Zombor: Kellene-e valakinek még a Dunatáj?

Facebook-képes, kétmondatos tájékoztatás. Ez az, amit a nyugat-bácskai magyarság kíván!?

Néhány nappal az után fogant meg bennem néhány gondolat, miután a jelenlegi nyugat-bácskai magyar internetes média(párt)felületen (megnevezni sem szeretném) megjelent egy „tartalmas” cikk szülőfalumról. Íme a cikk, kérem tessék jól megnézni, elolvasni!

Igen a tudósítás egy mondat, nagybetűvel szedve, vastagítva, néhány képpel megtűzdelve, lehetne akár egy Facebookos bejegyzés is, mindenképp hasonló stílusú.

Egy kis történelem azoknak, akik nem tudják, hogy is nézett ki a magyar írott sajtó Zombor környékén, másoknak kis ismétlés nem árt.

A Dunatájat 1970-ben alapították, majd 1993-as megszűnését követően néhány nappal a 1999-es bombázásokat megelőzően indult újra, három újságíróval, önálló lapkiadó intézménnyel, mely akkor még községi alapítású.

Márciusi indulást követően néhány napra a NATO bombázások kezdődtek, mint minden akkori szerbiai sajtótermék fő híre, itt is a bombázások voltak, majd a hetven egynéhány napot követően az újjászületett Dunatáj elkezdte az igazi működését, misszióját, amiért is újraindult a Zombor környéki magyarság anyanyelvű tájékoztatása. Nem kell elfelejteni, ahogy annó a miloševići diktatúra alatt 1993-ban szűnt meg a Dunatáj, mint a Magyar Szó szerdai melléklete.

Miért is vettem a bátorságot, mint nyugat-bácskai magyar fiatal ezzel a témával foglalkozzam, esetleg nagyító alá vegyem a mai Zombor környéki magyar médiát, ha van egyáltalán?

Akkor, 1999-ben mint magyar középiskolás Zomborban nagy örömmel fogadtam, fogadtuk a családomban a Dunatáj hetilapot, hisz édesapám emlékezett a zombori hetilapra, sőt a Dunatáj focikupára is!

Nem kell elfelejteni, hogy mi is előzte meg a Dunatáj hetilap újraindulását: 1996-ban itt Zomborban az ellenzék vette át a város vezetését, s ez volt egy koalíciós megállapodás, kompromisszum a helyi többségi nemzettel. Ha szerény keretek között is, de újraindulhatott, akkor még reménykedve abban, hogy megdől a diktatúra, ami majd másfél év után meg is történt, s mindenki örült a Dunatáj meglétének, reménykedett a bővítésben.

A terv mindenképp egy községközi magyar nyelvű tájékoztatás lett volna, Kúla, Apatin és Hódság községek bevonásával, a politikai propaganda igérgetésen túl egyik községi hatalomban sem volt politikai akarat ennek a projektumnak a megvalósításában.

Jött a 2004-es év, ekkor már halott a rendszerváltó miniszterelnök, megváltoztatták a községi választási rendszert, s megjelent egy újabb politikai érdekképviselet (VMSZ) a zombori képviselőházban. Viszont ez nem hozott semmi előrelépést az magyar nyelvű tájékoztatás terén, az új magyar érdekszervezet teljesen más tervvel – mostmár látjuk milyennel – jelent meg. A nagy Magyar Koalíció periódusában, 2008-2012, melybe teljes belátásom volt akkor, esze ágában se volt semmiféle harc a minőségi magyar média megmaradásáért, nem beszélve a fejlesztéséről. Csupán egyének politikai vagy inkább megélhetési politikusok saját kis pecsenyéjének a szép pirosra sütése volt a cél, csupán politikai poénok szerzése, ahogyan is szocializálódik a szerbiai magyar politikus.

A  Magyar Koalíció másik fele, aki a Dunatáj újramegálmodója volt és megvalósítója, kelepcébe került, az akkori demokrata vezetésű városi hatalom lenyomta a magyar közösség torkán és a másik magyar érdekszervezet torkán is a békát, és kivette a városi költségvetésből a Dunatáj LKI biztos finanszírozását, ami ha jól emlékszem elenyésző volt (3.000.000 din). Azzal a körítéssel, hogy ez nem is jó, hanem csodálatos, kivenni kölségvetési tételből és pályáztatás útján finanszírozni a hetilap kiadasát. Mit is lehetne erre mondani? Hova lett a józan paraszti ész?

Jöttek a 2012-es választások, amit követően a VMDK kimaradt a hatalomból, akkor a VMSZ támogatta a demokrata vezetésű hatalmat, s jött a 2014-es hatalomváltás: haladó többségűvé vált a városi hatalom s továbbra is hatalmon maradt a VMSZ. Időközben nyugdíjas lett a főszerkesztő, új megbízott főszerkesztő vette át a lapot.

Változott a lap, a szerkesztéspolitika. S néhány hónapra rá a Dunatáj megjelent a világhálón, remélve a hírportállá való transzformációt, aminek talán még ma is van létjogosultsága.

A fejlődés elmaradt, sőt elérkezett az, amit a nyugat-bácskai magyarság nem gondolt: elengedték a Dunatáj Lapkiadó Intézményt, vagy definiáljam konkrétabban: megfojtották.

Miért is osztottam meg Önökkel e történetet?

A válasz lehet egyszerűbbnek tűnik, mint gondolnánk, megjelent egy nyugat-bácskai magyar hírportál, melyet talán azok a kivégzők a Dunatáj helyébe szántak. A pártportálon, melyet senki sem tagadhat, hogy az, egy értelmes elemző cikk sem jelent meg. Csupa Kiskegyed-stílusú képriportok, blogbejegyzés. Helyesírási hibákkal teli pártportál!

Költői a kérdés, de Valakiknek épp az a célja, hogy egy hatodrendű párt-blog végezze a nyugat-bácskai magyarok informálását. A fent csatolt kép is arról árulkodik, a meg nem nevezett újágíró(nő?) eltévesztette a bácsgyulafalvi iskola nevét, magyaros akart lenni, s nem több mint egy egy mondatos tudósítást sikerült összehoznia, azt is némi helyesírási hibával! Minden elismerésem a zombori magyar internetes médiafelületnek!

Keszég Kornél