Délvidéki mindennapok – Feledékeny határőr, dölyfös rendőr
Olvasónk osztotta meg portálunkkal azt a történetet, amely néhány hete történt meg vele és amely valójában bármelyikünkkel megtörténhetett volna.
Annak szereplőit mind ismerjük: a lassan és mégis figyelmetlenül dolgozó határőrt, a kivagyiságtól eltelített, ám segíteni semmiképpen sem hajlandó dölyfös rendőrt és a szabályokat betartani akaró, de mégis folyton hibáztatott átlagembert.
Érdekes és egyben szomorú dolog történt velem november végén – írja nekünk levelében Varnyú Dániel.
„Budapestről utaztunk párommal Óbecsére a legjobb barátom esküvőjére. Gondtalan utunk volt egészen a határig. Ott az ellenőrzéskor a magyar határőr elkérte a kocsi forgalmi könyvét is a többi okmánnyal együtt, majd csomagtartó ellenőrzést tartott és elvitte az okmányainkat. Visszaültem az autóba és vártam, hogy kihozza őket, ez rövidesen meg is történt. Jó utat kívánt, elköszöntünk. Jött a szerb oldal. Közben párom kezébe adtam a papírokat. Remélve, hogy mindegyik ott van. Ő ki is adta az útleveleket a szerb határőrnek, ahol szintén megtörténtek a rutin vizsgálatok. Folytattuk tehát utunkat hazafelé. Közben izgatottan beszélgettünk a lagziról. Hazaérve kérem a páromtól az útlevelet meg a forgalmit. Ő meglepődve néz rám, hogy az „nem nálad van?!”
Jól beijedtünk, hogy most mi is történt, elveszett?! Jó fél órát keresgettük mindenütt, autóban, zsebekben, táskában. De nem lett meg.” – meséli.
Dániel ekkor arra gondolt, hogy megpróbál minél szabályosabban eljárni és jelenti az esetet a belügyi szerveknek, gondolta ők majd segítségére lesznek, hát sajnos nagyot tévedett.
„Kétségbe esve rohanok be az óbecsei rendőr-kapitányságra, hogy jó volna ha valahogyan információt tudnának kérni, hogy a forgalmi merre lehet. Mire a jóféle rendőr elkezd velem üvöltözni, hogy mit képzelek én, meg, hogy ő abban nagyon szívesen tud segíteni, hogy egy jókora büntetést kiró rám. Mint mondta mást ő nem tehet, csak büntethet.
Közben tele pofával kacagott.
Teljesen elkeseredtem és nagyon dühös lettem, szó szerint megfordultam és elsiettem onnan. Be az autóba és nagy rizikót vállalva közöltem párommal, hogy irány a határ. Szerb oldalon is kérdezősködtünk, ott megnézték, de semmit sem találtunk, csak megintett a határőr, hogy máskor mindent ellenőrizzünk, hogy visszakaptunk-e. Átbaktattunk magyar kollégáikhoz, akik mikor erről kérdezgettem őket összenéztek, majd úgy tettek mintha a bódéba kutatnának utána, mire egy másik kollégájuk előhozta az okmányt.
Borítókép: illusztráció
