba való kinevezése, amelyeket több nemzeti tanács is különösen fontos intézményként határozott meg), „szükséges a művelődési törvényeket összhangba hozni a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel”.

Szükséges más törvények megfelelő módosítása is, hogy „lehetővé tegyék a nemzeti tanácsok felismerését és azok közfelhatalmazásait”. (??)

„Felül kell vizsgálni az ilyen szélesen felállított illetékességet az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- valamint íráshasználat területén, azok a nemzeti kisebbségek tekintetében, amelyek, mivel kevés létszámúak, a jogaikat és illetékességeiket kizárólag a művelődés területén gyakorolják, illetve idomítani ezekhez a nemzeti kisebbségekhez, nem kérdőjelezve meg ezzel a szerzett jogok szintjét.”    

Kell-e ezekhez a zavaros és túlságosan elvont fogalmazáshoz kommentár? Ez képezné azokat az elvárásokat, amelyeket a nemzeti kisebbségi jogok érvényestése területén az elkövetkező évben kellene tenni??

A Tartományi Ombudsman 2014. évi jelentésében (79-81 o) valójában a szerb Alkotmánybíróság ominózus döntésével foglalkozik a legtöbbet – a nemzeti kisebbségi jogoknak a gyakorlatban való megvalósításának elemzése helyett.

A végzés (és az indoklásának) – teljesen szükségtelen – átmesélésén túl – megállapítja, hogy „jelentősen szűkültek a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak illetékességei”. Továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „alkotmányellenesnek nyilvánította a nemzeti tanácsok egyes illetékességeit az oktatás területén, amelyeket a nemzeti tanácsok a legtöbbet gyakoroltak”.

A jogvédő „álláspontja szerint (az Alkotmánybíróság döntése – B. A.) gyakorlatilag ellehetetleníti azon oktatási-nevelési intézmények alapítói jogának az átruházását a nemzeti tanácsokra, amelyekben  az oktatás kizárólag nemzeti kisebbségi nyelven folyik”.

A jelentés külön részben (87-88. o.) foglalkozik „a nemzeti kisebbségekhez tartozók részvételével a tartományi közigazgatási szervekben, szervezetekben és szolgálatokban. (Itt is inkább annak elmondásával, hogy a témával kapcsolatban Szerbiának milyen nemzetközi, alkotmányos és törvényes kötelezettségei vannak.)

            A Tartományi Szervek Humán Erőforrás Igazgatósága Szolgálatának adataira hivatkozva, az ombudsman megállapítja, hogy „a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbséghez tartozók (továbbra is – B. A.) alulképviseltek a  tartományi szervekben, Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságában való részvételi arányukhoz viszonyítva” (miközben a szerb hivatalnokok száma tovább növekedett).

A jogvédő „érdekesnek” tartja az adatot miszerint „a tartományi szervekben 18,47% azoknak a száma, aki nem nyilatkoztak a nemzeti hovatartozásukról, míg a tartomány lakosságában ezek többször kevesebben vannak – 4,19%.         

A TARTOMÁNYI SZERVEKBEN FOGLALKOZTATOTTAK NEMZETI ÖSSZETÉTELE

2015. január 26-án

Nemzeti hovatartozás

 

2014-ben

A foglalkozta-

tottak %-a

% VAT lakosságában

 

2012-ben

 

2013-ban

Szerb

796

749

774

Montenegrói

23

22

23

Jugoszláv

3

3

4

Bosnyák

1

1

2

Bunyevác

2

3

3

Magyar

77

6,38% (-)

13

75

77

Macedón

2

1

1

Hercegovinai

0

0

1

Muzulmán

1

1

1

Német

1

1

1

Roma

6

6

3

Román

13

1,08 (-)

1,31

13

13

Ruszin

12

0,99 (+)

0,72

10

10

Szlovák

15

1,24 (-)

2,6

15

16

Ukrán

4

4

4

Horvát

22

1,82 (-)

2,43

21

20

Cseh

1

1

1

Zsidó

0

0

1

Szerb-montenegrói

1

1

1

Vajdasági

4

4

4

Nem nyilatkozott

223

18,47 (+)

4,19

253

227

Összesen

1.207

1.184

1.187

 

            Akkor most – Ombudsman asszony –, hogyan is állunk a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével és a nemzeti kisebbségeknek a közigazgatásban való alkalmazásával?

***

A Tartományi Polgári jogvédő éves jelentését a tartományi parlament általában a sokadik napirendi pontként tűzi napirendre és – az eddigi gyakorlat szerint – többnyire érdemi vita nélkül fogadja el. Úgy az ombudsman munkájáról, mint az emberi valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével kapcsolatban. Jellemző az is, hogy a magyar képviselők sem mutattak különösebb érdeklődést az iránt, mit ír az ombudsman a jelentésében.

A Tartományi Ombudsman munkájában eddig nem érvényesült Saša Janković, szerbiai polgári jogvédő nem csak mondása, hanem gyakorlati fellépése is, miszerint „a hatalom ellenőrzése az én politikám”. A hatalom ellenőrzése nélkül viszont a jogvédelem fabatkát sem ér. Pedig a tartomány adófizető polgárainak az ombudsman működése nem kevés pénzébe kerül. Vagy csak mímeljük a jogvédelmet?

 

Újvidék, 2015. április 19.

                                                                                                BOZÓKI Antal


[1] Elkészült a tartományi ombudsman jelentése. Magyar Szó, 2015. április 4., 4. o., vagyhttp://www.magyarszo.com/hu/2661/kozelet/124878/Elk%C3%A9sz%C3%BClt-a-tartom%C3%A1nyi-ombudsman-jelent%C3%A9se.htm, 2015. március 31. [21:35] >> 2015. március 31. [23:00]

[2] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2014. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése]. A jelentés ahttp://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/1552/Godisnji_izvestaj_PZG_2014.pdfoldalon tekinthető meg.

[3] http://www.o mbudsmanapv.org/riv/index.php?lang=sr-YU

[4] A 2-es alatti jelentés,74. o.

[5] Uo, 134. o.

[6] Uo., 74. o.

[7] Uo., 76. o.

[8] Uo.

[9] Uo., 79. o.

[10] Uo., 81. o.

[11] Uo., 88. o.

[12] Az ombudsman intézményének működése a 2013-as évben 42.410.957,66 dinárba került. [Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 213. godinu / A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése] http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1297-годишњи-извештај-покрајинског-омбудсмана-за-2012-годину.ht, 144. o. Talán éppen ez miatt, a 2014-es jelenésből hiányzik a pénzügyi rész.

Hasonló bejegyzések