Én elmegyek szavazni, NEM a hatos számot karikázom be, kiválasztok egy normálisabb jelöltet
A vezető garnitúrák célja mindig az volt, hogy minél kevesebb polgár szavazzon. Ez ma sincs másképp. A hatalmat gyakorló „elemnek” sokkal több pénze van, mint másoknak, ennélfogva könnyebben építi ki a biztos szavazóbázisát, a lefizetett pártkatonaságát és vezeti félre a naiv polgárokat a bekebelezett médiáján keresztül.
A többieknek nincsenek tuti szavazóik. Változás csak akkor következhet be, ha sok polgár járul az urnák elé.
Tisztában vagyok azzal, hogy a mai diktatórikus szerb rendszerben kicsi az esély, hogy az önkényuralkodó megbukjon. Ez azonban mégsem teljesen lehetetlen. Amíg leghalványabb elméleti esély is létezik, próbálkozni kell. Ez az én véleményem.
Vasárnap elmegyek szavazni. Nem a hatos számot karikázom be. Nem szavazok Vučićra, de Šešeljre, Parovićra és Čanakra sem. A többiek közül választok ki valakit. Az utolsó pillanatban. A szavazólapom érvényes lesz. Nem rajzolok és nem firkálok rá semmit. Csak egy számot karikázok be. Most az a legfontosabb, hogy Vučić ne győzzön az első fordulóban. Ahhoz minél nagyobb választási részvételre és minél több normális szavazóra van szükség.
Miért osztottam meg mindezt Önökkel?
Én a szülőföldömön maradok, attól függetlenül, ki lesz a „vezér”. Itt fogok élni és meghalni. Ebből kifolyólag nem szeretném, ha Vučić és Pásztor befolyásolná a mindennapjaim. (Ők ketten összenőttek; ha Vučić megbukik, nagy valószínűség szerint Pásztor sem tartja meg sokáig a mostani pozícióját). Rossz és káros politikusoknak tartom őket, akik nem szeretik a saját népüket, csak saját magukat és a szűk érdekkörüket.
Örülnék, ha eltünnének az életemből. Ezért szavazok ellenük.
Ön hogyan cselekszik?
F. F.
