VMSZ-es „választás”: Pásztor egyetlen vetélytársa – ő maga
Ma „tisztújítás” lesz a Vajdasági Magyar Szövetségben. Csak egy elnökjelölt van – Pásztor István. Senki más nem merte jelöltetni magát. Persze elméletileg így is meg lehetne őt buktatni. A tísztújító közgyűlés küldöttei, tehát a VMSZ káderei, tagjai előtt voltaképpen újabb történelmi esély nyílik, hogy megszabadítsanak bennünket attól az egyéntől, aki számtalan téves vagy (tudatosan?) káros döntésével a szakadék szélére sodorta a délvidéki magyarságot. Elég, ha nem szavaznak rá (ami „természetesen” nem fog bekövetkezni).
A VMSZ sohasem volt akkora erkölcsi válságban, mint most. A párt semmilyen eredményeket, stratégiát, sőt ideológiát sem mutat fel. A saját programjával is szembemegy. Csakúgy mint Vučić „bandája”, a Szerb Haladó Párt, a VMSZ is kizárólag az általa irányított, pénzelt, megfélemlített és cenzúrázott média által tud uralkodni.
Mint azt a VMSZ vezetősége bejelentette, a tisztújító közgyűlésen a párt kormányhatalmi pozíciójáról, Szerbia eurointegrációjához való hozzájárulásáról, a kollektív bűnösség eltörlését kimondó kormányrendeletről és a gazdasági fejlesztésekről lesz szó, amelyek mind „a vajdasági magyarság érdekeit képviselik”.
Ami a VMSZ kormányhatalmi pozícióját illeti, abból az itteni magyarságnak az égvilágon semmi haszna nem származik. Sőt, a VMSZ nevében is szégyeljük magunkat, amiért a párt az egykori háborús uszító, számos délvidéki magyar ember sorsát megpecsételő sötét erőkkel közösködik.
Szerbia eurointegrációja? Melyik kisebb ország járt jól a csatlakozással? És melyik nemzeti kisebbség sorsa javult az EU-nak köszönhetően? Az erdélyi magyaroké? A felvidéki magyaroké? Aligha.
Ráadásul Szerbia 2025 előtt egyébként sem válhat az unió tagjává, hiszen Johannes Hahn ún. bővítési biztos minap közölte, hogy az EU a következő tíz évben nem vesz fel új tagokat. Az integrációkkal tehát kár tovább hülyíteni az embereket.
A kollektív bűnösség eltörlését kimondó kormányrendelet egy általános maszatos dokumentum, egy értéktelen papír. Arról nem is beszélve, hogy sem a szerb elnök, sem a szerb kormányfő nem kért elnézést a délvidéki magyarság ellen elkövetett genocídiumért.
Gazdasági fejlesztés? Ha ilyen létezne, vagy lehetne reménykedni, hogy bekövetkezik, nem lennénk szemtanúi a délvidéki magyarok tömeges elvándorlásának.
Ezek tehát röviden a VMSZ „eredményei és elképzelései”.
Kisebb vigasz, hogy a VMSZ-t a belső viszály, a halmozódó konfliktusok és botrányok előbb-utóbb szinte biztosan szétmarják. Csak az a kérdés, addig hány magyar marad Délvidéken.
K. P.
