Zúg a zombi haladók „új Titóról” szóló dala: „Kedves Ácó, esküszünk neked!” (+ videó)

Szerbiában a személyi kultusz vérfagyasztó építésének lehetünk a szemtanúi.

Eleinte úgymond szórakoztatóak és időnként mulatságosak voltak a Szerbia uralkodója iránti kutyahűség különböző megnyilvánulásai. A legkör azonban napról napra egyre nyomasztóbbá, „észak-koreaibbá” válik.

Mint tudjuk, a személyi kultusz egy vezér, illetve élvonalbeli politikus államilag kikényszerített, rajongásszerű, szolgai tisztelete. A tisztelet ugyan olykor sokakban őszintén is kialakulhat, a személyi kultuszt mégis általában az adott ország tömegtájékoztatási eszközei gerjesztik, sulykolják, kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt.

A személyi kultusz legismertebb formája Sztálin uralma, a néhai Jugoszláviában pedig Josip Broz Tito hatalma volt.

A személyi kultusz megroppantotta az emberek gerincét, utat engedett a hajbókolásnak, a szolgalelkűségnek, a kétkedés joga elfojtásának.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a politikai személyiségek elvtelen, mértéktelen és kritikátlan dicsőítéséről van szó. A személyi kultusz legtöbbször az egyszemélyes diktatúrán alapuló rendszerek sajátossága.

Ilyesvalami zajlik most Szerbiában.

Tomislav Nikolić elnök, aki Šešeljlyel és Vučićtyal együtt évtizedekig szapulta Titót, hatalomra kerülésekor dicsérni kezdte a marsallt, arra utalva, hogy szívesen a nyomdokaiba lépne. Gyorsan kiderült azonban, hogy Nikolić valójában egy marginális, banális politikai személyiség. Az egész hatalom Aleksandar Vučić kormányfő kezében összpontosul, aki voltaképpen csak egy dologgal foglalkozik komolyan és sikeresen: a média és az agyhalál küszöbén levő tömegek manipulációjával.

Ennek eredményeként a kissé (?) megzakkant rajongói magukra tetováltatják a portréját, turbolfolk „himnuszt” készítenek róla és adnak elő.

A legújabb gyöngyszem annak a dalnak az átdolgozása, amelyet egykoron a pionírok énekeltek Titóról-Titónak. A Tito elvtárs, esküszünk neked! c. szerzeményből Kedves Ácó, esküszünk neked c. dalocska lett. Előadója a Haladó Polgárok Egyesületének kórusa.

Az eredeti zeneszámhoz képest persze a szöveg is némileg változott. Vučić ifjoncai egyebek között arról énekelnek, hogy „nehéz évek jönnek, de nem szabad siránkozni, a haladás egyre csak terjed, szabadon megyünk Európába, megfeledkezünk a múltról, a tájkúnok rettegnek Vučićtól” stb.

(Fotó: Opozicionar)

K. P.