Egy belgrádi újságíró megerősítette azt, amiről írtunk: „Vučić öccse megcélozta Vajdaságot; Szabadkán is próbálkozott”
Mint ismeretes, az elmúlt hetekben több ízben cikkeztünk a Délvidéken terjedő híresztelésekről, amelyek nagyjából megegyeztek a forrásainktól kapott információkkal.
Ezek arról szólnak, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök öccse, Andrej üzleti (?) hálózatát és befolyását Délvidékre szeretné kiterjeszteni. Konkrét példákkal is szolgáltunk.
Milovan Brkić ismert szerb újságíró, a Tabloid folyóirat főszerkesztője, aki hosszú pályafutása során számos ellenzéki lapban – a szlovén Mladinától kezdve, a belgrádi Danason keresztül a zágrábi Poletig – publikált, és akit eddig több mint hétszázszor (!) perelték be, de csak egy pert bukott el, mégpedig Milošević fia ellen, gyakorlatilag megerősítette a szavainkat.
A Balkan.info You Tube-csatorna Interjú c. műsorában azt nyilatkozta, hogy a szerb elnök úgymond átadta öccsének Vajdaságot, ahol „jókat lehet üzletelni”. A „Csákány-ügyre” is kitért. Elmondta azt, amiről a portálunk korábban írt, konkrétan, hogy Andrej Vučić felkeresett „egy szabadkai üzletembert”, aki nem volt hajlandó eladni neki a vendéglátóipari egységét. Andrej nyomást gyakorolt rá, majd az üzletember felhívta Orbán Viktort. A magyar miniszterelnök szólt Aleksandar Vučićnak, aki végül megfékezte az öccsét.
Ez teljes mértékben megegyezik azzal, amiről írtunk. Az egyetlen eltérés: Brkić úgy tudja, csak egy kávézó képezte a vita/botrány tárgyát, amelynek reális ára ötmillió euró, Andrej pedig egymillióért akarta megkaparintani. A mi információink (és a terjedő pletyka) szerint a szerb elnök öccse 30 millióért akarta megvásárolni Csákány Lajos összes objektumát.
A többi stimmel, a lényeg változatlan.
Brkić meghökkentő interjújában más, rendkívül súlyos vádakkal is illete a szerb kormányt. Egyebek között azt állította, hogy DNS-vizsgálat útján bebizonyosodott, Aleksandar Vučić vér szerinti apja egy Fahri Musliu nevű albán újságíró. Továbbá kitért a kormánytagok politikai baklövéseire, állítólagos szexuális devianciáira, nagyszabású narkó- és egyéb bizniszeire, Vulin „kábítószer-függőségére” stb.
Könnyen elképzelhető, hogy Brkić sokat túloz (bár forrásként konkrét intézményeket, itt-ott személyeket is megjelölt). Ha azonban az állításainak csak öt százaléka igaz… az borzasztó lenne.
Az említett rész 07:59-nél kezdődik
(Fotó: ugostiteljstvo.com)
Kapcsolódó:
