Vučićék bomlasztják a legerősebb ellenzéki szervezetet? Megmarad-e Janković mozgalma? Mennyire érinti mindez a délvidéki magyarokat?
A Szabad Polgárok Mozgalmát, a pillanatnyilag legerősebb szerb ellenzéki politikai szervezetet három viszonylag markáns (és néhány kevésbé fontos) tag hagyta el.
Srđan Škoro újságíró és Dušan Teodorović akadémikus, akik két „intellektuális nagyágyúnak” számítanak, valamint Nikola Kojo színész, aki elsősorban a mozgalom arculatához kellett, elég hangosan, súlyos szavak kíséretében távoztak.
Škoro véleménye dióhéjban: Saša Janković elnök közönséges papucs, felesége kezeli a mozgalom pénzét és cenzúrázza a kádereket. Škoro megpróbálta felvilágosítani, de nem tudott vele szót érteni. Állítólag ezért lépett ki (és lépéséről nagy előszeretettel nyilatkozott a médiának).
A többiek is alaposan kiosztották az immár volt elnöküket.
Két lehetséges (logikusan hangzó) verzió: Janković elejétől kezdve „trójai faló” volt, Vučić által lefizetett káder, aki csőbe húzta a szerb liberális értelmiség zömét, amelynek homogenitása most, a belgrádi (és esetleg az előrehozott köztársasági) választások előtt megtörhet.
Vagy: a mozgalomból távozó egyének kaptak elutasíthatatlan ajánlatot Vučićtól, és cselekedetükkel ők tettek keresztbe a mozgalmuknak és az elnöküknek. Mert mindenkinek „megvan az ára”.
Rövidesen elválik, hogy az esetleges újabb „szakadárok” lavinája betemeti-e Jankovićot.
Vučićék számára a belgrádi valásztások életbevágóan fontosak. Ha ezeket elbukják, a haladó hajó léket kap.
Milošević hanyatlása is a belgrádi választások elvesztésével kezdődött. Ennek tudatában Vučićék várhatóan minden trükköt bevetnek, hogy ellehetetlenítsék, lenyomják, démonizálják, szétrágják a balliberális és a jobboldali ellenzéket egyaránt.
Dragan Đilas oligarchával, aki végül valószínűleg az ellenzék (már ami marad belőle) élére áll, Vučićnak nyilván kicsit nehezebb dolga lesz.
A délvidéki magyarságnak sajnos egy szerb párt vagy tömörülés sem felel meg. Minimálisak a köztük levő különbségek, főleg ami a nemzeti közösségünkhöz való viszonyulást illeti.
Ha azonban egyetértünk abban, hogy a haladó-szocialista-VMSZ-es hatalmi koalíció mégis az eddigi legkártékonyabb és legvisszatetszőbb, mindenképpen jó lenne, ha az ellenzék talpon maradna és felülkerekedne.
Számunkra igazi áttörést persze csak egy következetes, nemzeti érzelmű délvidéki magyar szervezet és az itteni magyarsággal (nem a VMSZ-szel és a köreivel) komolyan és fokozottan törődő, a területi autonómiánkért keményen küzdő anyaországi kormány hozhatná meg. Úgy fest, pillanatnyilag egyik sincs meg.
A képen: Maglaiék egyelőre kitartanak Janković mellett (fotó: szabadmagyarszo.com)
