Kettő is volt , egy sem marad? – Csantavéri Önkéntes Tűzoltó Testületet hányattatott története
— A régi laktanyát a falu központjában építtette Topolya község és a Királyi Jugoszlávia Tűzoltó Szövetsége 1939-1940 között. Akkoriban az egy nagyon korszerű laktanyának számított, masszív tetőszerkezettel, falépcsős megfigyelőtoronnyal. Az épületnek minden zegzugát ismertem, mert több éven át a szüleim voltak a laktanya gondnokai. Sok időt töltöttem a toronyban, szívesen pásztáztam távcsővel a terepet, gyakran még éjszaka is fent voltam.
A régi központi tűzoltó laktanya
Mi minden volt abban a régi laktanyában?
– Egy hatalmas, 3 ajtós garázs, közösségi terem, kis tanácsterem, iroda meg 3 helyiségből álló gondnoki lakás. A közösségi teremben lehetett tévét nézni, biliárdozni, kártyázni, de egy rádió-lemezjátszót és legalább 10 sakk-készletet is használhattak. Az udvarban volt még 2 kisebb épület, egyikben tartották a régi lajtos kocsit, a másikban pedig gerendákon egy nagy víztartályt helyeztek el. Leghátul pedig saját javítóműhelye is volt az akkori tűzoltóságnak.
Aztán egyszer csak ezt mind lebontották. Milyen indoklással?
– Az ok egyértelmű: kellett a hely másnak. A falu legszűkebb központjában volt, négy irányból is jól megközelíthető helyen. Volt italkimérés, a hét minden napján nyitva állt, bárki betérhetett, aki egy kis társalgásra, szórakozásra vágyott. A kapun belül mindig volt élet. Normális helyeken a 100 éves, düledező, romos épületeket szokták eltüntetni, ez viszont mindössze 38 éves volt, amikor a lebontását elrendelték. Az is világos, hogy tisztán politikai döntés állt a hátterében. A telken működött egy iskola is, amelynek a régi szárnya több mint 100 éves volt, az új rész pedig 1910 körül épült hozzá, tekepálya is működött, és a vadászoknak otthont adó vendéglő is üzemelt a főút melletti részen.
Az első 4 nyugalmas év után 4 viharos esztendő következett a tűzoltóság életében, ugyanis 1944-ben az OZNA azzal állt elő, hogy „ez az épület a miénk” és beköltöztek a Népi Milíciával egyetemben, a tűzoltók pedig szó szerint kikerültek az utcára, és csak 1948-ban kapták vissza a székházukat.
Az új tűzoltó otthon
Mekkora lehetett akkoriban az önkéntes tagság?
– A korabeli tablókból ítélve legalább 60 aktív, mindig munkára fogható és 40 pártoló tagja lehetett az egyesületnek. Aki abban az időben tűzoltó volt, az nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett.
Amikor 1978-ban a régi laktanyát eltörölték a föld színéről, az új viszont még nem épült fel (majd 3 éven át), törés keletkezett az egyesület munkájában. Az az igazság, hogy a tagság egy része soha nem érezte magáénak a modernnek mondott új, emeletes épületet. Mindig úgy érezték, hogy megkárosították őket, kevesebbet kaptak, mint amennyit ők adtak. Kicsit távolabb kerültek a központtól, be egy utcába, egy államosított zsidó ház magtárának a helyén húzták fel blokkból és betonból az épületet, kirakatnyi üvegablakokkal és még arra sem figyeltek oda, hogy legalább a garázst szigeteljék, hogy a benne állomásozó kocsikban télen ne fagyjon be a víz.
Az új székházba kevesebben jártak be, kevesebb volt a szórakozási lehetőség is. Nem csoda, hogy az idősebbek még mindig visszasírják a hangulatos régi laktanyát.
A tűzoltók legendaként emlegetik, hogy csapatukkal már 1951-ben megnyerték az országos versenyt, az első helyezéssel járó főnyereményt, a Renault gyártmányú tűzoltókocsit viszont sosem kapták meg, mert azt Topolya község megtartotta magának…
– Később, a 80-as években is volt egy fellendülés, amikor 2 felnőtt-, 2 ifjúsági- és 2-3 pionírcsapata volt az egyesületnek, azok is számos versenyre eljutottak és általában sikeresen szerepeltek. Még 2010-ben is az ifjúsági fiúcsapat országos első lett és 1 évvel később részt vehetett a szlovéniai Kočevljeben rendezett tűzoltó olimpián.
Mostanában azonban elég rossz idők járnak a mi hős tűzoltóinkra. Mintha (40 év múltán) a történelem ismételné önmagát: megint szorongatni kezdte őket a politika.
Szabó Angéla
Szedlár Rudolf felvételei
