Negyven évig nem aludt a magyar katona, miután golyót kapott a fejébe
A keleti fronton érte fejlövés Kern Pált az első világháború folyamán. Ezek után többé se nem aludt, se nem pislogott. A korabeli híradások szerint tisztként szolgált a háborúban egészen addig, amíg egy orosz katona célkeresztjébe nem került. A magyar harcos túlélte ugyan a fejlövést, de miután a lembergi kórházban magához tért, soha többé nem hunyta le szemét – haláláig.
A lövedék Kern frontális lebenyén okozott sérülést. A kor legjobb budapesti agysebészei a röntgenfelvételekkel sem voltak képesek megállapítani, miféle roncsolódás okozhatta a katonatiszt különös defektusát, vagyis az alvásképtelenséget.
Az időnként jelentkező fejfájásokat leszámítva Kern Pál felgyógyult a sérülésből, és a leszerelése után hivatalnoki állást vállalt Budapesten. Az első években megpróbálta túltenni magát a történteken, és rákényszerítette magát az alvásra, de az álmatlanul töltött éjszakák jobban kimerítették, mint maga a munkája. Ezért aztán hosszú éveken keresztül inkább le sem feküdt az ágyába.
Kern Pál végül 1955-ben, negyven évnyi álmatlanul töltött éjszaka mégis elaludt, ezúttal azonban örökre.
Vele ellentétben a Szerbiában élő emberek számára nem szükséges fejlövés ahhoz, hogy gyakorta álmatlanul forogjanak ágyukban. Az ország vezetőinek hatékony eszközei vannak ahhoz, hogy ezt az állapotot golyó nélkül is ki tudják váltani „áldozataikban”.
Tartok tőle, hogy az idézőjel felesleges volt…
Index nyomán F.J.
