Az anyaországi vásárlók fő úti célja a kisbajmoki árupiac
Fele annyiból öltöznek fel tetőtől talpig az anyaországi nemzettársaink a kisbajmoki árupiacon, mintha odahaza vásárolnák meg ugyanazt a ruhaneműt…
Jelenleg az ócskapiacon vásárlóknak kilencven százalékát a magyar határon túlról érkező teszik ki. A legtöbbjük ruhaneműt vásárol, pólókat kabátokat, harisnyákat, majd ezeket tovább adják az otthoni butikosoknak, akik négy-ötszörös áron árulják. És hogy mennyivel olcsóbb nálunk a ruházat és a lábbeli, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Kecskemétről, Pécsről és akár még messzebbről is ide járnak vásárolni a családok. Itt tetőtől talpig felöltözik egy négy-öttagú család fele annyiból, mint amennyiből otthon megtehetné. Azt mondják, még így is, több száz kilómert utazva is megéri ,,átruccanni’’ egy nagyobb bevásárlásra Szabadkára, mert jelentős összeget takarítanak így meg.
A bolhapiac árusai pedig örülnek a vásárlóknak főként most, hogy a szép idő beálltával jelentősen megnőtt a pénzüket költők száma is. Az itteni árusoknak – akik jól választották meg a portékájukat és rengeteg vevőjük van nap mint nap – annyi a pénzük, amennyit nem szégyellnek. Ehhez állandó jókedv párosul, úgyhogy jelenleg az egyik legvidámabb hely a kisbajmoki ócskapiac: mosolygó, énekelgető, tréfálkozó árusok kínálják a portékájukat, közben nem kell a kiadásaik, a megélhetésük miatt aggódniuk. Talán mondani sem kell, hogy ezek az árusok között csak elvétve akad magyar ember, a legtöbbjük Koszovóról ide települt roma származású. Félreértés ne essék, nem a származásukat kifogásolom, csupán igyekszem rávilágítani a tényre, hogy a délvidéki magyarnak – tisztelet a kivételnek – nincs befektetendő tőkéje, nekik viszont igen. Így könnyű vállalkozni…
M.Z.
