Gyorsabban elválhatunk, ha elfogadják a kezdeményezést
Tavaly 9046 házaspár döntött úgy, hogy nem folytatja tovább a közös életét, elválnak. És ki tudja, hányan vannak, akik nem váltak el, de már nem élnek együtt, és hányan, akik össze sem házasodtak, gyerekük született, és már szintén külön utakon járnak… Mintha divat lenne a válás.
Bezzeg az én időmben, minden osztálytársamnak együtt éltek a szülei! Jóban, rosszban! A gyerekemnek már a szeme sem rebben, ha közli, hogy újabb válás történt. Elvált a legjobb barátja apja és anyja, a szomszéd kisfiúé, a néptáncos párjáé. Már az a furcsa, ha valaki nem csonka családban él, nem „mozaik” gyerek. A környezetemben is volt már minden, megegyezéses különköltözés, ha lehet mondani, kulturált válás, de volt ajtócsapkodásos, egyesekhez még rendőrt is kellett hívni.
Mások az értékrendek. Könnyebben adjuk fel, a tolerancia a béka feneke alá süllyedt. Jön a harmadik, a kapuzárási pánik, és a pénztelenség is kikészíti az embereket.
A legújabb hírek szerint azt kérik a közjegyzők, hogy a megegyezéses válásokat ők intézhessék. Gyorsabbá és olcsóbbá válik így. Nem kell a bíróságon időpontra várni. Nem kell ügyvéd. Az Igazságügyi Minisztériumhoz fordulnak e javaslatukkal, mivel a törvényen is változtatni kell. Ha elfogadják kérésüket, seperc alatt megejthető lesz a válás. Természetesen, csak abban az esetben, ha közös megegyezéssel történik. Ha a házastársak megegyeznek a vagyonfelosztásról, a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlásáról, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról, a gyermektartás fizetéséről. Nem kell a csemetéket a szociális központba bevinni, ahol kérdezgetnék őket, hogy kivel is szeretnének maradni.
Miért van manapság ennyi válás? Régen társadalmilag sem volt elfogadott. Ma már kevés a holtomiglan-holtodiglan. Könnyen feladjuk. Eldobható világban élünk. Ami elromlik, azt eldobjuk, ahelyett, hogy megjavítanánk.
