Nem ért véget az éjjel! – Beszélgetés a magyar labdarúgó válogatott szurkolói csoportjának vezéralakjával

A DélHírnek adott interjút a magyar nemzeti labdarúgó válogatott legnagyobb szurkolói csoportjának az egyik vezéralakja, aki egyben a nemrégiben megnyílt TrollFoci kocsmának, a Ziccer Sportpubnak is a vezetője. A beszélgetés során szóba került a magyar szurkolói társadalom helyzete és jövője, valamint a határon túli magyarokkal való kapcsolat is.

– Beszéljünk arról, hogy hogyan is állnak jelenleg a magyar szurkolói csoportok, mennyire szervezett a szurkolás akár csapat vagy válogatott szinten? Vagy kérdezhetném azt is, hogy véget ért-e már a éjjel?

 Az éjjel soha nem érhet véget –  ezt még most is így gondoljuk, az EB-vel nem múlt el, meg az andorrai vereséggel sem. Nagyon sajnálja mindenki, hogy ez megtörténhetett, de hiszünk abban, hogy ez a lelátón nem fog nagyban rontani a hangulaton a szurkolói csoportoknál. A helyzetünkről szólva: fiatalok kellenek, de hál’Istennek jönnek is szép számmal, és csinálják is a gyerekek. Mindenki szurkol, mindenki nemzeti érzelmű és nem csak azért vannak ott a lelátón, hogy aztán a Facebookon megoszthassák, hogy ott voltak és begyújtottak egy pirót és ezzel profilképet csináltak, hanem a fiatalok is szeretetből és szívből drukkolnak a nemzeti válogatottnak. Ez a vérfrissítés sajnos leginkább csak a válogatottra igaz, klub szinten egyre jobban öregedik el a magyar szurkolói társadalom. Épp ezért is kellene nagyon az utánpótlás, de szerintem a lehetőségeinkhez képest  jó úton haladunk.  A lelátókon létező gondok és feszültségek is inkább klubszinten jellemzőek. Ugye a Fradi nem jár be, Újpesten is vannak problémák, illetve nagyon sok másik tábornál is,  de reméljük, hogy pozitív irányba fog fordulni ez is. Válogatott szintjén azonban elmondható, hogy mi jelenleg elégedettek vagyunk a háttérrel.

Európai palettán, hogy áll a magyar lelátói kultúra?

Az én véleményem az, hogy a magyar válogatott szurkolói a top 3-ban vannak, ha  a lehetőségeinkkel arányosan nézzük az aktuális helyzetünket. Persze létszámban az angolok vagy más nagy foci múlttal rendelkező népeknél mindig többen lesznek, ez a népesség számából is adódik, de a hasonló lehetőségekkel és adottságokkal rendelkező európai országok közül talán egyedül csak a bosnyákok és az albánok azok, akik a közelünkben vannak válogatott szinten.

A klubcsapatok esetében azonban nem igazán tudok semmit sem mondani, hiszen sajnos nincsen megmérettetés. Mert, ha mondjuk játszik egy csapat Izraelben, oda nem tud elutazni 200 Kispesti meg Vasas szurkoló. A Fradinál meg nem tudnak bejutni, mert amikor például Kisinyov előtt 20 kilométerrel visszafordítják a 4 nagy autóbusznyi szurkolót, úgy hogy a rendőrséggel meg van beszélve, az ottani klub vezetéssel megvan  beszélve, de végül egy Kubatov odaszól, hogy vissza kell fordulnunk és rá erőlteti az akaratát más csapatokra, akkor sajnos nincs megmérettetés, nem tudjuk megnézni magunkat sem. Épp ezért igazából én még elképzelni sem tudom, hogy hogyan áll a magyar szurkolói társadalom klub szinten Európában.

Ellenben a válogatottról tudom, hogy jól. Háromezren voltunk Portugáliában, Andorrába elmentek 800-an, míg az EB-n ott vonultunk Marseille-ben 30 ezren. Ez csodálatos és még az andorrai vereség után is készülünk Svájcba nagyon sokan, én úgy tudom, hogy több ezres létszámmal fogunk ki utazni. Annak ellenére is, hogy már csak az lesz a meccs tétje, hogy a negyedik vagy az ötödik helyen végzünk a csoportunkban. Reméljük, hogy jövőre lesz egy jó EB sorozatunk, amiben ugye itthon is fognak két meccset játszani. Reméljük, hogy kijutunk, nagyon bízunk a srácokban, hogy össze kapják magukat és elég pofon volt az nekik, amit Andorrában kaptak.  Biztos nagyon rosszul esett nekik az, hogy levetettük velük a mezeket,  de egyedül talán a Dzsudzsákot tudjuk sajnálni minimális szinten, legalábbis én biztosan,  a többi játékossal szemben viszont jogosnak éreztem a reakciókat.

– Bizony, nem mindegy hogy Kis Grófó vagy Thompson szól egy öltözőben…

Jó, hát tudjuk, hogy a játékosok más közegből jönnek, meg más közegben vannak, mint mi  szurkolók. De ez nem lehet kifogás a szívtelen játékra.

– Beszéljünk egy kicsit a Zicceről is, mit kell tudni róla? Kinek az ötlete volt, mikor nyílt, kik járnak ide?

A Ziccer a TrollFocinak a hivatalos kocsmája, amit április közepén nyitottunk ki, azzal a céllal, hogy a TrollFoci közönségének legyen egy sportbárja, ahol tudnak találkozni, beszélgetni, tudnak közösen meccseket nézni, szurkolni. Mindenféle mérkőzésekre nyitottak vagyunk,  vannak angol nyelvű tudósítások is akár a külföldieknek, mivel a helység budapesti elhelyezkedése miatt sokan betérnek, de például nemrég szereztünk be egy lengyel sport adóhoz is parabolát, így tudjuk majd közvetíteni a Ekstraklasa mérkőzéseit is. Ezen kívül az NFL-t , darts-ot, box-ot, szóval minden nagyobb sportágat meg lehet nálunk nézni. A magyar válogatott szurkolói természetesen nagyon sokat járnak ide hozzánk és minden meccs előtt itt szoktunk alapozni is, illetve a meccs után ide érkezünk.

– Akkor végül is ez egy törzshelye lett a magyar válogatott  szurkolói kemény magjának?

Igen, ezt el lehet mondani és ebben az a szép, hogy járnak ide Újpestről, de ugyanúgy Fradisták is, Diósgyőriek vagy bármilyen más csapat szurkolói és soha semmilyen probléma nem adódott még ebből.  Van egy matrica falunk is itt a bejáratnál, ott is lehet látni, hogy mennyi csapat szurkolója fordult meg már nálunk.

– Nah, és „tipszmikszelni” lehet nálatok? 

Még nem, de már tervben van, hogy legyen egy sarok erre is. Igazából zömében szurkolók járnak ide és mi ennek nagyon örülünk. Megpróbáltunk baráti árakat is találni, a környékhez képest, elmondható, hogy igen alacsony árakkal dolgozunk. De különböző kisebb kocsmai vetélkedőket  is szervezünk épp a legutóbb volt darts verseny vagy épp sörpong és hasonlók.

– Délvidéken eddig egy magyar fociakadémia működött, de nemsokára nyílik a második is,  illetve az erdélyihez és a felvidékihez hasonlóan van egy Délvidéki Labdarúgó Válogatottunk is, ám a szurkolói kultúra sajnos még nem annyira elterjedt, mint más határon túli területeken.  Mit üzennél a délvidéki magyar szurkolói társadalomnak?

Elsősorban azt, hogy kitartás! Minden határon túli területen, legyen az Dunaszerdahely, Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda óriási dolog, hogy összetartanak és együtt szurkolnak a magyarok és óriási értéknek tartom, hogy a szurkolásnak óriási nemzet megtartó ereje is van.  Sőt, beszédes az is, hogy egy DAC-Slovan-ra jóval többen ki járnak, mint akár a Grupamába.

Nagyon remélem, hogy Felvidék és Erdély után a közeljövőben lesz arra is alkalom, hogy ellátogatunk Délvidékre is egy szerb első osztályú mérkőzésre, ahol magyar csapatnak, magyar drukkerekkel szurkolhatunk majd együtt.