Európa csigája: Szerbia csak kullog a valamikor „csóró” országok után
A Világbankról kétségkívül sok mindent el lehetne mondani. Szépet aligha. Az alábbi értékelése azonban sajnos hihetőnek és reálisnak tűnik.
A hírhedt pénzintézmény állítása szerint ugyanis, ha a délkekelet-európai, illetve a nyugat-balkáni régió hat országának gazdasága olyan ütemben növekszik, mint az 1995-2015-ös időszakban, legalább hat évtizedre lesz szükségük, hogy elérjék a mai Európai Unió legtöbb országának színvonalát.
A Világbank jelentésében párhuzamot von a volt Jugoszlávia ex-tagállamai plusz Albánia és a következő országok között: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovákia.
Ez utóbbi országok 1989-ig, tehát a berlini fal lebontásáig rosszabb helyzetben voltak, mint a „jugók”. Azóta fordult a kocka.
A nyugat-balkáni államok csak 2015-ben érték utol a bolgárok, észtek, lettek, litvánok és szlovákok 1996-ban jegyzett átlagos életszínvonalát.
A fejlettebb európai országokról nem is beszélve.
Például 1995-ben egy nyugat-balkáni átlagpolgár életszínvonala mindössze 17 százalék volt a német átlagpolgáréhoz képest. Az azt követő tíz évben helyenként és időnként sikerült elérni a 27 százalékot, de talán mondani sem kell, hogy az is mennyire siralmas.
(Szlovéniában és Horvátországban persze valamivel jobb a szituáció.)
A Világbank megítélése szerint Szerbiában különösen kiábrándító a helyzet. A termelékenység átlagos évi növekedése ebben az országban mindössze 0,87 százalék, ami messze elmarad a fent említett kelet-európai államok 2,75 százalékától.
Ennek egyik oka abban rejlik, hogy a szerbiai alkalmazottak mintegy 25 százaléka csak a szürkezónában tud érvényesülni (vagyis a munkaadójuk nem jelentette be őket, nem fizeti a munkájuk után járó adókat és járulékokat – talán azért is, mert ezek számára szinte megfizethetetlenek), emeli ki a Világbank.
Ez tehát az elmúlt húsz-huszonöt év szerb rezsimjeinek az eredménye. A VMSZ-nek (amely minden szerb rendszert hűségesen kiszolgál) is megköszönhetjük a hozzájárulását.
(Danas nyomán)