Jézus Szentséges Szíve
A pünkösd utáni második vasárnapot, Úrnap nyolcadát követő pénteken van Jézus Szentséges Szívének ünnepe.
Jézus Szíve tiszteletének szelleme és tartalma oly régi, mint maga az Egyház. Bár az ókorban és a középkorban többen is voltak, akik Jézus Szívét tisztelték, mégis a Szentséges Szív nyilvános kultusza az újkoré. Eudes Szent János és különösen Szalézi Szent Ferenc voltak ennek az ünnepnek – bár öntudatlanul – első útkészítői. Szalézi Szent Ferenc alapította a vizitációs rendet, címerként pedig töviskoronával körülvett szívet adott a rendnek, amely szív felett kereszt volt.
Ennek a rendnek volt a tagja Alacoque Szent Margit a Paray-le-Monial kolostorban, ahol 1675. június 16-án az Úr Jézus megjelent Szent Margitnak, megmutatta neki lángoló Szívét a töviskoronával és kereszttel, és megkívánta tőle, hasson oda, hogy az Úrnap nyolcadát követő pénteket az Egyház szentelje e Szívnek az ellene elkövetett bűnökért.
XIII. Kelemen pápa az ünnepet jóváhagyta (1765), IX. Pius az egész Egyházba bevezette (1856) és XIII. Leó elsőrendű ünneppé emelte (1889), XI. Pius pápa külön miseszöveget rendelt el erre az ünnepre (1929).
Az ünnep tárgya Krisztusnak az isteni természettel egyesült emberi szíve, mint a megváltói végtelen szeretetnek és összes erényeknek székhelye, célja pedig a Szentséges Szív iránti szeretet felfokozása és különösen az Oltáriszentség ellen elkövetett bűnök kiengesztelése.
