Nyílt levél Johannes Hahnnak, az Európai Unió Jószomszédsági és Bővítési Biztosának
Tisztelt Hahn Úr!
Két dolog is arra késztetett, hogy levelet írjunk Önnek:
Az egyik az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)), pontosabban annak 26. és 27. pontja (A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme), a másik pedig Szerbiának a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetéhez való viszonyulásában észlelt kedvezőtlen jelek.
Az EP Állásfoglalásával és annak alapjául szolgáló, David McAllister EP-képviselő 2016-os szerbiai országjelentésével kapcsolatban sérelmezzük, hogy annak elkészítésében és későbbi megvitatásában a délvidéki/vajdasági magyar civil szerveztek és az ellenzékben lévő magyar politikai pártok nem ve(he)ttek részt. Így történhetett meg, hogy a jelentés és az Állásfoglalás nem tükrözik az itteni magyar, de más kisebbségek tényleges helyzetét sem.
Nekünk nem „jól megfogalmazott és kiegyensúlyozott jelentésre” van szükségünk, ahogyan Deli Andor (PPE) képviselő mondta a parlamenti vitában, hanem olyan jelentésre (és állásfoglalásra), amely hűen, tényszerűen kifejezi a nemzeti kisebbségi közösségek, köztük a délvidéki őshonos magyar közösség valós helyzetét és jogainak gyakorlati érvényesülését.
McAllister képviselő úr jelentése és az EP Állásfoglalása e tekintetben, sajnos, nem tesz eleget ennek az elvárásnak.
Tisztelt Biztos Úr!
Felhívjuk figyelmét az EP Állásfoglalás 26. pontjának néhány hiányosságára:
– az EP által „üdvözölt”, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési tervbe – a figyelemfelhívások és rámutatások ellenére – a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek által megfogalmazott, az itteni magyarság státusát rendezni hivatott kérdések közül úgyszólván egyik sem került be. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) ezt a dokumentumot nem fogadta el, még csak meg sem vitatta.
(Bizonyára Önnek is tudomása van arról, hogy a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) „nem értet egyet és élesen tiltakozott” a szerb kormány döntése ellen, amellyel – a 2016. március 3-i ülésén – „nem teljes és nem legitim kisebbségi cselekvési tervet fogadott el”. A szlovákok sérelmezik, a hogy a Szerb Haladó Párt/SNS Antalfalván/Kovačicán leváltotta a helyi szlovák tisztségviselőket, ami „etnikai leszámolás” jelleget kapott,” stb.);
– egyetlen szóval nem említi a szerbiai nemzeti kisebbségek önkormányzatiságának biztosítását, a délvidéki/őshonos magyar közösség alapvető követelésének, a területi és a személyi autonómiának, valamint jogainak teljes körű megvalósítását. Ezek a követelések először már 1992. április 25-én, majd legutóbb 2012. szeptember 27-én fogalmazódtak meg, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 2017. június 25-i Óbecsén megtartott Kongresszusa pedig a zárónyilatkozatában időszerűsítette. Ezért ezeket lehetetlen megkerülni!;
– a kultúra szót sem lehet megtalálni a szövegben, ami eléggé furcsa, mivel a kultúra fejlesztésének külön jelentősége van a nemzeti önazonosság megőrzésében;
– tartalmazza ugyan a közigazgatásban való „megfelelő képviseletre” vonatkozó felhívást, de ez nem elég, mivel eltérő szubjektív értelmezésre ad lehetőséget, ezért a helyes kifejezés a „részarányos képviselet” biztosítására való felhívás lenne;
– nem csak az állami szervekben, ahogyan az állásfoglalás fogalmaz, hanem az élet minden területén alkalmazni kellene a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatását;
– nem ad feletet arra sem, hogy mi van/lesz a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben (és nem csak a parlamentekben) való arányos részvételével, illetve annak biztosításával, holott ez is európai norma;
– az Állásfoglalásból ugyancsak kimaradt az ezen a téren két legfontosabb törvény, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosításának meggyorsítására irányuló felhívás, mivel ez már néhány éve késik, ami ellehetetleníti a nemzeti tanácsok munkáját;
– nincsen benne szó az asszimilációt serkentő folyamatok leállításáról (pld. Ada, Zenta, Magyarkanizsa – Bácska) az Észak-bánáti szerb többségű közigazgatási körzetből az Észak-bácskai magyar többségű körzethez való visszacsatolásáról, illetve az EU-ból – a readmisszió által – érkező, első sorban romák magyar falvakba, községekbe való betelepítéséről), ami változtatja nemcsak a térség nemzeti összetételét, de etnikai alapú viszályokhoz is vezet; a migránsoknak a magyar településekre való kihelyezését sem említi, holott a kisebbségek által lakott települések etnikai arányának szándékos megváltoztatásáról van szó);
– az Állásfoglalásban nincsen szó arról sem, hogy a kárpótlás és a vagyon-visszaszármaztatás a történelmi egyházak esetében nem történt meg, és hogy a fizikai és jogi személyek esetében is hiányos, pedig ez igencsak érzékenyen érinti a magyar közösséget (is).
Tisztelt Biztos Úr!
Az Állásfoglalás 27. pontjában az áll, hogy „a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára”. Ez azonban csak de iure, vagyis csak a jogi normák szintjén – a nemzetközi normákhoz való igazodási kötelezettség és többnyire a (még meglévő) szerzett jogok szintjén mondható. Egyébként is, itt nem csak „védelemről” van szó, hanem a nemzeti kisebbségi közösségek kollektív és a tagjai egyéni jogainak teljes körű biztosításáról, ami a gyakorlatban, sajnos, messze elmarad a jogszabályok által biztosítottaktól.
Ezzel kapcsolatban szeretném ugyancsak felhívni a szíves figyelmét arra, hogy a 2016. június 20-án megalakult, a Szerb Haladó Párt (SNS) vezette tartományi kormány ideje alatt:
– „Drasztikusan lecsökkent a művelődési rendezvények részfinanszírozására előirányzott pénzösszeg. Színházi, zenei és filmfesztiválok, könyvtárak és könyvkiadók is megsínylették a tartományi támogatás csökkenését vagy adott esetben teljes elmaradását;”
– A tartományi kasszából többé nem támogatják az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékének Kontextus-műhelyét, a tartomány egyetlen magyar nyelvű és vonatkozású projektumát.
– 2016. szeptember 1-jén a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban végrehajtott „ésszerűsítés” során a 41 alkalmazott közül tízen felmondólevelet kaptak. A menesztettek fele magyar nemzetiségű.
– A vajdasági kormány 2016. december 14-i ülésén leváltották a Vajdasági Múzeum igazgatói tisztségéről dr. Ózer Ágnest. A leváltását meg se indokolták.
– „A tartományi adminisztráció tavaly tíz százalékkal csökkentette a kisebbségi médiumok támogatási összegét”, és „nincs hajlandóság a korábbi támogatáscsökkentés feloldására”.
– Az Újvidéki Felsőbíróság 2017. április 13-án elutasította a felperes Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) keresetét arra vonatkozóan, hogy az újvidéki Jogtudományi Kar a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé az anyanyelvű felvételizést a magyar diákoknak. Az ítélet indoklásában (egyebek között) az áll, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy diszkrimináció érte volna a magyar anyanyelvű felvételezőket”, miközben – a hatályos jogszabályok értelmében – biztosítani kellene a hivatalos kisebbségi nyelvű felvételizést;
– A Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság 2017. május 24-én értesítette a Tanyaszínházat, amely idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját, hogy nem támogatja a Moliére által írt Képzelt beteg című előadást, amellyel körbe járja majd Vajdaságot.
– Az Oktatási Minisztérium döntése alapján a 2017/18-as tanévben 10 magyar nyelven oktató középiskolai szakot szüntet meg, mivel szerinte „nem ésszerű működtetni és fenntartani azokat”.
– Egyes nemzeti közösségek esetében „megrekedt a tankönyvek nyomtatása”.
– Tartományi Képviselőház, a 2017. június 16-án olyan határozatot hozott, miszerint „a tartományi hivatalos lapot általános, külön és hirdetések részre bontják, amiből csak az általános részt fogják kiadni a nemzeti közösségek nyelvén”. Ez egyértelműen a nemzeti kisebbségi nyelvek sokéves egyenrangú használatának megsértését jelenti;
– A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2016-ban a tartományi kormánytól összesen 23,5 millió dinár támogatást kapott, ami kétmillióval kevesebb, mint 2015-ben.
– A nemzetközi és a szerbiai jogszabályok ellenére tovább folytatódik – külföldi és szerbiai támogatással a Délvidék/Vajdaság lakossága etnikai összetételének a megváltoztatása – az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye (ETS No. 157) 16. cikkével ellentétben.
– Néhány magyarlakta településen jelentősen megromlott a közbiztonság, ami aggályokat kelt a jogbiztonság és a jogállamiság érvényesülése szempontjából és etnikai viszályokhoz is vezethet, ezért ezek a helységek külön odafigyelést igényelnek:
Ada községben az utóbbi években nagymértékben megszaporodtak a betörések, az erőszakos bűnesetek. A községhez tartozó Moholon (2017.) „május 27-én, szombat este arra léptünk ki a barátommal egy szórakozóhelyről, hogy négy roma a hajánál fogva rángat egy húsz év körüli magyar lányt. Erre reagálva kiszabadítottuk a lányt, aminek az lett a következménye, hogy összeszaladt pillanatok alatt tizenhat roma ajkú, amelyből kilenc engem kezdett el rugdosni, a többit pedig a barátom próbálta távol tartani, amíg a rendőrök ki nem értek. Na és, amikor kiértek azt láttuk, hogy jóformán, mint rokon a rokont üdvözlik egymást. Se mentőt nem hívtak, azt is én kérdeztem meg, hogy most nekem kell mentőt hívnom, vagy mi lesz. Erre reagálva szóltak a mentőknek” – írta le a vele történteket Németh Gábor.
A romló közállapotokat mutatja a következő eset is, amely Kishegyesen történt az év elején. A település egyik szórakozóhelyén néhány helyi magyarra rátámadt egy vélhetően koszovói származású fiatal férfi, trágár szavakkal illette őket, és a családjuk kiirtásával fenyegetőzött. Az incidens kiváltó oka szinte sablonszerűen „drámai” volt: állítólag ránéztek! – írja a DélHír portál.
Szabadka közbiztonsága már régóta „katasztrofális méreteket öltött”, s ez a helyzet az utóbbi időben csak méginkább romlani látszik. Egyes városrészekben kifejezetten veszélyes végigsétálni. „A támadók annyira magabiztosak, hogy akár fényes nappal, arcuk elfedése nélkül is „dolgoznak”. Erre példa egy idős nő, akitől teljes nyugdíját elrabolták. A Gradsubotica.co.rs. portál állítása szerint, az áldozat néhány nappal később elhunyt, valószínűleg nem tudta kiheverni az őt ért súlyos csapást. Eközben a város „haladó rendőrsége hallgat”, mint a többi említett esetben is.
Tisztelt Hahn Úr!
Az elmondottakból látszik, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogok és az EP Állásfoglalásainak érvényesülése nem kedvező irányba halad. Erre utalt Meho Omerović, az emberi- és nemzeti kisebbségi jogok, valamint nemek egyenlőségével foglalkozó szerb képviselőházi bizottság elnökének nyilatkozata is.
Anna Brnabić új szerb kormányfő megválasztáskor mondott expozéjában „elkerülte az alapvető jogok, a jog uralma és a törvény előtti egyenlőség említését”. A nemzeti kisebbségek pedig – sajtójelentések szerint – említésre sem kerültek az expozéban. Mindez arra utal, hogy az országnak nincsen kinyilvánított nemzeti kisebbségpolitikája.
Javasoljuk, hogy a következő EP országjelentés nagyobb körültekintéssel és a nemzeti közösségek szervezeteinek tevékeny részvételével készüljön. Különösen fontos lenne az eddig álláspontok gyakorlati alkalmazásának megfigyelése, ellenőrzése a terepen. Csak ez segítheti elő az EP Szerbia felzárkózását, a gyakorlatnak a jogszabályokhoz és az európai mércékhez való nagyobb mértékű igazítását, a nemzeti kisebbségi közösségek kollektív és a tagjai egyéni jogainak teljes körű biztosítását az országban.
Végezetül, jó egészséget és hasznos munkát kívánunk Önnek!
Újvidék–Óbecse, 2017. július 3.
Tisztelettel:
Mgr. Bozóki Antal, nyugalmazott ügyvéd, az Árgus elnöke
Tari István, író, a Magyar Nemzeti Tanács tagja
