Életveszélyben a délvidéki mezőgazdaság: összebarmolt rendeletek, visszatartott pénzek…
A szerbiai, de legfőképpen a délvidéki mezőgazdaság helyzete napról napra súlyosbodik. Gazdáinkat katasztrófa fenyegeti.
A Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium által hozott, támogatások elosztásáról szóló rendelet két hónapos késéssel látott napvilágot. Az említett dokumentum ugyanakkor nem irányoz elő annyi pénzt, amennyi elegendő lenne a növénytermesztési alaptámogatások kifizetéséhez. Ahelyett, hogy ennél a tételnél 9 milliárd dinárt terveztek volna, az illetékesek csak a 453.416 hektáros búzaföldeket vették figyelembe, és kiszámolták, hogy ehhez 2,75 milliárd dinár is elég lesz. Ebből kifolyólag az említett pénzeszközök csak a búzatermesztők igényeit elégítik ki.
A több mint hatmilliárd dináros mulasztás közvetlenül sújtja a magángazdaságokat, amelyeknek alig egyharmada kapta kézhez a hektáronkénti hatezer dináros területalapú támogatást.
Egyébként maga a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium tette közzé azt az adatot, miszerint országos szinten 342.823 aktív gazdaság működik, ami közel 13 ezerrel több mint tavaly (tehát ezáltal még több pénz kellene).
A fenti problémákon kívül még mindig várat magára a mezőgazdasági földterületekről, valamint a tejtermelésről szóló törvény meghozatala. Továbbá nem került sor különböző szabályzatok meghozatalára sem. Azok hiányát ügyesen kihasználják a gabonafelvásárlással foglalkozó gazdasági társaságok, hiszen nincsenek olyan jogszabályok, amelyek köteleznék őket a gabona minőség szerinti csoportosítására, s az azzal összhangban alakuló ár kifizetésére.
Ennek tetejében a közraktárak kapacitása 100 ezer tonnára süllyedt.
A Szerbia-szerte működő mezőgazdasági egyesületek egyre elégedetlenebbek a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium teljesítményével, főleg a növénytermesztési prémiumok kifizetésének elmaradása miatt. Nem kevésbé aggasztja őket a tejtermelők megoldatlan státusa is, amely a mindennapos ígéretek ellenére nem mozdult el a holtpontról.
Az agrárium helyzete cseppet sem irigylésre méltó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a hazai mezőgazdaság legnagyobb részét pont a növénytermesztés és a tejtermelés képezi, amely magára van hagyva, miközben zajlik az olcsó tej behozatala az „áldott” unióból.
Egy pillanatig se felejtsük el, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség a szerb kormány összetevő és büszke része. Ráadásul a VMSZ egyfolytában azt színleli, mennyire fontos neki a délvidéki gazdák boldogulása, holott csak a szavazataikra fáj a foga.
Reméljük, termelőink máskor átgondolják, hallgatnak-e a VMSZ-es káderekre, akik majd ismét megpróbálják őket lebeszélni az esetleges tiltakozásokról.
K. P.
