Kádár szülővárosát a szövetségesek rommá bombázták, a németek pedig aláaknázták
A brit Bristol Beaufighter bombázórepülő a rijekai kikötő fölött repül el 1945 májusának végén, már csak felderítő feladatot ellátva. A RAMB III nevű, találatot kapott hajóból ömlik a kőolaj a tengerbe. A hajót később Kiebitznek, majd Galebnek nevezték át. (RAAF-archívum, fotó: Royal Australian Air Force)
A második világháború alatt az amerikai és brit légierő 1944. január 7-e és 1945. április 20-a között harmincszor bombázta a kikötővárost, majd a Mussolini Olaszországának 1943-as kapitulációját követő német megszállók, miután a háború végén kivonultak, aláaknázták a még ép, stratégiai fontosságú épületeket.
A város felszabadításának hetvenedik évfordulója, május 3-a előtti héten nyitották meg a második világháborús pusztulásokról, és az újjáépítésről szóló fényképkiállítást. Húsz fotó nyilvánosságra hozatalára most került először sor.
A fotókiállítást bárki ingyen megnézheti a riekai korzón.
A tengerparti fősétány 1945 májusának végén. A súlyosan sérült épület helyére 1947-ben áruházat építettek.
A kikötő mind a 40 emelődaruját megsemmisítették.
A kikötő romjai.
A német megszállók parancsnoka, Friedrich Rainer parancsolta meg a kivonulás előtt a stratégiailag fontos létesítmények felrobbantását.
A Brajdica-dokk aláaknázását és felrobbantását 1945 április 20-án hajtották végre a kivonuló németek.
Ezen a felrobbantott vasúti felüljárón a talpfák és a sínek nem szakadtak le.
A kiállítás nem jött volna létre a város legidősebb építésze, a 102 éves Maksimilijan Peč nélkül, aki a harmincas éveiben járva, fiatal mérnökként készített fotókat többek között a háború előtt Olaszországhoz tartozó Fiume, illetve a várossal gyakorlatilag már korábban összenőtt, ám Jugoszláviához tartozó Sušak városrészt összekötő, és felrobbant híd újjáépítéséről.
Maksimilijan Peč 1946-ban, a tervei alapján újjáépített híd munkálatainál.
A híd építése Maksimilijan Peč egyik fényképén.
A felújítás megkezdésekor a feliratok már Sztálin elvtársat, és a helyi horvát dialektusban a szövetséges hatalmakat éltetik, habár ekkor még olasz többségű a város.
Nem sokkal később több, mint hatszáz halálos áldozattal járó pogromot követnek el az olaszok ellen, mára alig egy százaléknyi az olasz kisebbség száma a városban, pedig 1910-ben az olaszt, a horvátot, a magyart és a németet is párhuzamosan beszélték a soknemzetiségű lakók.
A romeltakarításban a nők és a nagyobb gyerekek is részt vettek, de ez a második világháború végén egyáltalán nem volt különös, hiszen sok férfi elesett, megsebesült vagy még nem tért vissza a hadifogságból.
Német hadifoglyokat terelnek.
A felhőkarcolón (esküszöm, így írja a horvát cikkben, igaz a 20. század elején ez még kétségkívül rendkívül magas épületnek számított Európában) a dekoráció 1946. május elsején már a szocializmust és Titót élteti, de az épületen az alsó felirat még olasz.
További fotók itt megtekinthetők. A városban az elmúlt században sajnos két másik alkalommal is voltak véres harci cselekmények: az első világháború után, a Monarchia széthullásakor és a kilencvenes évek elején, Jugoszlávia széthullásakor, de ezekről majd más posztokban számolok be.(croatiapepita)
