Állami szintű mulasztások – A köztársasági polgári jogvédő 2016. évi jelentése
Saša Janković köztársasági polgári jogvédő 2017. február 7-én lemondott tisztségéről, mivel jelöltette magát a 2017. április 2-ai szerbiai elnökválasztáson.[1] Így a 2016. évi jelentést 2017. március 15-én a helyettese, Miloš Janković terjesztette a szerbiai parlament elé.[2]
A nemzeti kisebbségi jogok területén a köztársasági jogvédő 2016-ban[3] 99 bejelentést kapott, amelyekben 104 jogsérelemre mutattak rá. Az összesen 35 eljárás közül 5 rövidített ellenőrzési eljárásban tett ajánlással fejeződött be. A többi esetben az jogvédő ellenőrzési eljárást folytatott, és 9 ajánlást tett, ezek közül 8 esetben eljártak, egy esetben pedig nem.
A köztársasági ombudsman szerint állami szinten a nemzeti kisebbségi jogok területén a következő hiányosságok tapasztalhatók:
1. A nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére meghozott cselekvési tervben előirányzott tevékenységek nem valósulnak meg az előírt határidőkben;
2. Nem került elfogadásra a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény módosítása, habár az a cselekvési tervvel 2016. második negyedévére volt előirányozva;
3. A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának használata továbbra sem valósul meg törvényesen és szabályosan, a káderek elégtelen száma és szakképzetlensége, valamint pénzhiány miatt;
4. A romák társadalmi bekapcsolódása stratégiájának elfogadása után egy évvel nem került elfogadásra a végrehajtására vonatkozó cselekvési terv;
5. A roma kérdések koordinátorainak munkajogi kérdése továbbra sincs megoldva;
6. A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium az illetékes szervek számára nem fejlesztette ki a megelőző és időbeli eljárási mechanizmusokat az iskolai szegregációnak, mint a nemzeti alapon történő megkülönböztetés formájának a megelőzésére;
7. A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium nem hozott törvénynél alacsonyabb rendű aktust, amely részletesebben rendezné a kétnyelvű oktatásnak, mint a nemzeti kisebbségi oktatás egyik modelljének a megvalósítását;
8. A Művelődési, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium nem hozott törvénynél alacsonyabb rendű aktust, amely rendezné a szerb, mint nem anyanyelv oktatásának új standardjait, amikor az oktatás nemzeti kisebbségi nyelven folyik.[4]
Az ombudsmani jelentés felhívja a figyelmet, hogy „a nemzeti kisebbségi cselekvési terv
alkalmazásának már az első évében jelentős késés mutatkozik a tervezett tevékenységeknek, különösen azoknak a megvalósításában, amelyeknek fejleszteniük kellene a törvényes keretet”[5] a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésére.
– A polgári jogvédő évek óta rámutat azokra a rendszerbeli problémákra, amelyek ellehetetlenítik a nemzeti kisebbségek nyelv- és íráshasználati jogának teljes élvezését. Ezek az okok elsősorban a káderek szakképzetlenségében és/vagy hiányában, valamint a pénztelenségben rejlenek; abban, hogy közigazgatási szervekben dolgozók nem fogják fel a jog anyanyelven való megvalósításának jelentőségét, valamint abban, hogy a nemzeti kisebbségek számára hiányoznak a jogaikról és azok megvalósításának módjáról szóló hozzáférhető információk – olvasható az ombudsman jelentésben.[6]
A jelentéssel felölelt időszakban befejeződött a helyi rádió- és TV-állomások magánosítása. Ezek között jelentős számban vannak olyanok is, amelyek tájékoztatási és más műsorokat sugároztak nemzeti kisebbségi nyelveken. Annak ellenére, hogy a médiatörvények számos védő rendelkezést tartalmaznak a magánosítás következményeinek enyhítésére, a tájékoztatásról és a médiáról szóló törvény pedig a nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatást közérdekként fogalmazza meg, amely három módon valósul meg,[7] már most ismeretesek azok a problémák és akadályok, amelyek nehezítik a nemzeti kisebbségi nyelveken történő tájékoztatás és a megfelelő, valamint hatékony nemzeti kisebbségi tájékoztatási rendszer megvalósítását, ami a polgároknak érdekükben áll, valamint összhangban van a Szerb Köztársaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Emiatt a polgári jogvédő külön jelentést készített a nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatásról a privatizálás után, hogy idejekorán felhívja az illetékes állami szervek figyelmét a törvényhozási és intézményes intézkedések meghozatalának szükségességére a terület állapotának fejlesztése érdekében – közli a jogvédő.[8]
A jelentés utal arra is, hogy „két évvel a törvény elfogadása után[9] a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) nem biztosított új műsorokat a nemzeti kisebbségek nyelvén. Továbbra sem ismeretes, milyen módon lesz rendezve azoknak a médiáknak a fenntartása, amelyek alapítói a nemzeti tanácsok”.[10]
A nemzeti kisebbségi jogok területén a Köztársasági Polgári Jogvédő 2016-ban 99 tárggyal foglalkozott. Ezek közül 95 a polgárok panasza volt, 4 esetben pedig a jogvédő saját kezdeményezésre járt el. Tavaly ezeknek a tárgyaknak a száma 16,8%-kal volt kevesebb, mint 2015-ben (amikor 119 tárgy ilyen tárgy volt), az összes tárgynak pedig mindössze az 1,58%-a volt.[11]
A 99 tárgy közül az ombudsman 61 ügyet fejezett be:[12]
|
A panaszok eredménye
|
Száma
|
Százaléka
|
|
Alaptalan panaszok
|
29
|
47,57%
|
|
Elvetett panaszok
|
23
|
37,71%
|
|
Tárgyak, amelyekben a rövidített eljárás során ajánlás készült
|
5
|
8,19%
|
|
A jogvédő közleményt adott ki
|
2
|
3,28%
|
|
A konkrét eljárás alapján hozott ajánlás
|
1
|
1,64%
|
|
A polgári jogvédő véleménye
|
1
|
1,64%
|
|
Összesen
|
61
|
100%
|
A jogvédő a nemzeti kisebbségek külön jogai csorbulásának ezt a 86 esetét vette nyilvántartásba:[13]
|
A jogsérelem fajtája
|
Száma
|
Százaléka
|
|
A romák külön jogai
|
43
|
50%
|
|
A nemzeti alapon történő megkülönböztetés tilalma
|
17
|
19,77%
|
|
A nemzeti kisebbség nyelv- és íráshasználati joga
|
10
|
11,63%
|
|
A közügyekben való egyenrangú részvétel
|
6
|
6,98%
|
|
Az anyanyelven való oktatás
|
4
|
4,65%
|
|
„Jogilag nem látható személy” panasza
|
1
|
1,16%
|
|
Anyanyelvi tájékoztatás
|
1
|
1,66%
|
|
A személynév közokiratba való beírásának joga
|
1
|
1,16%
|
|
A nemzeti tanács közvetlen választásának joga
|
1
|
1,16%
|
|
Egyéni nemzeti kisebbségi jog
|
1
|
1,16%
|
|
Anyanyelvi műalkotási jog
|
1
|
1,16%
|
|
Összesen
|
86
|
100%
|
A nemzeti kisebbségi jogok területéről a legtöbb panasz a helyi önkormányzatok (28,21%), a minisztériumok, valamint az intézmények és egyéb közszolgálatok (17,95-19,95%), közvállatok és más szervek (11,97-11,97%) munkájával kapcsolatban érkezett. A többi panasz a köztársasági ügynökségek, igazgatóságok, alapok és az igazságügyi szervek (3,42-3,42%), a legmagasabb köztársasági szervek (1,71) és a nemzeti tanácsok (0,85%) munkájára vonatkozott.[14]
Az adatok és a gyakorlat alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a polgári jogvédőknek Szerbia jogrendjében többnyire a kirakatszerv szerep jutott.
A legnagyobb probléma az ombudsman-jelentésekkel kapcsolatban talán mégiscsak az, hogy a két képviselőház általában csak tudomásul veszi/elfogadja, de nem nyit róluk érdemi vitát, és intézkedéseket sem foganatosít a felmerült problémák megoldása/rendezése érdekében. A szerb parlament például a köztársasági ombudsman 2014. és 2015. évi jelentését még csak napirendre sem tűzte.[15]
A 2016. évben a köztársasági (89 foglalkoztatott?!)[16] 154.621.240,66 dinárjába került az adófizetőknek.[17]
A köztársasági jogvédő tavalyi jelentése 375, a 2015. évi pedig 336 oldal terjedelmű,[18] aminek az anyagi vonzatairól is el kellene gondolkozni. Jelentései cirill és latin betűvel is olvashatók, és több nyelven – időnkét magyarul is – íródtak.[19]
A költségeket is figyelembe véve, mielőbb módosítani kellene a polgári jogvédők illetékességi körét, ami magába foglalja az ajánlások alkalmazásának a kötelezővé tételét, és a szankcionálást is. Ehhez azonban politikai akaratra is szükség lenne.
Újvidék, 2017. március 28.
BOZÓKI Antal
